Új köntösben és mai környezetben lép színre a Tartuffe Kassán Juhász Katalin2024. 12. 09., h – 16:20
December 12-én mutatják be a kassai Thália Színházban Molière Tartuffe című remekművét. Az előadásban az a Kövesdi Szabó Mária is játszik, aki fél évszázaddal korábban egy fiatalabb karaktert formázott meg ugyanebben a darabban a frissen alakult Tháliában.
Moliére-Parti Nagy Lajos-Matusek Attila:Tartuffe (vígjáték). Ez áll a plakáton, vagyis a nagy francia mester közel négy évszázaddal ezelőtt bemutatott műve, az emberi természet egyik legpontosabb látlelete ma is aktuális.
A két kortárs alkotó egyike, a híres budapesti költő és műfordító a szöveg újrafordításában vette ki a részét, másikuk, a fiatal komáromi színész-rendező pedig annak „megbuherálásában”. Csütörtökön kiderül, sikerült-e nyakon ragadniuk a korszellemet.
A rendezők gyakran adaptálnak klasszikus műveket mai világunkra. Egyrészt, mert a néző elgondolkodhat azon, hogy változott-e az emberi természet a századok során, másrészt mert nyelvileg is gyomlálást, frissítést igényelnek a régi szövegek. Bele lehet nyúlni az alapanyagba, modernizálni lehet a kopottas dialógusokat, a jelmezekkel is új dimenziót lehet kapcsolni a látottakhoz, szóval a Tartuffe egy valóságos kincsesbánya.
A történetet nem ismertetném, megtalálják a neten, de akár középiskolai tanulmányaik során is találkozhattak vele. Talán új adalék (nekem az volt), hogy maga XIV. Lajos, a Napkirály cenzúrázta Molière mestert. Nem tetszett neki a befejezés, úgyhogy átíratta. Ugye, milyen aktuális ez a mozzanat?
Lehet, hogy közel az idő, amikor a kulturális miniszter asszony megüzeni a színházaknak, hogy ezt meg azt, így meg úgy szeretne látni a bemutatón, különben nem kapnak támogatást. Szóval nincs messze a realitástól ez a kassai előadás – ha átvitt értelemben is.
A Tartuffe az 55. évad második kassai bemutatója. Egy klasszikust kínálnak a tehát a közönségnek bátor újraértelmezésben, kortárs fénytörésben. Az álszentség, a manipuláció, egy közösség, egy család viszonyrendszerének alakulása, az önáltatás, az igazság és hazugság viszonya, a társadalmi felelősség, a csoda léte vagy nem léte – mind-mind örökké izgalmas témák.
Matusek: Nekem fontos, hogy mi vesz minket körül
Matusek Attila harmadszor rendez Kassán, és úgy alakult, hogy mind a három alkalommal klasszikusokat állított színpadra. Goldoni Bugrisok-ja és Shakespeare Szentivánéji álma után a Tartuffe került sorra. „Színészekben gondolkodtam most is, mint mindig: mit lehet a Tháliában kapásból kiosztani. Volt a képben izlandi dráma, skandináv színdarabok, de végül a színház igénye is az volt, hogy a Tartuffe legyen. Nekem fontos, hogy mi vesz minket körül ebben a korban, ebben a pillanatban. Tartuffe a nagy csábító, a nagy átverő.
A vallás csak eszköz, ő nem hisz, de fantasztikusan dolgozik az áhítattal. A pénz istenében hisz. De tulajdonképp a többiek is ebben hisznek. Engem a legjobban az érdekel, mi van azután, hogy kiderül: a szent ember csaló volt. Vajon lehet-e ezek után még hinni bármiben?
– tette fel a kérdést a rendező. Lapunk kérdésére elmondta, hogy főleg a női szereplőknek igyekezett az eredetinél nagyobb teret biztosítani az előadásban.
„A Bugrisokban még jelen volt a régmúlt, a Szentivánéji álomban mindent megtettünk, hogy elszakítsuk egy konkrét időszaktól, múlt és jelen összekeveredett, a fiatalok a mai Z-generációt idézték, de voltak benne konkrét politikai utalások, és persze egy időtlen fantáziavilág.
