A 2021-es „Turco-Tatar Sabantoi” nevezetű fesztiválra szeptember 10-13. között a Magyar-Turán Alapítvány 16 fős delegációja a romániai Türk-Tatár Demokrata Egyesület meghívására látogatott el. Ahogyan azt a rendezvény neve is mutatja, ősi, az iszlám elterjedése előtti időszakra visszanyúló hagyományok kerültek idén felélesztésre Dobrudzsában, Mangalia városában.
A Sabantuy hagyománya dióhéjban
A Sabantuy a török nemzetek hagyományos ünnepe, amely eredetét tekintve egészen a volgai bolgár birodalom korszakába nyúlik vissza. Az eseményről első ízben a híres utazó, Ibn Fadlan tesz említést a 921-ből származó bolgáriai úti beszámolójában. Hagyományai eredetileg hitvilághoz kapcsolódó töltettel rendelkezhettek és minden évben az ősz beköszönte előtt tartották.
Később, amikor az iszlám elterjedt a tatárok és baskírok között, a kereszténység pedig a csuvasok körében, világi rendezvénnyé vált. Elsősorban a különböző tatár nyelvű népek, illetve a kazakok, a baskírok és a csuvasok egyik legnépszerűbb tradíciójaként tartjuk számon. A XX. század elején a szovjet hatóságok is jóváhagyták a Sabantuy ünnepségeket, azonban időpontját a vetés utáni időszakba helyezték át és egyesítették azt a szintén ősi szokásokra visszanyúló tatár törzsi gyűlés hagyományos találkozójával. Napjainkra egyfajta nemzeti, sőt nemzetközi ünneppé nőtte ki magát. Az ünnep neve török nyelven az “eke lakomáját” jelenti, de a “szántás ünnepe” szinonima is előfordul. Hagyományos elemei közé tartoznak a teljesség igénye nélkül a különböző sportversenyek, mint például a kurash (közép-ázsiai eredetű népi birkózás), a lóverseny, az oszlopmászás, az érme megtalálása a qatıq-ban (tradicionális erjesztett tejtermék), és társaik.
Az idei mangaliai fesztiválon 41 ország képviseltette magát a világ minden tájáról. A programok között birkózás, bothúzó verseny, önvédelmi sportok bemutatója, zenés-táncos előadások is szerepeltek; a kézműves kirakodó vásárban pedig többek között betekintést nyerhettünk az Arany Horda korát felidéző kalligráfia művészetébe, valamint a tatár konyha rejtelmeibe is.
A Magyar-Turán Alapítvány csapata a dobrudzsai fesztiválon
A magyar delegációt a korábbi dobrudzsai hagyományőrző rendezvényekhez hasonlóan Naim Belgin főszervező és Dervis Memur szervező fogadta. A hétvégi ünnepségnek a Fekete-tenger festői szépségű partja adott otthont, ahol szombaton és vasárnap delegációnk páncélos harci bemutatóval, viseletbemutatóval, botforgatással, ostorvirtussal és fokosbirkózással örvendeztette meg a világ minden tájáról ideérkező érdeklődők tömegét. Naim Belgin főszervezővel beszélgettünk a dobrudzsai tatárság jelenlegi helyzetéről, mely interjúból alább idézünk:
– Mi motiválta a rendezvény létrejöttét, milyen a fogadtatása tatár, illetve román körökben?
Az első fesztivált 2017-ben rendeztük, ekkor találkoztunk először Bíró Andrással. Akkoriban három részből állt a rendezvény: kurash, lovasíjászat és íjászat; a Mongóliában látott Nadaam ünnepségek példájára igyekeztük megszervezni. De amíg ’17-ben lehetőségünk volt lovakat hozni a tengerpartra, addig az idei évben a jelenleg hatályban lévő törvények ezt ellehetetlenítették. Idén így a különböző típusú (üzbég és kazak) kurash mérkőzéseken kívül egyéb kulturális elemekkel színesítettük a programkínálatunkat.
– Hogyan látja a tatárok jelenlegi helyzetét Dobrudzsában? Vannak-e nemzetiségi törekvéseik, és ha igen, tudják-e ezeket érvényesíteni?
Sajnos a dobrudzsai tatárok elveszítették a nyelvüket és ami még szomorúbb, hogy nem ismerik a történelmüket. Úgy érzik, vendégek Dobrudzsában, holott valójában ők a házigazdák.
– A helyi tatárok otthonaikban a saját nyelvüket használják vagy inkább a románt?
Én a gyermekemmel tatárul beszéltem, megtanítottam, de ő gyakran románul felelt a mondataimra. A legtöbb ember nem beszéli már a tatár nyelvet, legfeljebb csupán az elszigetelt falvakban. Míg a körülöttünk lévő nyelvek folyamatosan fejlődtek, addig mi a tatár nyelvek közül is egy archaikusabb változatot tudunk, vagyis inkább tudtunk magunkénak.
– Mi a helyzet a tatár nyelvű médiával? Vannak-e saját újságaik, rádió, – és televízió adásaik? Az oktatásban szerepet kap-e a nyelvük?
’89 után szabadabb lett a nyelvhasználat, az iskolákban a török nyelvet használták. Azonban mi nagyon szeretnénk, ha feléleszthetnénk eredeti, régi tatár nyelvünket. Az iskoláinkat, ahol még beszélhettük ezt a nyelvet, a kommunizmus évei alatt vesztettük el. A román állam ugyanis Dobrudzsával akart példát statuálni az egész ország számára: az identitás eltörlésének érdekében üldözték a tatárokat, megfélemlítették őket, így idővel szinte teljesen kikopott a nyelvünk a köznapi használatból. Más török nyelvet beszélő népekkel sem értjük már meg egymást. Ha az állam támogatná a tatár nyelvű műsorokat, egészen más lenne a jelenlegi helyzet.
– Mennyire tartják hagyományaikat, vallásukat?
A vallás fontos része az életünknek. Bár az emberek azt gondolják, hogy a vallásosság elzárja őket a modern világ individualizmusától, ez valójában nem így van. A vallás segítségével vagyunk képesek megőrizni identitásunkat, kultúránkat, illetve hagyományainkat is a valláson keresztül tarthattuk fent.
– Hogyan látja a dobrudzsai tatárság jövőjét? A fiatalok mennyire tartják meg identitásukat? Párválasztásnál, családalapításnál mennyiben befolyásolja választásukat a “kiszemelt” nemzetisége, vallása?
Napjainkra a kevert családok jellemzőek. Míg korábban az volt a szokás, hogy tatár csak tatárral lépett frigyre és nem is lehetett ezt másképp elképzelni, addigra ma már fellazultak ezek az elvárások. Én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen tatár feleségem van, de például a testvérem már román nővel házasodott. A gyermekét ő is megtanította tatárul, de sajnos a legtöbb családra ez sem jellemző.
Bízzunk benne, hogy az ehhez hasonló hagyományos kulturális rendezvények a jövőben hozzájárulnak majd a tatár identitás fennmaradásához és hogy segítségükkel megerősíthetjük az azonos gyökerekkel rendelkező turáni népek összefogását!
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »