Donald Trumphoz és Mike Pompeo külügyminiszterhez képest jelentősen eltérő külpolitikát folytathat Joe Biden és magyar felmenőkkel rendelkező külügyminisztere, Antony Blinken, legyen szó Európáról, Ázsiáról vagy a Közel-Keletről – írja a Portfolió. (Azt persze mondanunk sem kell, hogy a "magyar felmenők" emlegetése ebben az esetben is teljes mértékben zsidó származást takar.)
A lap szerint Blinken stratégiai szövetségesként tekint az EU-ra és elmélyítené az együttműködést Amerika és az 27 európai ország közt, mind gazdasági, mind pedig katonai téren. A legtöbben arra számítanak, hogy Magyarországgal szemben jóval ellenségesebb lesz Blinken és Biden is, mint Donald Trump vagy Pompeo, de azért ez még nincs kőbe vésve. A Közel-Keleten agresszívabb fellépést pártolt eddigi karrierje alatt az új külügyminiszter, több jel is arra mutat, hogy a Biden-kormány több háborús konfliktusba is beavatkozhat a régióban. Iránnal viszont békülékenyebbek lehetnek, mint Trump, Izrael kapcsán pedig nem engednek majd a progresszív lobbisták nyomásának. Kínával nem lesznek továbbra sem előzékenyek, de várhatóan vége szakad annak a vámháborúnak, melyet Donald Trump kezdeményezett.
Európa és Magyarország
Az Egyesült Államok következő várható külügyminiszterét több személyes szál is fűzi hazánkhoz: édesanyja, Judith Blinken nagyszülei magyar magyarországi származású zsidók, akik az Egyesült Államokba vándoroltak az előző század elején. Édesapja, Donald Blinken Bill Clinton elnöksége alatt, 1994 és 1998 közt az Egyesült Államok magyarországi nagykövete volt, második felesége, Antony Blinken nevelőanyja, Vera Blinken szintén magyar származású zsidó, aki a második világháború után emigrált.
Donald Blinken jó kapcsolatot ápol George Sorossal is, jelentős összeget adományoztak a Közép-európai Egyetemnek (CEU) a Nyílt Társadalom Archívum (OSA – Open Society Archives) létrehozásához, amely föl is vette a Blinken házaspár nevét. A Magyar Nemzet arról is írt, hogy Donald Blinken inkább a Horn-kormányt támogatta Orbán Viktorral szemben. Azt is fontos megjegyezni, hogy a ’90-es években még közel sem volt olyan súlyos politikai ellentét Soros és Orbán Viktor közt, mint ma, 22 évvel Donald Blinken távozása után.
Bár Donald Blinken Magyarországgal ápolt kapcsolatairól rengeteg szó esik, talán egy kicsit elhamarkodott dolog lenne a volt nagykövet két és fél évtizeddel ezelőtti tevékenysége alapján jellemezni a következő külügyminiszter várható intézkedéseit. Antony Blinken régóta mozog Joe Biden körül, de lényeges kijelentéseket nem tett eddig sem Magyarországgal, sem az Orbán-kormánnyal szemben; ezek alapján még sok kapu nyitva áll. A legtöbb magyarországi médiatermék és politikai szereplő azért azzal számol, hogy hűvös lesz a viszony Magyarország és az Egyesült Államok közt a Biden-kormány ideje alatt, de ennek ellenére nem teljesen kizárható, hogy felismeri az új amerikai kormány a régió stratégiai jelentőségét, és az eltérő ideológiai háttér ellenére igyekeznek a Trump alatt javuló kapcsolatok fenntartására.
Az utóbbi persze egy kevésbé valószínű forgatókönyv, de az Egyesült Államokkal való dollármilliárdos fegyvervásárlási megállapodások azért sokat nyomhatnak a latban.
Az Európai Unióval kapcsolatosan sokkal egyértelműbb Tony Blinken álláspontja. A Politico Blinkent az EU és a transzatlanti együttműködés „szenvedélyes hívőjeként” jellemzi. 2016-ban „létfontosságú partnerként” jellemezte Európát, és „stratégiai hibának nevezte” azt, hogy az Egyesült Államok elkezdte kivonni katonáit Németországból. Úgy véli, a döntés „gyengíti a NATO-t, erősíti Putyint és bántja Németországot, az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesét Európában.”
Ezek alapján valószínűleg elfelejthetjük az EU-val szembeni vámháborús, kereskedelmi vitás, csapatkivonós politikát, melybe Trump épphogy belekezdett elnöki ciklusa végén és Blinken valószínűleg lobbizni fog Bidennél az EU-val való katonai és gazdasági együttműködés elmélyítéséért.
Trump EU-val szembeni konfrontatív politikája abból a szempontból azért előnyös volt, hogy az unió vezetői felfogták, hogy a kontinens gazdaságának és haderejének Amerika nélkül is működnie kell; remélhetőleg ez a felfogás Biden és Blinken közbenjárásával nem hal el teljesen.
Blinken egyébként Franciaországban élt gyerekkorában, és tökéletesen beszél franciául.