A Tartuffe-ben a látványvilág is nagyon mai. Ez a fülledt szauna, a luxus, a wellness-részleg, a párás, forró, izzasztó erotika, a testek és érvek, az érdekek és vágyak csatája
– jellemezte az előadást Matusek Attila, hozzátéve, hogy megpróbált kiirtani minden általánosságot, de persze vallásháborút sem akart indítani. Vagyis mindenki úgy értelmezi a vallás szerepét a darabban, ahogy neki tetszik.
Több generáció a színpadon
Az előadásban három fiatal színész is látható, azaz folytatódik a Thália Színház és a színinövendékek együttműködése. Ketten közülük a pozsonyi színművészeti egyetem diákjai. Marianne szerepében a harmadéves Gál Sára mutatkozik be, Damis szerepében az ötödéves Heringes William, Valért a tavaly a kaposvári színművészeti egyetemen végzett Nagy Ferenc Levente játssza.
„A hősszerelmes szerepe mindig kicsit hálátlan. A legtúlértékeltebb szerep Rómeó szerepe. Mindenki izgalmasabb abban a darabban, mint ő. De fiatalemberként a csillagokat is lejátszanánk, ha lehetne, háromszor három órát is a színpadon lennénk. Nekem Orgon a kedvenc szerepem.
De hálás vagyok a feladatért, és persze azon túl, hogy nagyon szerelmesek vagyunk, próbáljuk ezeket a fiatalokat minél színesebbé tenni. A darab szerint fülig bele vagyok zúgva a lányba, majd számon kérem őt, ezek közt a keretek közt minél emberibb, hús-vér figurát próbálok játszani
– véli Nagy Ferenc Levente.
Heringes William a következőket fűzte hozzá ehhez: „Én a családra fókuszáltam, és azzal szembesültem, hogy a Tartuffe mennyire nem Tartuffe-ről szól. Persze ő okozza a felbolydulást, de a megjelenése előtt is van egy helyzet. Amúgy az általam játszott Damis egy vicces figura is lehet, nyelvi humora, esendősége erre is predesztinálja. De rengeteg megható pillanata van, nagyon együtt lehet vele érezni.”
Gál Sára szerint a szerelem mindig aktuális. „Nagyon későn jöttem rá, hogy nekem nincs is jelenetem Tartuffe-el. A fináléban vagyok jelen, de ott sincs interakció. Megijedtem, hogy úristen, akkor én mit teszek hozzá a fő sztorihoz.
Az én szerepem: apuci így, apuci úgy, hisztizek egyet, majd jól beolvasok neki. De ha az ember volt szerelmes, akkor érteni fogja, miért áll hozzá a dolgokhoz ez a lány úgy, ahogy.
Azt kellett tudatosítanom, hogy az én picim, az én apróm is kell az egészhez, mert, ha ezt elfogadod, akkor büszkén hívhatod magad színésznek. Marianne ezt képviseli, a hátteret, a szerelmet. A szerelem mindig aktuális, mindig a mozgatórugója mindennek és ez annyira csodálatos” – vallja a fiatal színinövendék.
A címszerepet Nádasdi Péter játssza, Orgont Ollé Erik, Elmirát pedig Rab Henrietta. Cléante szerepében Madarász Máté látható, Dorine-ként Nagy Kornélia lép színpadra. Az előadás egyik különlegessége, hogy háromgenerációs a szereposztás, hiszen a színinövendékek és frissen végzett fiatalok mellett nemcsak a színház törzsgárdája, de egy nyugdíjas művész, Kövesdi Szabó Mária is színpadra lép.
A előadás zenéit Matusek Attila és Kalocsányi Gábor válogatta, a dalokat Dégner Lilla és Kalocsányi Gábor korrepetálta, a dramaturg Forgács Miklós. A díszletet Michal Lošonský, a jelmezeket pedig Eva Miklisová tervezte, a fénymester az újvidéki Majoros Róbert.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
