Egyre több botrányos csalás kerül napvilágra a devizában felvett kölcsönök kapcsán. Íme a legújabb: mindenki előtt ismert az Európai Bíróság 2014-es ítélete, amely szerint a bankok az eladási és a vételi árfolyam közötti különbség kapcsán becsapták az ügyfeleket, amikor a kölcsönt vételi árfolyamon folyósították, de visszafizetni már eladási árfolyamon kellett. Ennek a tisztességtelenül felszámolt összegnek a jóváírása azonban – újabb átveréssel – csak 50%-ban valósult meg, írja a Privátkopó.
A rossz devizahiteles törvénynek „köszönhetően“ nem az eladási és a vételi árfolyam közötti különbséget tekintve számoltak el a devizahitelesek számára a bankok, hanem MNB-árfolyamon, ami nem más, mint a középárfolyam. Ez azt jelenti, hogy a jogtalanul elvett pénzeknek csak a felét írták jóvá a hitelintézetek, de voltak, akik még ezt sem kapták meg a végrehajtó és a bank „munkálkodása“ folytán. Emiatt viszont jogellenesek a 2015 után indult végrehajtások. A törvény súlyos hibájára Gulya Tibor hívta fel a lap figyelmét.
Azzal is megkárosították az ügyfeleket, hogy akinek végrehajtás alá került az ingatlanja, annak a végrehajtó a bank kérésére a tisztességtelenül felszámolt összeget nem a tőketartozás és a kamatok csökkentésére íratta jóvá. A bank a végrehajtóval összejátszva elérte, hogy ezt a pénzt – sok esetben súlyos milliókat – a törvénnyel ellentétben, részben a végrehajtó vitte el a saját költségeire (munkadíjra, illetékre), részben pedig a bank a felmondástól eltelt idő alatt felgyülemlett késedelmi kamatokra nyúlta le.
Pedig a jóváírást csakis a felmondás pillanatáig fennálló tartozás csökkentésére lehetett volna elszámolni. Tehát nemhogy jóváírták volna a bankok a tisztességtelenül felszámolt összeget, hanem ezzel a manipulatív eljárással még nagyobb adósságba sodorták a már fizetésképtelen embereket. A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy a 2015 előtti felmondások miatt indult végrehajtások ezáltal jogellenesek, hiszen a DH 2. törvény kimondja: csak akkor lehet végrehajtást foganatosítani vagy folytatni az adóssal szemben, ha a bank a tisztességtelenül felszámolt összeggel elszámolt az adós irányába. De a már említett középárfolyamos trükkel (DH 2. tv. 3.§ (1). és (2) bekezdés) a bankoknak csak a fele pénzt kellett jóváírniuk, így az elszámolás valójában a mai napig nem történt meg. Ugyanis a fele pénzzel történő elszámolás nem elszámolás. Ez egyben azt is jelenti, hogy megindított és folyamatban lévő valamennyi végrehajtás éppen az összegszerűsége tekintetében nem lehet sem jogszerű, sem törvényes.
Gulya Tibor tájékoztatása szerint, ha a tartozásról kiderül, hogy kevesebb volt, mint a tisztességtelenül felszámolt összeg – ami csak a fele a ténylegesnek -, akkor igazolható az is, hogy nem az adós tartozott a banknak, hanem a bank volt hátralékban az adóssal szemben a felmondás pillanatában, és ez alkalmas a felmondás érvénytelenségének megállapítására, ahogy már számos törvényszéki ítélet is született ez ügyben. A kérdés csupán az, hogy ki fogja a 2018-ig kilakoltatott embereket kártalanítani, és mikor hozzák nyilvánosságra, hogy az elszámolás során a devizahitelesknek visszajáró pénz felét (a törvénynek köszönhetően) elcsalták a bankok, így teremtve meg a lehetőséget a vérehajtások zavartalan lebonyolítására.
Megállapítható tehát, hogy a 2015-től folyamatban lévő és a jövőben megindítandó végrehajtási eljárások éppen az elszámolás hiányára figyelemmel nem folytathatók, és nem is indíthatók meg a későbbiekben, hiszen a törvényalkotó mondta ki: addig nem lehet egyetlen adóssal szemben sem végrehajtást indítani, vagy a meglévő eljárást folytatni, ameddig a bank nem számol el.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
