Nagy a riadalom liberáliséknál. Úgy tűnik, hiába a sokéves munka, a turbó fokozaton működtetett agymosoda, amely szorgosan dolgozik azért, hogy elhitesse a néppel, még a szél is illatosabb, ha nyugatról fúj, s a brüsszeli és washingtoni szellentések gondolkodás nélkül szentírásnak veendők, hisz csakis a liberális világrend az egyedüli elfogadható érték.
Minden más káros, mert a haladás ellen való – állítják a „tolerancia bajnokai”, akik tesznek is azért, hogy ellehetetlenítsenek mindent, ami hagyományos érték, a keresztény hitből fakad, avagy a nemzetvédő politika jegyében fogan.
De hiába a masszív manipuláció, időnként meginog a rendszer, és megdöccen a globális világ mítosza, főleg, ha azt az oroszokhoz való viszonnyal kell párhuzamba állítani.
Legutóbb a Focus közvélemény-kutató ügynökség felmérése mutatta meg, több mint négy évtizednyi szocializmus és ´68 augusztusának lánctalpas tankjai után is erősebb a szlovákok kötődése az oroszokhoz, mint Brüsszelhez vagy Washingtonhoz.
Az orosz–ukrán konfliktus nyomán kialakult nemzetközi feszültségről ugyanis a szlovákok nagyrésze úgy vélekedik, hogy a NATO és az Egyesült Államok a felelős a rendkívül feszült helyzetért, és nem Oroszország.
A liberális média azóta sem tért napirendre a dolog fölött, most aztán megy a hadoválás a nyugati életérzés hiányáról, a nyelv miatti erős kötelékről, elmaradottságról, a politikai érdekek meg nem értéséről. Pedig semmi új a nap alatt, csak ismét megerősítést nyert, hogy a szlovák nép számára – a majd huszonéves NATO- és EU-tagság ellenére – a pánszlávizmus élő idea, egy igazodási pont, és a vezérelvű államvezetés elfogadott, mi több, óhajtott. Úgyhogy ezt a népet nehéz felheccelni az oroszok és Putyin ellen.
Persze, annyira merészek nem vagyunk, hogy a ruszofil szemléletben, akár a mostani feszültség kapcsán is, bármiféle átgondolt, a geopolitika szövevényes világát értő, avagy a hamisságot érzékelő tudatosságot feltételeznénk, egyszerűen az emberek többsége csupán érzelmileg közelíti meg a kérdést. Az meg már legyen a „független-objektív” mainstream média csődje, hogy annyi agymasszírozás után sem akarja a nép elhinni a mesét a gonosz orosz medvéről, aki már tölti a puskacsövét, mert most éppen háborúra szottyant kedve, és nincs az az isten, aki megállítsa. Pedig balliberálisaink itt és nyugaton is mindent megtesznek, hogy a háborús félelmet gerjesszék, és elhitessék, minden rosszért csakis az oroszok a felelősek.
A szlovák balliberális média azonban a hangulatkeltés jegyében az elvetemült párhuzamoktól sem riad vissza. Nem csupán felfoghatatlan, de végtelenül káros és rendkívül veszélyes az, amit a Sme egyik publicistája megengedett magának, azzal, hogy az orosz–ukrán helyzetet párhuzamba állítva, eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha Magyarország támadná meg Szlovákiát. Tollnokunk egy kész forgatókönyvet kreált: a magyarok előállnak történelmi követeléseikkel, hiszen ez mégis csak magyar föld volt, meg a magyarokat itt amúgy is elnyomják, a fasiszta uralomról nem is beszélve, majd rövid eredménytelen tárgyalgatás után Esztergomnál be is dübörögnének a magyar tankok.
Na, mit ne mondjunk, ez már csak Ján Slota borovicskagőzben kiokádott hajmázas képzelgéseivel mérhető. A politika meg hallgat, a Szövetség politikusain kívül senkinek még egy szerény ejnye-bejnyére sem futotta. Bezzeg, mekkora hajcihő lenne, ha ezt egy magyar publicista tenné, a külügy Korčok–Klus tandeme tán még válságstábot is összerántana. Persze, a hallgatásnak más oka is van: Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal folytatott moszkvai tárgyalása, vagy ahogy Orbán nevezte, békemissziója. Ami egyértelműen jelzi, a magyar miniszterelnök következetes politikájával helyet csinált magának Európa vezetői, a folyamatok alakítói között. Ezután diktátorozni egy kiadósat ugyancsak gyenge, szánalmas értelmezése a dolgoknak. Ugyanakkor érthetetlen, hogy a kevés konzervatív portálok egyike, a Postoj is beállt a tényeket szándékosan elhazudók és félremagyarázók közé, azzal, hogy határmódosítási szándékot láttat Orbán és Putyin tárgyalásában.
Az persze sem a jobboldalnak, sem a balliberális térfélnek, s az emberi jogok brüsszeli felkent védelmezőinek se jut eszükbe, hogy csak egy bíráló szót is mondjanak Ukrajna címére, ahol lábbal tiporják a kisebbségi jogokat, legyen szó az oroszok, vagy akár a magyarok jogairól, akiket őshonos kisebbségi státuszuktól, anyanyelvük használatától, iskoláiktól, kultúrájuk megélésétől akarnak a törvények hatalmával megfosztani.
A jogfosztás, a mindennapos provokációk, a nem ritkán fizikai megfélemlítések nem aggasztják az egyébként annyira érzékeny demokráciaféltőket. Igaz, ők már legfeljebb a migránsok és a transzneműek jogaiért izgulnak. Az őshonos kisebbségeket talán szótárukból is törölték.
Megjelent a Magyar7 2022/6. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
