Közösségi média nélkül a politikai tér mára már értelmezhetetlen. Csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy megfelelő social media platform nélkül életben maradjanak, beszéljünk akár politikusról, sajtótermékről, vagy bármilyen más közösségi szereplőről. A reklámra, bejegyzésekre elköltött irdatlan mennyiségű pénzösszegeken persze leginkább a Facebook hízik, amely hazánkban szinte teljes egészében lefedi a közösségi média mint közvetítő szerepét.
Ez a jelenség persze az egész politikai teret folyamatosan formálja, alakítja, a résztvevők alkalmazkodnak hozzá és nem a Facebook hozzájuk (ez egyszersmind azt is megmutatja, kinél van a marsallbot). Ha nem lenne piaca és közönsége, valószínűleg sem a Telexen, sem pedig a Mandineren nem indult volna el a lájkbajnokság – illetőleg utóbbi esetében a "LikeFight" – ahol hétről hétre elemzik ki a legfrissebb adatokat politikai szempontból, több aspektusból. Szükségük van erre? Öncélú propaganda szempontjából bizonyosan.
A teljesség igénye nélkül rangsorolják az egyes politikai szereplőket, híroldalakat (esetleg közéleti mémoldalakat és "véleményvezéreket") heti interakciók, hirdetésekre költött pénz (amelyre a kormányoldal annyit költ, hogy a "megállítjuk a Facebookot" terve nyilvánvalóan – sok más dologhoz hasonlóan – egy ordas nagy hazugság volt), legnépszerűbb bejegyezés stb-stb. alapján. Ezekhez a Facebook megfelelő adatokat szolgáltat az erre specializálódott platformjain keresztül, amelyek messze részletesebbek annál, mint amit az adminisztrátorok, oldalkezelők látnak a kezelőfelületen.
Érdekes, hogy a Telex elemzése ezúttal messze tárgyilagosabb mint a Mandineré, utóbbi esetében jóval látványosabban akarják felhasználni az adatokat propagandacélokra, mint az előbbinél. A politikai szereplők közül nem csak Dúró Dórát hagyják ki – nyilván szándékosan – hanem a jobboldal-baloldal párharcnál a "jobboldal" alatt kizárólag az áljobboldali kormánypártokat értik, a Mi Hazánk szóba sem kerül (minden ellenszél dacára egyébként Dúró Dóra Facebook-oldala az egyik leglátványosabban előretörő politikusi oldal, ahogyan azt még a Telex is alátámasztja). Ez – mármint a Mi Hazánk mellőzése – olyannyira igaz, hogy a hivatalos pártoldalak interakcióinál sem említik meg a jobboldali radikális pártot, miközben mélyreható elemzés nélkül is megállapíthatjuk, hogy a korábbi oldaltörlés ellenére jóval magasabb interakciómutatókkal rendelkezik, mint mondjuk a sor végén kullogó LMP.
A politikai világ több frontján tapasztaljuk – nagyjából a Jobbik végső bukása óta –, hogy a Fidesz-KDNP igyekszik kisajátítani a jobboldal fogalmát, ám az egyre látványosabb ellentmondásoknak hála, szerencsére sikertelenül. Továbbá a kormánypárti "véleményvezéreknél" szokássá vált az is, hogy telesírják a saját médiájukat, ha a Facebook kisebb büntetéseket szab ki rájuk, esetleg rövidebb időre elnémítják őket, törlik egy-egy bejegyzésüket. Mindez akkor válik absztrakt módon röhejessé, ha belegondolunk, hány valóban jobboldali portált, közszereplőt tiltottak le, némítottak el végleg a Zuckerberg-galaxisban az elmúlt években.
Ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább kitűnik a Facebook hegemón szerepe, amelyet a jobboldali radikálisokon kívül valójában senki nem akar megtörni, hiszen ez az állapot így a lehető legkényelmesebb nekik. A kormánypártok és a balliberális ellenzék ép ésszel felfoghatatlan összegeket költ reklámra, amelyek segítségével tagadhatatlanul sok embert érnek el. Hogy ez a folyamat hosszútávon kizárólag a Facebookot és csatolt tartozékait erősíti, már senkit nem érdekel. A Fidesz látszatszabadságharca és "véleményvezéreinek" hamis mártíromsága szokásos gőzlevezetés csupán, semmilyen konkrét lépést nem terveznek a "politikailag korrekt" tech-elnyomás ellen.
A Mandiner szerint pedig örülhetnek a kormánypártok (saját zsargonjuk szerint a "jobboldal"), mert holdudvarukkal és médiájukkal együtt messze vezetnek a "lájkversenyben" a balliberális oldal előtt. Azonban – mindamellett, hogy fontosak az interakciók – legkésőbb Jakab Péter látványos elhasalása óta tudjuk, hogy szavazatokat kell nyerni, nem lájkversenyt.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
