Az ember érzelmileg sok helyhez kötődhet, gyermekkora színtereihez, későbbi élete állomásainak „terepéhez”, utazásainak világához. Azonban mégiscsak a legszemélyesebb kötődések a mérvadóak, s itt most nem az emberi kapcsolatokra gondolok elsősorban, (bár azok befolyásolják érzelmeinket a leginkább), hanem a tájra, a „helyre”, amely épített örökségünk számunka fontos objektumait is jelentik.
Egy nagyvárosi, panellakóként felnövő ember szóhasználatából általában hiányzik az „apám háza” szókapcsolat, jobb esetben a „(déd)nagyapám háza” bukkan ki a száján, ha az emlékezés útjára tévednek gondolatai. Persze maga a város, s annak tágabb környezete is eredményezhet erős kötődést, de leginkább azoknak, akik sok éve, felmenőik, rokonaik révén is, a nagyvárosba mintegy mélyen beágyazódva élnek.
Egy viszonylag „friss” panellakó városinak ez nem nagyon adatik meg. Legalábbis egy ideig. S ha már itt tartunk, felmenőim révén magam is sok helyhez kötődöm. Szülővárosomhoz, Pozsonyhoz inkább a gyerekkori emlékek fűznek, nem túl szoros szálakkal. A gömöri Pelsőchöz is kötődöm, de az érzelmi listán valahol ott van Bátorkeszi, Köbölkút és Jóka is, pedig nem is nagyon ismerem őket… És most már a Csallóköz is, főleg annak önálló „életet élő” mikrorégiói, a tanyavilágok, a Tőkési-ág mente, a Csilizköz, és még sorolhatnám. Ezért vettem nagy érdeklődéssel a kezembe Görföl Jenő: Tündérvilág – Az én Csallóközöm című könyvét, vagy inkább fényképalbumát, amely első átlapozásra meggyőzött arról, hogy nemcsak Gömör vadregényes vidéke csodálatos, lélegzetelállító, hanem a „tündérek lakta” Csallóköz (vagy Kukkónia) is az, csak egy kicsit másképpen, talán szerényebben, visszafogottabban szépséges és magával ragadó.
Görföl Jenőt elsősorban kultúraszervezőként, a Csemadok országos titkáraként ismeri a legtöbb ember, de azt, hogy eddigi életében már sok könyvet megjelentetett szerzőtársával, Kovács Lászlóval, sajnos nem mindenki tudja, pedig kiadványaikkal „feltérképezték” az egész Felvidéket, hogy bemutassák főleg, de nem csak épített örökségünket. Kovács László szóban, írásban, Görföl Jenő pedig képekkel. Mert ő szenvedélyes fényképész. Soha nem indul úgy útnak, hogy ne lenne nála fényképezőgép. Nemcsak épített örökségünk érdekli, de minden, ami érdekes, megragadható és maradandó értéke van, ami elmúlhat, eltűnhet, soha vissza nem térően. Fényképezi tehát az embereket, az épületeket, azoknak egyes részleteit, fotózza a tájat, megragadva változó világunkban az értéket, a különlegeset, az elmúlásba igyekvőt.
De térjünk vissza a könyvhöz… A Tündérvilág 2020-ban jelent meg a Mosonvármegye Lap- és Könyvkiadó Feketeerdő gondozásában. A 240 oldalas, szép kiállítású album bevezető, „eligazító” írásának szerzője, mint ahogy azt más könyvekben láthattuk, ismét Kovács László, akinek nem volt könnyű a feladata, hiszen terjedelmi okokból csupán alig öt oldalon kell a „tudatlan” olvasóval megismertetnie Csallóköz történetét. Rövidke fejezetekre osztva írását mégis egyfajta képet kaphatunk e csodás világ múltjáról, miközben még arra is van tere, hogy kitérjen a mondavilágra, a tündérek aranyporos hajára és Tündér Ilonára, aki fehér hattyú képében úszkált a Dunán. A Csallóköz benépesítése című, utolsó fejezetben többek között ezt olvashatjuk:
A Csallóköz igazi benépesítése a magyar honfoglalás után történt. A különböző történelmi korokból származó emberi települések nyomai megmaradtak ugyan (vaskor, bronzkor, római idők, avar kor), de állandó településrendszer nem jött létre. Sem germán, sem szláv földrajzi nevek (a Csallóközre oly jellemző vízneveket is ideértve) nem találhatók itt. A településnevek pedig szinte kizárólag magyar nyelvi alkotások, még ha a személynévi eredetűek között vannak idegenek is.”
Az album soron következő néhány bevezető oldala A fotós vallomása cím alatt szerepel. Görföl Jenő elbeszéli, mi ösztönözte a munkára, és mátyusföldi, jókai emberként is, mit jelent neki a „szomszéd” Csallóköz, a különös szépség, ami megérintette.
Aki fényképezőgéppel járja a vidéket, keresi a megörökíteni valót, annak hamarosan a részletek is láthatóvá válnak. A Csallóköz igazi értékeit ekkor fedezi fel az ember. A hangulatokat, amelyek nem csak az évszaktól, de a napszaktól is függőek.”
Görföl Jenő több csoportba rendezte képeit. A Vizek, Élet a vizek mentén, Évszakok, Emlékek, Várak, Kastélyok, Hagyományok, Hangulatok, Mesevilág cím alatt megjelenő fényképek a Csallóközről átfogó képet adnak, s miközben a szerző a szépség megragadására törekszik, dokumentumokat is teremt, hiszen az albumban olyan képek is szerepelnek, amelyek egy hely, objektum korábbi állapotát rögzítik. Ami azonban engem a könyvben a legjobban megragadott, a táj szépségeit bemutató fényképek az Évszakok sorozatban. Az album lapozgatása, gondolom, mind a tősgyökeres csallóközieknek, mind a más vidékéken élőknek élményt jelenthet.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
