Ismét szegényebb lett a világ és vele együtt Magyarország is. Elhunyt Molnár V. József 1956-os szabadságharcos, grafikusművész, néprajz-kutató és úgynevezett „néplélek-kutató”. Utóbbi talán kívül esik a hivatalosan bevett tudományokon, azonban meggyőződésem, hogy történelmi események egész sorozata érthető meg jobban és könnyebben, ha elfogadjuk az egyes népek eltérő lelkiségének létét.
 Molnár V. József egy előadásán 2010-ben (fotó: Wikipédia) |
Molnár V. József 1930. március 17-én született Marcaliban, kispolgári családba. Édesapja egy fakitermelő cégnél volt munkavezető, s mint oly’ sokan mások, Molnár V. József családja is szembetalálta magát a bolsevizmussal, apját elhurcolták malenkij robotra 1944-ben, ahonnan sosem tért már vissza, pedig több mint 30 évig vártak rá.
Természetesen egyáltalán nem meglepő, hogy Molnár V. lelkes antibolsevista volt, újságíró szakos hallgatóként részt vett az 1956-os harcokban is, illetve az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik meghatározó alakja lett. A forradalom leverése után is tovább működött – persze illegalitásban –, amiért 1957. január 23-án elfogták és 3 év börtönre ítélték. Itt elmélkedett először későbbi munkásságának egyik meghatározó sarokpontjáról, vagyis a kép mágiájáról. E szerint a felfogás szerint a kép nem egyszerű dísz, nem az a hivatása, hanem annál jóval mélyebb és összetettebb.
Szabadulása után nyomdászként helyezkedett el, az egyetemet nem folytathatta. Avantgárd művészként kiállításai voltak, bekerült a művészi életbe, és néprajzzal is foglalkozhatott.
Az államszocialista rendszer bukásának hajnalán, 1989-ben létrehozták Hintalan Lászlóval és Pap Gáborral az Örökség Népfőiskolát, 1996-ban a Magyar Hagyományőrző Műhelyt.
Molnár V. József munkásságában a képek, a barlangi rajzok nyomán felfedezett ősképek és a (paraszti) hagyomány egyaránt központi szerepet játszanak. Elmélete szerint a hagyományhoz mint legfőbb tartópillérhez és a benne élő emberhez a napok, évszakok is rendeltetésszerűen kapcsolódnak. Ebben a rendszerben (hagyományban) a hagyományoktól, ősiségtől nem elszakadt ember (kiemelten a parasztság) együtt lélegzik a természettel, vele harmóniában és nem disszonanciában él mint a modern emberek többsége. Az őskori ember barlangrajzainak tanulmányozása segítette Molnár V. Józsefet ahhoz, hogy kidolgozza az ősképekről szóló elméletét, ezt a rendszert, a rajzok által közvetített formát és tartalmat nevezte „természetes műveltségnek”.
Molnár V. József tanaival, elméleteivel több fronton is lehet vitatkozni, azonban vitán felül áll, hogy a magyar nemzet ismét egy olyan embert vesztett el, aki nem csak a kommunizmus ellen harcolt, de akinek célja a magyar hagyomány és kultúra ápolása volt, munkásságával pedig Magyarország szellemi tárházát igyekezett bővíteni.
Isten nyugosztalja!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
