Még a TV2 nézőit sem sikerült ráuszítani Vonára, a magyarok többsége nem helyesli a CEU elleni kormányzati hadjáratot – viszont igazából az sem érdekli őket, ami a hazájukban valójában folyik.
Komolyan csúszik a kuplung a fideszmédia kamionján. Hiába öntik tízmilliárdos nagyságrendben a közpénzt és a közpénz-jellegüket elvesztett összegeket a kormánypárti sajtóba, a magyar társadalom többsége még mindig nem állt rá a Habony Művekben gyártott hallucinogén drogokra.
A Medián 2017 április 21-e és 26-a között felvett adatai szerint
a válaszadók abszolút többsége elítéli a CEU elleni kormányzati hadjáratot,
és kevesebb, mint a harmaduk ért egyet a Soros György által finanszírozott intézményre szabott büntető jellegű törvénykezéssel. A Közép-Európai Egyetem melletti tüntetések már valamivel kevesebb embert mozgattak meg, de még így sokkal többen (44%) ért egyet a demonstrációk céljaival, mint amennyien nem (28%).
A sorosozó cirkusz leglelkesebb nézői természetesen a Fidesz szavazói, de még közülük is minden ötödik helyteleníti a CEU ellehetetlenítését célzó intézkedéseket. A balos szavazók a papírformát hozva szinte egyhangúan kiállnak a CEU mellett, és a jobbikosok kétharmada is elutasítja Orbánék módszereit.
A kutatás során vizsgálták azt is, hogy az aktuális események közül mik keltették fel igazán az emberek figyelmét – és bizony igen tanulságos adatok ez is. Míg a vizsgált időszakban a TV2-n futó Tények minden negyedik anyaga Vona Gábor lejáratásáról szólt,
a válaszadók mindössze 1 (egy) százaléka említette meg, hogy a Jobbik elnökéről szóló „híradások” megragadták volna a figyelmét.
(Legalább ennyire sokatmondó ugyanakkor az RTL Klub híradójának tartalomelemzése is, amelynek tanúsága szerint az ország második legerősebb ellenzéki pártjával a műsoridő, 2, azaz kettő százalékában foglalkoztak. Igaz, Botkának és a szociknak még ennyi se jutott.)
Összességében a megkérdezettek kevesebb, mint ötödét foglalkoztatták a Nemzeti Konzultációs gigakampányban orrba-szájba nyomatott témák (migránsok, Brüsszel, Soros, illetve a jóléti intézkedések). A kormánypárti propagandagépezet tehát ezen a fronton se könyvelhet el túl nagy sikereket. Már, ha valóban az a céljuk, hogy az emberek úgy vélekedjenek, ahogyan ők sugallják. És nem az, hogy
az emberek arról beszéljenek, amiről ők akarják – függetlenül attól, hogy egyetértenek-e velük, vagy sem.
Ugyanis, ha erre megy ki a játék, akkor messze nem állnak olyan rosszul.
A felmérés szerint ugyanis az összes létező közéleti téma közül magasan,
minden mást maga mögé utasítva a CEU sorsa érdekli a magyarokat.
Aminél szomorúbb hírt már régen olvashattunk. A Soros-féle egyemet ugyanis számos okból kifolyólag lehet utálni, mint a Nyitott Társadalomnak nevezett kártékony ködevés hazai fellegvárát, másrészt a milliméterre pontosan a kinyírására hegesztett bolsevik szellemiségű törvény is teljes joggal ébreszt aggályokat sokakban. De mégis csak egy olyan kérdésről van szó, amely szerencsésebb mentális állapotú országokban az értelmiségi elit számára jelent első számú élet-halál kérdést. Az ország másik 90%-át meg, ugyan érdekelheti a dolog, véleményt is formálhat róla – de a legégetőbb problémák, a legfontosabb témák listáján legfeljebb a lap alján, lábjegyzetben kaphat helyet.
