1885-öt írunk. Ebben az évben két gyermek születik Budapesten, két gyermek, akiknek sorsa, pályája és utóélete meghatározó fontosságú jelen értekezésünk szempontjából.
1885-öt írunk. Egy német gyökerű, felső középosztálybéli családban fiúgyermek születik. A keresztségben a Bálint nevet kapja.
1885-öt írunk. Egy zsidó gyökerű, felső középosztálybéli családban fiúgyermek születik. A György nevet kapja.
Hóman Bálintról és Lukács Györgyről van szó.
Egyikük történész lesz, a másik filozófus. Mindjárt az elején szögezzük le: szakmai, eszmei, értelmiségi tevékenységüket egy évszázad elteltével sem vitatja senki. (A legújabb kori, a Hóman szobor okán fellángolt vitákban egyesek ugyan megkísérelték Hóman történészi teljesítményét megkérdőjelezni, de ez egyáltalán nem számít, ugyanis ezek a paprikajancsik semmit sem tudnak Hóman történészi teljesítményéről, ez irányú megnyilvánulásaik kizárólag politikailag motivált aljasságnak minősülnek.)
Megszületik a két fiúgyermek, egy keresztény és egy zsidó.
A keresztény Hóman –tudós apja nyomdokain járva- bölcsészdoktori diplomát szerez, s már 1916-ban egyetemi magántanár. A Széchenyi Könyvtár igazgatójává is kinevezik, majd ’23-tól a Nemzeti Múzeum igazgatója. Már 1929-ben rendes tagja lesz a Tudományos Akadémiának. Történészi pályájának megkoronázása a Szekfű Gyulával közösen írt hatalmas mű, a Magyar Történet.
Vallás- és közoktatásügyi miniszterként –e tisztséget mind a Gömbös- mind a Darányi-, továbbá a Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay-kormányban betöltötte- méltó utóda Klebelsberg Kúnónak. Ő viszi keresztül az egységes középiskolai törvényt, amely megszüntette a humán és reálgimnáziumokat, egységesítve őket, illetve létrehozta a szakközépiskolai hálózatot. Oktatáspolitikájának vezérelve az volt, hogy megszüntesse az iskolatípusok közötti különbségeket, szélesítse az oktatásban és a művelődésben résztvevők körét. Szinte mániákusan harcolt azért, hogy a szegény ám tehetséges gyermekek ne kallódjanak el. Megalapította a Horthy-ösztöndíjat, ezen keresztül évente ezer szegény parasztgyerek tanulását támogatta, a középiskolától egészen az egyetemig. Bábáskodott két kollégium, a Bólyai és a Győrffy-kollégium létrehozásánál, amelyek tandíjmentességet biztosítottak a szegény gyerekek számára. Hóman indította el a nyolcosztályos általános iskolát is, pontosan azért, hogy az alsóbb néprétegek általános műveltségét emelje.
Hóman Bálint Székesfehérvár országgyűlési képviselője volt. Neki köszönhető, hogy az akkor amúgy is fejlődésben lévő koronázó város (1938-ban volt a Szent István emlékév, Hóman 1932-től egészen 1945-ig a város képviselője volt) páratlan fejlődésen ment keresztül. Hóman óvodákat, iskolákat, közművelődési intézményeket alapított Fehérváron, de később világhírűvé vált ipari létesítmények létrehozása is az ő érdeme. Ő alapította mind a Videoton mind az Ikarus elődjét, valamint a Danuvia Fegyvergyárat és a KÖFÉM-et is.
Hóman politikusi pályafutását alapvetően meghatározta a németbarátság és az antiszemitizmus.
Németbarátsága – miképpen ezt a népbíróság előtt tett vallomásában mind Szekfű mind Kosáry kihangsúlyozta – pusztán reálpolitikai meggyőződés volt, úgy ítélte meg, hogy az európai erőviszonyok ismeretében Magyarországnak muszáj „jóban lennie” Németországgal. Antiszemitizmusa korának antiszemitizmusából fakadt, mint keresztény, felső-középosztálybeli család tagja társaikhoz hasonlóan megszenvedték a Tanácsköztársaság tombolását, és azt a zsidók bűnének látták és tartották számon.
Hóman megszavazta az ország hadba lépését a Szovjetunió ellen, ellenezte a kiugrási kísérletet és a szövetségesekkel kezdett tárgyalásokat, mindvégig megtartotta képviselői mandátumát, így a Szálasi-féle parlamentnek is tagja maradt. Mindezek ellenére az ország német megszállását hevesen ellenezte, továbbá emberbarátként kifejezetten sajnálta a zsidókkal történteket. Úgy, hogy mindezt megelőzően előkészítője, támogatója és értelemszerűen megszavazója volt a zsidótörvényeknek.
A Népbíróság 1946. március 23-án hozott elsőfokú ítéletében egyebek mellett ezt olvashatjuk:
„A népbíróság előtt egy pszichológiai rejtély áll Hóman Bálint tevékenységével kapcsolatban. Ugyanis az egyik oldalon, kifelé, a legteljesebb németbarátságot, a németek legteljesebb kiszolgálását hirdette, és politikai ténykedése is erre irányult, a másik oldalon pedig nagyon sok embernek segítségére sietett, a hozzá közelállóknak, akik többek közözött az üldözöttekhez tartoztak, továbbá akik a baloldali gondolat képviselői voltak, semmi tekintetben nem ártott, sőt maga körül ezeket az embereket meghagyta, és rajtuk minden vonatkozásban segíteni akart.”
Ugyanakkor Hóman Bálint ezt írta Telekinek még 1940-ben:
„A zsidókérdésben végre szakítani kell a kompromisszumok rendszerével. (…) Tudatára kell ébrednünk végre, hogy a zsidó ellensége kell, hogy legyen a mai kormányrendszernek.(…) Ebből nyilvánvalóan következik, hogy zsidókat semminemű hatalmi pozícióban, sem a közigazgatásban, sem a bírói székben, sem az iskolában nem lehet megtűrni, nekik a gazdasági életben sem szabad tanácsadói, irányító, vezető szerepet a kezükben hagyni. A meglévő zsidótörvény rossz. Ezért mielőbb meg kell hozni az új egy-két szakaszos törvényt, mely faji alapra helyezkedik.”
Így áll előttünk Hóman Bálint, az 1885-ben keresztény kisfiúként megszülető ember, az iskola alapító, a szegények támogatója, a közoktatás megreformálója, Székesfehérvár jótevője, a tudós történész, akit antiszemita politikusként és az ország háborúban tartásának híveként komoly felelősség terhel a magyarság huszadik századi tragédiájáért. Parancsot gyilkosságra soha ki nem adott, vér a kezéhez nem tapadt. A népbíróság életfogytig tartó börtönre ítélte, megkínozták, halálra éheztették, akadémiai tagságától megfosztották, a váci fegyházban halt kínhalált 1951-ben. Mindezek után lássuk Lukács György életútját! (folytatjuk)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
