Esőt ígértek mára, vihart és mennydörgést. Sokakat talán ez tartott távol a rendezvénytől. Pedig ahogy Incze Béla, a HVIM alelnöke mondta, ott kell lennünk, hogy az ég dörög. Nem elbújni a mennydörgés elől, hanem szembeszállni vele, mert csak így vívható, harcolható ki az autonómia. A 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom hagyományosan megrendezett, vonulással egybekötött megemlékezésére közel 500 ember érkezett. A Regnum Marianum kereszt előtt lassan gyűltek a zászlók, míg némi késéssel felállt a vármegyések sorfala.
Fülöp Erik, Tiszavasvári polgármestere rövid visszaemlékezést osztott meg a megjelentekkel egy állampolgársági ünnepségre érkező, agg székely emberről. Felhívta a figyelmet arra, hogy láthatóan összehangolt támadás folyik a vármegyések ellen, akiknek azonban ennek ellenére is, jelmondatukhoz hűen hittel, hűséggel és bátorsággal kell szolgálniuk hazájukat és az elszakított területek autonómiatörekvéseit.
Volner János Jobbik-alelnök számára ez a nap az emlékezés mellett az összetartozás érzését is jelenti. Ám az összetartozás érzésének ápolása elvész a materialista világban, éppen ezért nekünk, radikálisoknak a dolga, hogy a hétköznapokon felkutassuk, megkeressük a hasonlóan gondolkodókat, magyarságtudattal bírókat – mondta. Hozzátette: Velük közösen erősíthetjük, ápolhatjuk az összetartozást.
Toroczkai László Jobbik-alelnök kiemelte, hogy az elmúlt években az elszakított területek urai számtalanszor sértettek meg minket, tüntettek ellenük, de még soha ilyen aljas módon nem léptek fel a mozgalom ellen. Emlékeztetett rá: valós vádak nélkül fenyegetik életfogytiglani börtönnel a románok két bebörtönzött bajtársukat, akiket balkáni bűnözök közé zártak. Bárhol Európában, déltől északig és nyugattól keletig egy ilyen helyzetben az egész nemzet talpra állna, nálunk azonban alig maroknyian vagyunk, és emeljük fel a szavunkat – nehezményezte. Hiányolta ugyanakkor a magyar kormány kiállását is. Elkeserítőnek tartotta, hogy míg a gyomrukat érintő kérdésben százezrek képesek megmozdulni, addig most alig félezren állnak az ügy mellé. A bajtársiasság kihalt a nemzetből, ám szerencsére a vármegyések ezt próbálják feltámasztani – emelte ki Toroczkai.
A rendezvényen idén is átadták a Magyar Ellenállás Díjat, amelyet ez alkalommal ketten is átvehettek: Orosz Mihály, Érpatak, valamint Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere. Utóbbi a migráció elleni küzdelem élharcosaként érdemelte ki a HVIM elismerését.
Incze Béla, a díj átadója hangsúlyozta, Orosz Mihály kivételesen sokat tett azért, hogy megmutassa, országunk egyik legnagyobb gondja, a cigány-magyar együttélés igenis megoldható és orvosolható probléma.
Rövid köszönőbeszédében Orosz Mihály kiemelte, hogy bár az ország megszállói stratégiai fegyverként akarták és akarják használni a cigányságot az őslakos magyarok ellen, miközben milliárdok ölnek eleve bukásra ítélt integrációs projektekbe, nekik sikerült egyetlen fillér támogatás nélkül megmutatni, igenis megvalósítható a cigány-magyar együttélés. Egyszerűen más elképzelések mentén, más pályára állítva a törekvéseket. Mivel bebizonyították, hogy a módszer sikeres, megpróbálják ellehetetleníteni őket, folyamatosan démonizálják a kis csapatot és munkáját – figyelmeztetett.
A díjak átadását a hagyományos vonulás követte a földbitorlásban érintett nagykövetségekhez. A szerb követség épületénél egy délvidéki vármegyés leány, Buka Boglárka olvasta fel Wass Albert: Patkányok lázadása című művét.
A Thököly úti román követség előtt Sebestyén Rita szavalt, majd Zagyva György Gyula kiemelte, 96 év alatt nem követtek el annyi jogsértést a magyarok ellen az elszakított területeken, mint az elmúlt években, az Európai Unió égisze alatt. Véleménye szerint igen hosszú lehetne azok listája, akiket konkrét magyarellenes tevékenység miatt a kormány kiutasíthatna az országból, kezdhetnék akár a komplett román kormánnyal. Ám hatóságainknak csak egy gyengécske román bloggerre futotta az erejéből – jegyezte meg. Zagyva Gyula úgy vélte, a két erdélyi hazafi bebörtönzése és az ellenük koholt vádak éppen az ellenállás magvait ültetik el az erdélyi magyarokban, de a csonkahoni hazafiakban is. Talán végre az ő szenvedésük árán sikerül kivívni az autonómiát – hangsúlyozta.
A román követség előtt két performansz is helyet kapott. A vármegyések egy csoportja tűzijátékkal jelezte kiállását bebörtönzött bajtársaik mellett, majd Zagyva Gyula felszólítására az egész menet rövid ülősztrájkkal tiltakozott a román jogsértések ellen.
Felvidék nem Szlovákia! – skandálta a tömeg a szlovák követséghez érve. Dobai Gergely felvidéki vármegyés Felvidék zászlajával a kezében szögezte le: „Nincs időnk arra, hogy másoktól várjuk a segítséget, nincs időnk álmodozni. Nekünk kell kiszabadítani székelyföldi bajtársainkat, és nekünk kell kivívnunk az autonómiát nem csak Erdély, de Felvidék számára is.”
A némileg megfogyatkozott megemlékezők a Boldogasszony anyánk imádság eléneklése után csendben, kis csoportokban beszélgettek tovább. Mindeközben a Hősök tere melletti Trianon-kereszt előtt még mindig pislákoltak a mécsesek, amelyek arra figyelmeztettek 96 év után is: Nem, nem, soha!
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