Ezzel szemben nálunk, ahol hetente két kórházi kosztról, vagy állapotokról szóló drámai bejegyzés szántja fel a netet, és ahol a lakosság egyharmada él a létminimum alatt – nos, ott egy reprezentatív felmérésben (ahol tehát nagyjából ilyen arányban kérdeztek meg nyomorgó embereket is)
az egészségügy, az oktatás és a szegénység összesen 4 (négyes!) százalék embert izgat aktuális kérdésként.
Egy országban, ahol hetente dobnak rá a vizes vb költségvetésére pár milliárdot, ahol Orbán Viktor „Mészáros Lőrinc” egyetlen év alatt százmillárd forinttal gazdagodik – 5 százalék figyelmét sikerült megragadnia, hogy téglánként lopják szét a hazáját. Egy nemzetből, amelynek bérből és fizetésből élő millióit készül a kormány rabszolgasorba taszítani,
összesen 2 (kettő) százalék embert foglalkoztat, ha a belét is kidolgoztathatják, ráadásul ingyen.
Most akkor, vagy az van, hogy Magyarországon annyira minden okés, hogy már csak alkotmányossági és tudományszervezési kérdések jelentenek problémát a stabil jólétben élő elsöprő többségnek vagy ez a többség olyan magas szellemi szférákban mozog, ahová az elvont világnézeti vitákon kívül más alantas, anyagias kérdések fel sem hatolhatnak. Az elsőt nagyjából havonta cáfolják a lesújtóbbnál lesújtóbb szociológiai kutatások, a másodikat pedig aligha hiheti bárki, aki a Nagykörúton kívül (vagy akár azon belül is) megivott már egy fröccsöt valamelyik kocsmában. Úgyhogy minden valószínűség szerint arról van szó, hogy
irgalmatlanul át vagyunk cseszve.
Arról, hogy a magyar nyilvánosságot évtizedek óta túszként tartja fogva pár százezer értelmiségi, és ’89 óta
minden közéleti vitánk a Belső-Erzsébetváros és a solymári villasor ideológiailag agyonterhelt feleselgetéséről szól.
Abban, hogy e diskurzus felső-középosztálybeli, vagy annál is jómódúbb résztvevői még értelmezni sem tudják a magyar emberek milliói számára mindennapos keserű valóságként megélt problémákat, semmi meglepő nincs. Az viszont már a nemzeti önsorsontás minősített esete, hogy
már ezek a milliók sem tudnak másról beszélni, másról vitatkozni, másért lelkesedni, vagy máson dühöngeni, mint, amit az elit a fülükbe ültet és a szájukba ad.
Ez a kutatás a legékesebb, legelkeserítőbb bizonyítéka annak, hogy súlyosan beteg társadalom vagyunk. Ahol egy elit egyetem kinyírása, vagy túlélése sokkal jobban érdekli az embereket, mint
a saját sorsuk.
Magyarországot gazdaságilag már gyarmatosította a nemzetközi nagytőke, most a szellemi leigázás folyik. De nem idegen erők által (persze próbálkozás és igény van erre is).
A magyarságot a saját értelmiségi elitje gyarmatosítja.
És lassan pont ugyanúgy is járunk, mint a leigázott népek: elveszítjük a nyelvünket.
Szavaink se lesznek a saját nyomsorúságunkra,
és így már az esélyt is elveszítjük arra, hogy közös gondjainkat legalább kibeszéljük egymás között. Mert már megszólalni is csak elitül tudunk – de még úgy se értejük meg egymást.
A szolidaritás és a nemzeti összetartozás romjain épül az új magyar Babilon, s az öncsalás égig érő tornyát most is azokkal a rabszolgákkal építtetik, akik a legkeservesebben fogják megfizetni uraik bűneinek árát. Hogy is énekelte annak idején az Omega?
„Ha nem lesz ember, harcol a gép
Egymással szemben buta igék
Mire vársz, új Babylon épülHa eljön a másnap
Nem lesz több társad
Ne mutass másra
Ha te vagy a gyáva
A műved elkészült.”
Vajon mutogatunk addig egymásra, míg tényleg elkészül?
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
