Fülöp Csilla kutyaterapeuta és terápiás kutyája, Szellő idén is megtisztelték jelenlétükkel a marosvásárhelyi Caritas Házban összegyűlteket. Júliusban két alkalommal is megörvendeztették a Cseperedő és a Szent Ágnes rehabilitációs központ kisgyermekes családjait a nappali foglalkoztató-központ nyári programsorozatának keretében.
Amikor a kutyaterapeuta beköszönt a foglalkozásra összegyűlt gyerekeknek, sok meglepődött arc fordult felé. Majd amikor Szellő is besuhant gazdája mögött a terembe, több gyerek is ösztönösen szaladt felé, hogy megsimogassa.
Fülöp Csilla barátságosan, lépésről lépésre magyarázta és mutatta meg a gyerekeknek: hogyan köszönünk, mutatkozunk be, és nyújtunk kezet először a bennünket köszöntő embernek, aki ebben az esetben a kutya gazdája, majd hogyan kérdezzük meg tőle, megsimogathatjuk-e a kutyáját. Ezzel egyrészt kifejezzük tiszteletünket egy ember és állata iránt, másrészt megtanulunk megfelelőképpen bemutatkozni, és egy másik emberrel kapcsolatot létesíteni, harmadrészt pedig veszélyes helyzeteket kerülünk el, amelyek hirtelen érintésekből váratlanul adódhatnak.
A türelem örömöt teremt
Ezt követően a szakember ügyességi játékokkal töltötte ki a foglalkozást, amelyek a kutya jelenlétére és aktív bevonódására alapoztak. Mivel érzékelte a gyerekek türelmetlen vágyát, hogy megsimogathassák a kutyust, különböző játékos próbatételek révén bírta rá őket, hogy egymás után, sorban közeledjenek a kedves állathoz.
A játékok végén a gyerekek megetethették Szellőt egy-egy jutalomfalattal, és meg is simogathatták őt. Ahhoz azonban, hogy ennek a sok izgalmas mókának részesei lehessenek, először türelmet kellett tanulniuk. Ki kellett várniuk a sorukat, ugyanis a legtöbb játék úgy volt felépítve, hogy csak kettesével lehetett a kutyushoz eljutni.
A kutya közelsége oldja a félelmet, nyugtatja a hiperaktív, figyelemzavaros gyerekeket
Amikor a gyerekek egy-egy játék végén közvetlenül a kutyus elé értek, először meglepődtek. Féltek odaadni neki a jutalomfalatot, és megérinteni őt. De az étel átnyújtására több lehetőséget is felkínált számukra a szakember: odaadhatták egy kanál, egy mancs formájú alakzat, vagy a saját kezük segítségével. A gyógypedagógus figyelmeztette őket: ha a saját kezükkel adják oda a falatot, nyálas lesz a kezük, de ettől nem kell megijedniük…
Fejlődés a játékon túl
Bár a foglalkozás fókusza a kutyán és gazdáján volt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a játékokat sem, amelyeket a szakember tudatosan alkalmazott. A legtöbb játék a színek és formák találtatására épült, apró játékelemek egymásra helyezésére vagy ide-oda pakolására, ami elősegítette a gyerekek kézügyességének, szem-kéz koordinációjának és összpontosítási készségének fejlődését.
A játékos foglalkozások révén, kutya és gazdája barátságos jelenlétében, a gyerekek öntudatlanul tanultak fontos viselkedési szabályokat, amelyek remélhetőleg a későbbiekben is megkönnyítik majd számukra a társas érintkezést. De a legnagyobb lecke minden jelenlévő számára a türelem gyakorlása volt.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Szöveg: Orbán Júlia
Fotó: Urs Gabriela és Orbán Júlia
Forrás: Romkat.ro/Gyulafehévári Caritas
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
