Eddig nem nagyon beszéltek róla, ám egyre több szakértők hívja fel a figyelmet arra, hogy a nyájimmunitás elérése a Delta-variáns megjelentésével gyakorlatilag esélytelenné vált. Mivel az Indiából útjára induló koronavírus-mutáció fertőzése ellen a Pfizer-BioNTech készítménye is csak 40 százalékban véd, még 100 százalékos oltottsági szint mellett sem alakulhat ki érdemi közösségi védettség. Más szavakkal: hogy oltásokkal immunizálják a lakosságot, és így győzzék le a koronavírusjárványt, ma még nem megvalósítható cél.
Már az elején le kell azonban szögezni, hogy ha a nyájimmunitás nem is érhető el, a vakcinák még a Delta-mutáció esetében is jól védenek a kór súlyos lefolyása ellen, így jelentősen csökkentik a halálos kimenetelű fertőzést.
Sir Andrew Pollard, az Oxford Vaccine Group vezetője kedden arról tett jelentést a brit döntéshozóknak, hogy a koronavírus elleni vakcinák nem gátolták meg teljesen a vírus terjedését, mivel a vakcinázott emberek is képesek továbbadni a kórt – még ha háromszor kisebb eséllyel is. A szakértő szerint a nyájimmunitás elérésének ötlete átmenetileg a mítosz kategóriájába került.
“Ez azt is jelenti, hogy bárki, aki nincs beoltva, valamikor a jövőben megfertőződik a vírussal. Lehet, hogy nem ebben a hónapban, vagy a jövő hónapban, lehet, hogy csak a jövő évben, de meg fog történni, és nincs semmi, ami megállítsa (csökkentse az esélyét) a megfertőződést”
fogalmazott Pollard.
Mi az a nyájimmunitás
A nyájimmunitás vagy közösségi védettség abból a felvetésből indul ki, hogy ha a lakosság megfelelően nagy része védettséget szerez oltással vagy a betegségen való áteséssel, akkor a közösség egésze védettséget kap. A legtöbb esetben a vakcinázást preferálják a nyájimmunitás kialakításnál, mert a szövődmények nélkül (pontosabban, a vírus jelentette kockázathoz képest elhanyagolható mértékű kockázat mellett) ad védelmet szemben a természetes megfertőződéssel. Ez pedig a koronavírus esetén nem elhanyagolható szempont.
A közösségi immunitás esetén azok, akik nem oltatták be magukat, vagy nem oltathatták be magukat (pl. egészségügyi okok miatt) a közösség többi tagjának védelme óv a fertőzéstől. Ha lakosság elég nagy része immunis, akkor vírus előfordulása kezelhető, akár felszámolható szintre csökken, ráadásul az új mutációk megjelenése is radikálisan visszaesik.
Hasonló elv szerint számolták fel a világ nagy részében a gyermekbénulást, a tuberkulózist és a kanyarót – bár ez utóbbi esetében a közelmúltban voltak mutatkoztak hiányosságok.
Az első hullám idején voltak alternatív elképzelések is. A svédek például azt tervezték, hogy engedik szétterjedni a járványt, így szerezve nyájimmunitást a lakosságnak. Csakhogy nem számoltak a magas halálozási arányokkal és a csordultig megtelt kórházakkal, és persze ezek politikai következményeivel. Mai ismereteink alapján engedni, hogy a járvány akadálytalanul végig söpörjön a közösségen iszonyúan kockázatos, mert új mutációk megjelenését hozhatja magával, amelyek a kórt egyszer már legyőzőket is ismét megfertőzheti.
A britek egyébként anno csaknem szintén a svéd utat választották, a szakértők tiltakozása ellenére. Boris Johnson kormányfő azonban épp akkor fertőződött meg, ráadásul a britek az első hullám idején a világ egyik legrosszabb halálozási és kórházi statisztikáival rendelkeztek, így elvetették az ötletet.
A koronavírus más eset
Pollard szerint a fő probléma, hogy a koronavírus nem kanyaró, mert a kanyarónál a lakosság 95 százalékos átoltottsága esetén a kór nem tud terjedni. A koronavírus elleni vakcinák azonban csak lassítják a járványt, mert a teljesen beoltottak is megfertőződhetnek, bár jóval kevesebb vírust hordoznak magukban, így a továbbadás esélye csökken. Azonban új változatok így is megjelenhetnek.
“Gyanítom, hogy legközelebb a vírus egy olyan változata jelenik meg, amely még könnyebben tud majd terjedni a vakcinázott népesség körében. Egy okkal több, hogy ne a nyájimmunitás elérése legyen az oltási program célja”
mondta.
A legutóbbi brit adatok szerint a teljesen beoltott emberek fokozottan védettek a súlyos lefolyású COVID-19 ellen. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a beoltottaknál háromszor kisebb a megfertőződés esélye a beoltatlanokhoz képest, és kisebb eséllyel is adják tovább a kórt. Nyilván ennél jóval többet ígértek az illetékesek a vakcinákkal kapcsolatban, ám a brit kórházi és halálozási statisztikák az új hullám ellenére sem szálltak el,
így az oltási kampányok jelentőségét nem lehet elvitatni.
Vakcinaillúziók
Bár a vakcinázási program sikere érdekében Szlovákiában sem nagyon beszéltek nyíltan a közösségi védettség elérhetetlenségéről, nem lehet azt mondani, hogy a hír váratlanul ér bennünket. A koronavírus eredeti variánsa ellen 55-65 százalékos oltottsági szintet tartottak elegendőnek a szakik az első hullám idején.
Megjelent a Brit-variáns, és az elvárt arány 85 százalékra ugrott meg. Szlovákiában a viszonylag korlátlanul rendelkezésre álló Pfizer-vakcinák ellenére is csak a napokban léptük át az 50 százalékos arányt, és erősen kérdéses, hogy a még tavaly kitűzött 60 százalékos szintet képesek (hajlandók) leszünk-e elérni. Mindemelett a gyerekek oltakozása még el sem kezdődött, a vírus pedig előszeretettel veti meg a lábát az iskolákban, óvodákban.
Aligha lehet azonban a nyájimmunitás kudarcát teljes egészében a Delta-variánsra fogni. Nagy szerepe volt a lassú vakcinagyártásnak, a késve és körülményesen kezdett oltási programoknak, az EU elhibázott vakcinabeszerzési programjának, annak, hogy egyes országokban, köztük Szlovákiában a politikai intrikák és káoszba torkolló járványkezelés miatt mélyvölgybe került lakossági vakcinákkal szembeni bizalma.
De főleg azok hibáztak, akik a vakcinákban csak a gazdaság újranyitásának eszközét látták, és úgy hitték, hogy ha saját határaikon belül legyőzik a járványt, nem lesz gond. Csakhogy a vírus mindaddig veszélyes ütemben képes lesz mutálódni, amíg a világ 70 százalékát be nem oltják (optimista becsléssel). Jelenleg a globális oltottsági szint nevetséges 15 százalékon áll.
Körkép.sk, CNBC.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
