Új világrendetlenség

Új világrendetlenség Kulcsár Péter2026. 01. 08., cs – 16:36

Bevallom, mikor ráfordultunk az új esztendőre, inkább az orosz–ukrán konfliktusban vártam valamiféle változást, nem igazán voltam felkészülve arra, hogy a nem Nobel-békedíjas Trump elnök – jó eséllyel a venezuelai kaland végleg ki is lökte őt a díjra esélyesek sorából – valóban eldobja a józan ész sipkáját, és szabadjára engedi benne lakozó… én nem is tudom, mit.

Még valamikor Trump első ciklusa előtt Obama egy eseményen – talán kampány volt, már nem emlékszem – a hallgatóságnak szegezte a kérdést: Miért akarja valaki nagyobbá tenni Amerikát, hiszen már az?! Nem mondom, hogy teljes mértékben osztom az egykori elnök véleményét annak kapcsán, hogy az Egyesült Államok mennyire nagyszerű ország (szerintem már vagy 120 éve semennyire), de Obama már akkor rámutatott a trumpi logika(átlanság) lényegére: Donald nem valós igényeket szolgál ki, hanem a saját fejében megszületett képeket – leginkább saját lázálmait – konvertálja követői igényeivé.

Hírdetés

Tulajdonképpen Trump második regnálása messze a legmélyebb pontja Amerika történelmének, miközben volt egy ifjabb Bush-korszak is – sokan emlékeznek még az iraki kaland körüli hazugságkampányra – a NER-propaganda ma csettintene rá egyet. De a lényeg: Trump kormányzása, az elnök minden állításával szemben, azzal pontosan homlokegyenesen ellentétessé vált. Nem láttunk még ilyen beteges hazudozást, pedig Kelet-Európa populistái nagyon komoly dobogósok ebben a versenyágban. A hazugságok laza hálója – amiket egyébként játszi könnyedséggel, egy-egy beszéd során gyakorlatilag valós időben lehet lebontani – pedig egyre kevésbé működik. Ennek ellenére a beteges nárcizmus és szociopátia tüneteit is produkáló elnök szemmel láthatóan nem veszi észre, milyen játékba is kezdett.

Közelítsük meg abból az irányból, hogy a nagyhatalmi külpolitika mindig is egy érzékeny játszma volt. Putyin egyébként az egyik legjobb ezen a téren, minden gonoszsága ellenére – amíg nem fordult rá az újszovjet útra, a mindenkori orosz elnök kifejezetten jó volt a játszmában. Igaz, ehhez kellett KGB-iskola, többéves tapasztalat, rátermettség és szintén a KGB-ben tanult, nagyon éles emberismeret. Trump az orosz vezetővel szemben nem „érzi” a kort, amiben él – nem érezheti, mert a világot csak eszköznek, játszótérnek látja. A világ egyik legrosszabb üzletembere szeret businessman pozícióban tetszelegni, holott soha nem volt képes arra, hogy a komoly üzletemberek intuitív gondolkodásmódját elsajátítsa. Soha nem ismerte a politikát, még kormányzó sem volt. Most mégis Amerika nagyobbá tételének címszava alatt borítja káoszba a világot és egyébként az USA-t is.

A szabályok semmibe vétele csak addig működik, amíg kontrolláljuk a momentumot. Egy harmadik világbeli ország legyűrése nem a momentum uralása. A katonai szövetségesek megalázása sem, vagy az sem, ha néha eljátsza a világrendőrt, máskor meg magára hagyja ugyanezt a közösséget. A káoszt könnyű megteremteni, de uralni már csak hideg, határozott racionalizmussal lehet. De Trump erre képtelen.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »