Az emberben – egy bizonyos kor fölött – egyszer csak óhatatlan megszületik a vágy, hogy a pincében belekukkantson az egyik dobozba, ami másik két doboz mögé esett ezelőtt sok-sok évvel, s mindig, amikor felvillant a lehetősége, hogy megtudja, vajh, mi is lehet benne, csak legyintett, a fiatalság felelőtlenségével, s azt dörmögte miközben a pince nagy vasajtaját zárta: „Majd eccer….”
S az idő lám eljött. Mert mindennek eljő az ideje…
Szóval ma belenéztem, nyögve előhalásztam, és kiturkáltam. Íme, többek közt ez volt.
Egy Exploited póló a legendás Hunky Punkyból, (majd a Hunky Punky történetét egyszer meg kell írnom valamelyik Rebellió ciklushoz köthető elbeszélésben), egy biztosítótű – egy igazi lázadónak nem kell magyarázni a jelentőség, az igazi lázadó csak bólint, ha szóba kerül, s ezt dörmögi: „Én tudom!” -, egy golyóstoll a 80-as évekből (nem fog), s a lényeg: Egy eredeti Kisangyal gitárpengető, amit még maga Bánki farigcsált körömollóval egy matchbox pálya feldarabolásakor. Egy eredeti Bánki által vagdosott Kisangyal gitárpengető! (mutatom)
Hát így telik egy kedd délelőtt Rákospalotán. Így bizony…
Forrás:pozsonyiadam.blogspot.com
Tovább a cikkre »