Közel-Kelet
Eddigi politikai tevékenységük alapján úgy tűnik, Joe Biden és Tony Blinken is jóval inkább pártolják a katonai intervenciókat, mint Donald Trump, ez a Közel-Kelet zavaros politikai klímájával kapcsolatosan kulcskérdés lehet. Joe Biden például támogatta az iraki és az afganisztáni háborút is, de keményebb beavatkozást javasolt az arab tavasz konfliktusaiba is. Joe Biden 2007-2008-as elnökválasztási kampánya során egy olyan ötletet is bedobott, melyben Irak 3 részre darabolását javasolta.
Blinken viszont még főnökénél is agresszívabb, ha a közel-keleti katonai beavatkozások kérdéséről van szó.
A szíriai konfliktussal kapcsolatosan az orosz beavatkozást „kudarcnak” nevezte még John Kerry külügyminiszter helyetteseként, a Trump-kormány ideje alatt pedig azt mondta, hogy Amerika Szíriában is kudarcot vallott, mert „nem használt elég erőt.” Ezen kívül támogatta a katonai beavatkozást Líbiában és Jemenben is, az utóbbi konfliktusban a szaúdi koalíció mellett állt volna ki, míg Líbiában, 2011-ben a Kadhafi ellen felkelő lázadókat támogatta volna.
Ezek alapján valószínűleg agresszívabb Közel-Kelet és Afrika-politikát látunk majd a Biden-kormánytól; ha Biden azt is ígérte, hogy nem fog „fölösleges” háborúkba kezdeni, viszont Blinken lehet, hogy presszionálni fogja majd az intervenció felé főnökét kisebb konfliktusokban is.
Akár az Obama vagy Trump-érában, ezek valószínűleg dróntámadások, különleges műveleti egységekkel lefolytatott, gyors lebonyolítású hadműveletek és kisebb kontingensekkel, hivatalos háborús deklaráció nélkül végrehajtott beavatkozások lesznek, melyek kevés sajtóvisszhangot és politikai ellenszelet generálnak majd, viszont biztosítják majd az Egyesült Államok (pontosabban Izrael – a szerk.) érdekeinek megvédését a Közel-Keleten.
Iránnal kapcsolatosan egyébként a Biden-kormány békülékenyebb megközelítést folytathat majd.
Szintén fontos kérdés Izrael, hiszen a Trump-kormány alatt Jared Kushner, Trump vejének és Mike Pompeo külügyminiszternek koordinációjával sorra békülni kezdtek az arab országok a zsidó állammal. A Times of Israel elemzői arra számítanak, hogy Blinken a centrista demokraták Izrael-politikáját folytatja majd, vagyis ellenáll majd a progresszív lobbi Izraelt kritizáló retorikájának, és továbbra is fontos szövetségesként és támogatóként kezeli majd a közel-keleti államot.
Jó eséllyel aktív részvételt vállal majd az arab országok és Izrael békülési folyamatának koordinálásában is, Michael Oren, Izrael volt amerikai nagykövete pedig úgy jellemezte Blinkent, hogy nem tud gondolni senkire, aki nála alkalmasabb lenne a külügyminiszteri poszt betöltésére.
Kína és Észak-Korea
Joe Biden valószínűleg nem folytatja majd azt a vámháborús politikát, melyet Donald Trump elkezdett Kínával szemben, viszont azt ígérte, nem is fog kesztyűs kézzel bánni a világ második legnagyobb gazdaságával, és továbbra is dolgozni fog a kereskedelmi egyensúlytalanság felszámolásával és az amerikai munkahelyek megvédésével.
Blinken ezen a területen pont azt hozhatja majd, amire Biden vágyik: egy olyan külügyminisztert, aki nem túl agresszív, hajlandó tárgyalni és együttműködni, de nem is dugja a fejét a homokba egyes problémák elől.
Azért nem lesz egyszerű dolga Kínával: az ázsiai ország nemrég „felszívta” az Egyesült Államok távol-keleti szövetségeseinek nagy részét (kb. mindenkit India kivételével) az RCEP kereskedelmi megállapodáson keresztül, a két ország viszonya pedig Trump elnöksége alatt mélypontra zuhant.
Ott van még Észak-Korea is, amely több mint száz atombombával rendelkezhet, mire Joe Biden átveszi az elnöki széket januárban. Biden nagyjából annyival elintézte eddig a nukleáris hatalom fenyegetését, hogy „tárgyalni kell velük,” a helyzetre pedig Blinkennek sincs egyértelmű megoldási javaslata.
A dél-koreai média arról spekulál, hogy az új külügyminiszter valószínűleg aktív részvételt vállal majd abban, hogy az Egyesült Államok régiós szövetségeseit egyesítse Észak-Korea ellen, de valószínűleg sokkal csendesebb és visszafogottabb lesz a Biden-kormány fellépése Kim Dzsongunnal szemben, mint amit trump produkált.
Hogy hoz-e bármilyen eredményt az óvatosabb Biden-Blinken megközelítés Trump politikájához képest, ha Észak-Korea denuklearizációjáról van szó? Nem valószínű – írja a Portfolió.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
