Vlagyimir Putyin egy igazi csodafegyvert készül rászabadítani az Iszlám Államra, ez pedig nem más, mint egy mikrochippel szerelt patkánycsapat. Az ötlet lényege, hogy a patkányok kifinomult és roppant érzékeny orrát összekötik a legmodernebb technológiákkal, így hozva létre egy olyan különleges képességekkel rendelkező mini fegyvert, amely kiszagolja a bombákat és a drogokat és bejut olyan pici helyekre is, ahova semmi és senki más.
Amúgy nem ez lesz az első eset, hogy patkányokat vetnek be a hadseregek. Maguk az oroszok, pontosabban a Vörös Hadsereg is használta már ezeket az állatokat, mégpedig vegyi fegyverként. A Sztálingrád felé haladó német hadsereg felé tularémiával fertőzött patkányokat küldtek. Ez a betegség embereknél lázzal, kimerültséggel, fejfájással és bőrfekélyekkel jár, ami épp elég ahhoz, hogy csökkentse a katonák harci kedvét. A terv annyiban bevált, hogy sok német katonát megbetegített, ám ennek ellenére eljutottak Sztálingrádig, ahol már a szovjet katonákat is megfertőzték.
Németh József Lajos, a biztonsagpolitika.hu tudományos munkatársa azt mondta: habár a technológiai fejlődés hatalmas, a hadviselés gondolatisága mit sem változott az idők során. A cél, az ellenség meggyengítése vagy megsemmisítése, és ebben minden módszer megengedett. A mikrochippel felszerelt patkányok inkább a biotechnológiai hadviseléshez tartoznak, de maga a módszer nem újkeletű, az ókortól fogva vannak állatokról szóló hadtörténeti feljegyzések. Élő állatok és állati tetemek egyaránt előfordulnak. A tetemeket különböző fertőzések, vagy robbanóanyagok bejuttatására használták, az élő állatokkal pedig üzeneteket küldtek, adathordozók, vagy felderítők voltak olyan területeken, ahova ember nem juthatott be. Az elmúlt időben már azonosításra is használnak főleg kutyákat, de egereket is robbanóanyagok vagy vegyi anyagok azonosítása céljából.
„Sokszor nagyon sok tudományos terület együttműködésére van szükség ahhoz, hogy egy állatot katonai célra használhassanak – mondta Németh József Lajos. – Etológusok, agysebészek, informatikusok dolgozzák ki ezeket a biotechnológiákat. Az is előfordul, hogy nem is az állatot vetik be, csak a különleges képességeit utánozzák le robotikai módszerekkel, gépekkel. Például a madarak egyes olyan manőverezéseit, amire egy repülő nem képes. A mostanában zajló hibrid hadviselés lényege, hogy a legmodernebb technikai megoldások mellett, nem hagyományos vagy rég elfeledett módszereket is alkalmaznak. Ma sokkal nagyobb az eszközrendszere a hadviselésnek, mint középkorban, amikor például hatásos fegyvernek számított egy betegséggel megfertőzött állati tetemet bejuttatni egy város ostrománál. Ettől manapság sem riadnak vissza a szemben álló felek, hiába gondoljuk, hogy csak szuperfegyverekkel, drónokkal és precízen irányított rakétákkal folynak harcok.”
Az első világháborúban például – a lovak mellett – kiemelkedő szerep jutott a postagalamboknak. Hiába volt már szikratávíró, azt le lehetett hallgatni, míg a galambokkal továbbított üzeneteket nem. Az Antant-hatalmaknak 300 ezer postagalambjuk volt, a németek hadsereg oldalán több mint 450 mobil galambdúccal összesen 121 ezer postagalamb állt bevetésre készen és a mai napig bevetnek ilyen madarakat.
Afganisztánban kamikaze tevéket vetettek be a helyiek először a szovjet, majd később az amerikai csapatok ellen is. A tevékre bombákat erősítettek, beküldték őket a táborokba, majd messziről, detonátorral felrobbantották őket. Aknakereső delfineket már a vietnami háborúban is bevetettek az amerikaiak, ahogy az első öbölháborúban is. A delfinek a mélyebb vizekben vethetők be, míg a fókák a sekélyebb tengerrészeken és a partoknál hatékonyabbak. A program még mindig tart, jelenleg körülbelül hetvenöt delfin és oroszlánfóka él az amerikai hadsereg San Diego-i kutatólaboratóriumában, de az oroszok is élnek ezzel a módszerrel.
Jó néhány komikusnak tűnő – az állatok számára azonban véresen tragikus – kísérlet is folyt a hadtudományban. A CIA a hatvanas években Operation Acoustic Kitty néven olyan macskák kiképzését tűzte ki célul, melyekkel észrevétlenül hallgathatják le a célpontjaikat. A cicák fülébe mikrofont, nyakukra jeladót, hátukra antennát operáltak, ám mivel a macskák nem kutyák, nem volt könnyű rávenni őket az együttműködésre. A tel-avivi reptéren kiváló szaglású futóegereket használtak arra, hogy a termelődő adrenalint kiszagolva kiszűrjék az izguló terroristákat. Végül a program meghiúsult, mert kiderült, nemcsak az izzadó terroristákban, de a repüléstől félő átlag utasokban is bőven termelődik adrenalin.
Szerző: Fábos Erika – Vasárnap Reggel
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
