A múlt hétvégén zajló Müncheni Biztonsági Konferencia igen tanulságos beszédekkel szolgált az arra fogékonyaknak. Felszólalt például Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, de jelen volt amerikai kollégája, Mike Pompeo vagy az Európa jövője szempontjából igen fontos gondolatokat megfogalmazó Emmanuel Macron is.
Rajtuk kívül néhány tucat első – illetve másodvonalbeli politikus is megkapta a maga lehetőségét, de engedelmükkel Zuzana Čaputová jogállamiságról és demokráciáról szóló „nagyívű” beszédét nem kívánom taglalni. Az igaz ugyan, hogy ő az első szlovák köztársasági elnök, aki teret kapott a konferencián, de ez a megtiszteltetés inkább a V4 két „renitens“ államának, Magyarországnak és Lengyelországnak, szóló üzenetként fogható fel,
nem pedig Čaputová teljesítményének méltatásaként.
Sokkal érdekesebb az orosz-amerikai pengeváltás. Putyin tizenkét évvel ezelőtt ugyanezen a konferencián jó keményen nekiment az Egyesült Államoknak, kritizálta a NATO keleti irányú bővítését, illetve a Lengyelország és Csehország fölé kihúzandó rakétapajzsot. A nyugati elemzők a hidegháború kiújulásának rémét vélték felfedezni az (akkor éppen) orosz miniszterelnök szavai mögött. Eltelt tizenkét év, és tulajdonképpen nem változott semmi. Lavrov szombati felszólalásában gyakorlatilag ugyanazokat a dolgokat emelte ki, azzal a nagy különbséggel, hogy az orosz diplomácia feje, ráérezve az Egyesült Államok és az Unió között ilyen-olyan okokból feszülő ellentétekre, együttműködésre és a közös értékek szem előtt tartására hívta fel az EU tagállamainak figyelmét.
Mike Pompeo hurráoptimista felszólalásával már egészen más hangot ütött meg.
A legszebb „trumpi” hagyományokat idézve, a nyugati értékrend mindent elsöprő győzelme mellett tett hitet, mondván, a transzatlanti szövetség bukását jövendölő jóslatok „extrém módon túlzók”. „Nyerésre állunk” – jelentette ki Pompeo, aki olyan egészen furcsa párhuzammal próbálta meg érzékeltetni a nyugati világ győzelmét, mint „az emberek Cambridge-be mennek tanulni, nem Caracasba”, illetve „az IT-ipar a Szilícium-völgyben koncentrálódik, nem pedig Szentpéterváron.” Nem tudni, hogy a szervezők humora vagy a sors akarta-e így, de Pompeo „rózsaszín” felszólalása után nem sokkal Emmanuel Macron lépett a mikrofonhoz, aki az amerikai külügyminiszterrel homlokegyenest ellentétes állításokat fogalmazott meg beszédében. A francia elnök az oroszokkal való párbeszéd fontosságát hangsúlyozva kijelentette, elég volt abból, hogy Európa az Egyesült Államok „junior partnereként” lépjen fel a világpolitikában. Bár a NATO létjogosultsága vitathatatlan, éppen itt az ideje, hogy az Unió kialakítsa saját külpolitikáját, emelte ki Macron.
Korai azonban pezsgőt bontani uniós vezetőink józanságát látva. Hiába érzik, nagyon helyesen, a „nyugatiság” erózióját, ha összekeverik az okot az okozattal. A konferenciára megjelent bő százoldalas kiadvány központi gondolata ugyanis, hogy mindezt a porladást a nyugati világban egyre erősödő „illiberális, nacionalista tábor” okozza. Pedig már kezdtünk volna bizakodni…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
