Időnként előjön a téma a volt kommunista ügynökökről. Alapvetőn teljes káosz van ez ügyben.
Ungvári videóblogja kapcsán jutott ismét eszembe:
Alapvetően azt hiszem, az egész kérdés túl van lihegve. Négy okból is.
Egyrészt abszurdum a rendszer vezetőit, a hálózat üzemeltetőit ártatlanoknak tekinteni, az ügynököket meg gonosz bűzözőknek.
Másodrészt, nem volt éles határ beszervezett hivatalos ügynök és a nem-ügynök között. Egy rakás munkakörben a munka része volt a jelentéstétel. Pl. minden kereskedelmi utazó jelentést készített minden egyes utazása után, ebből egy példány ment a céges “belügyeshez” – így nevezték a korabali köznyelvben a minden egyes munkahelyen meglévő állambiztonságist -, s ez a jelentés kötelezően tartalmazta a kollégák, üzleti partnerek “problémás” viselkedését is.
Más kérdés, hogy ez teljes formalitás volt, azaz az átlag elintézte a “nem tapasztaltam semmi gyanúsat” mondattal.
Ezt a területet ismerem a legjobban, hiszen saját apám egész életében külkeres volt, egészen 1962-től, legelső munkahelyétől kezdve, s 1966-tól utazott is gyakran. Amikor pedig tartós kiküldött volt, az anyámnak is mint házastársnak részt kellett vennie egy háromnapos “kiképzésen”, ahol az állambiztonságisok elmagyarázták, milyen veszélyek leselkednek a szocialista kiküldöttekre és családjukra, hogyan kell felismerni az idegen ügynököket, stb., anyám vicces dolgokat mesélt.
S még valami: nagyon nehéz határt húzni a “gonosz” kommunista államvédelem a “jó” antikommunista államvédelem között. Államvédelem ugyanis mindenhol létezik.
Harmadrészt, erősen kételkedem, hogy a felgyülemlett adathalmazt bárki is feldolgozta. A kommunista rendszerben olyan mennyiségű jelentés keletkezett, ráadásul ezek zöme semmitmondó, hogy azt még a a mai számítógépesített világban is képtelenség használható alakba varázsolni. Szerintem a legtöbb dossziét soha senki nem nézte meg, azaz valakit eleve ki kellett pecézni, hogy aztán az ő adatait megnézzék.
Negyedrészt pedig, a kártevés kellene, hogy legyen a szempont, nem maga az ügynökösködés. Én is ismerek embert, aki csak azért írta alá a beszervezési papírt, mert félt, hogy baja lesz, ha megtagadja.
Saját apám személyi dossziéje megvan, írtam is róla.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
