A baróti Gyulai Líviusz Városi Könyvtár olvasótermében pénteken este két, mondhatni egészen különleges dokumentumfilm levetítésével emlékeztek arra a második világháborút követő keserves időszakra, amikor a magyar katonáknak, a szovjet megszállás után pedig az erdélyi magyar civil lakosságnak is a megtorlás részeként fogságot kellett elszenvedniük.
Az első levetített dokumentumfilm főszereplője, a vargyasi Veress Miklós szovjet fogságba került, míg a második dokumentumfilmben néhányan a barcaföldvári haláltábort megjártak közül beszéltek viszontagságos sorsukról.
Jelen voltak a dokumentumfilmek készítői, a baróti felmenőkkel rendelkező Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, egyetemi tanár, tanítványa, a vargyasi származású ifjú Sütő Gábor filmrendező, illetve Benkő Levente történész.
Akinek „akadémia” volt a szovjet hadifogság
Az elsőként levetített, Egy szép melódia című filmet ifjú Sütő Gábor rendezte. Abban a sokak által ismert, 2015-ben elhunyt vargyasi festőművész, Veress Miklós meséli el fogságának történetét, ami azért rendhagyó, mert az egykori hadifogoly majdhogynem élményként emlékezett a hatalmas Szovjetunió 219-es lágerébentöltött éveire.
„Ez volt a tábor címe, a 219-es szám, egyéb semmi” – hallhattuk a filmben, majd részletezte, hogy rajztehetségének köszönhetően kivették a sorból, nem kellett kimennie munkára, hanem festegetett. A táborparancsnok szerzett neki civil ruhát, mindennap kimenőlapot is kapott, sőt, még pénzt is a képeiért.
„Ez így ment két éven keresztül, majdnem azt mondhatom, hogy a fogság akadémia volt a számomra” – mesélte, és arra is kitért, hogy fogságának évei alatt egy orosz lánnyal, Szásinkával is megismerkedett, s az ismerkedésből lassan szerelem lett, ám a fogság vége a kapcsolat végét is jelentette. Többet soha nem találkozott a lánnyal, fényképét azonban haláláig megőrizte.
Irány bé, Földvár felé…
A második, a Buglya Sándor rendezte Úgy mondjam, ahogy volt című dokumentumfilm szereplőihez már nem volt ennyire kegyes a sors. Nekik, mint a filmben elhangzott, a „halál árnyékának” legsötétebb pontjait kellett átélniük és megtapasztalniuk a földvári fogolytáborban.
A filmben sokan megszólaltak, meséltek szívszorító történeteket. Tetvekről, melyektől fekete volt az emberek teste, a hastífuszról, mely három nap alatt végzett az addig legegészségesebb fogollyal is. Olyan civilek is megszólalnak a filmben, akik próbáltak segíteni a foglyokon, akik végül szabadulásuk történetét is felelevenítik a filmben.
Dokumentumok a jövőnek
A vetítéseket követő beszélgetésen is sok mindenről szó esett. Többek között a dokumentumfilmek készítéséről, melyeket a televíziók rendszere miatt be kell 52 percbe szorítani.
„Egy hosszú dokumentumfilm 70–80 perc körüli. De mindig le kellett rövidíteni, ami egy idő után már nem működött, hiszen rájöttem, a filmben szereplő embereket rövidítettem meg ezáltal. Csonkítani pedig nem szeretek. Így aztán sok filmem nem is megy le a tévében” – mondta a producerként, tanárként vagy alkotóként közel ezer filmben közreműködő Buglya Sándor.
Benkő Levente ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy „valóban, az ember szíve szakad meg, amikor egy-egy történetből ki kell hagyni valamit, s ez nemcsak a filmekre, hanem a leírt szövegekre is pont ugyanígy érvényes” – hangoztatta, és egyben bejelentette, hogy feleségével, Papp Annamária történésszel együtt közkinccsé teszik az ő kolozsvári, Kolozsvár környéki, illetve a saját székelyföldi interjúgyűjteményüket, beleértve a földvári volt foglyokkal készült interjúkat is, így állítva emléket az egykori szereplőknek egy 1200–1300 oldalas könyvvel, mely várhatóan ez év karácsonyára fog megjelenni.
„Ezek az emberek évtizedeken keresztül nem beszélhették ki magukból ezt a traumát, és 1990 után végre megmozdult a filmszakma mellett a sajtó is, hogy közzétegyék történeteiket. Mi, újságírók indultunk meg, mindenféle módszertan nélkül, egyszerűen csak leültünk velük és beszélgettünk” – fűzte hozzá.
Elhangzott, hogy a Veress Miklóssal készült dokumentumfilmet Vargyason is bemutatnák, erre a legjobb alkalmat az Erdővidéki Közművelődési Napok szolgáltatná, melyekre rendszerint minden év novemberében szokott sor kerülni.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
