Túlélni a horrort – Ilyen lett az új Kaptár film Kulcsár Gábor2026. 09. 22., k – 09:04
A kaptár játékadaptáció-széria még azoknak is ismerős lehet, akik egyáltalán nem játszanak – sajnos nem éppen jó értelemben. A 2000-es évek eleji Kaptár filmsorozat hírhedten gagyi minőségben adaptálta a díjnyertes Resident Evil játékokat, a legújabb próbálkozás viszont a modern horror egyik legnagyobb nevétől érkezett. Vajon ezúttal sikerült betalálnia?
Bryan, a fiatal kórházi futár (Austin Abrams) műszakja végén busás fizetség reményében elvállal egy utolsó melót – a feladat: leszállítani egy csomagot a Raccoon City-i kórháznak, a hegy túloldalán. Az éjszaka azonban pokoli fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy a fagyos útnál és sötét erdőnél sokkal veszélyesebb dolgok is várnak rá.
Kapcsolódó cikkünk
A hét témája a videójátékok alapján készült filmek, pontosabban az, hogy miért ennyire rossz a többségük.
Ezeréves téma, de sajnos a mai napig aktuális, hiszen a legtöbb játékadaptáció még mindig messze elmarad az elvárásoktól, hiába válik egyre népszerűbbé és elismertebbé a hobbi. Bár meg kell hagyni, hogy a pozitív példa is egyre több! Milyen bukkanókon botlik meg a mai napig a játékadaptációk többsége, és mit csinált jól az a néhány, amelyik sikeresen „megtörte az átkot”?
Ha érdekel, akkor nézd meg a POP7 legújabb epizódját!
Ha szereted a Vasárnap történeteit, riportjait és életmód-cikkeit, iratkozz fel hírlevelünkre itt, és hetente elküldjük a legjobb olvasnivalókat.
Nyomj egy gombot
Zach Cregger (Fegyverek, Barbár) a 2020-as évek egyik nagy felfedezettje a horror műfaján belül, leginkább amiatt, mennyire okosan építi bele filmjeibe az emlékezetes figurákat, lélegzetelállító fordulatokat és a kronológiával való kreatív játszadozást. A kaptár ezekhez meg sem próbál hozzászagolni, ugyanis tökéletesen tisztában van vele, hogy micsoda; egy olyan játék adaptációja, ahol a forgatókönyv vajmi keveset számít. Ahol a szórakozási faktort a kreatív szörnyetegek, a limitált túlélési lehetőségek és a hátborzongató helyszínek biztosítják. A film ezért maga is pofonegyszerű, olyan, mintha videójáték lenne különféle szintekkel és egyre fokozódó kihívásokkal. Ez a legnagobb erőssége, de a legnagyobb gyengesége is.
A mérleg
Erősség, mert a maga másfél órájában egy rendkívül kompakt történetet mesél el, mely egy pillanatra sem rabolja az ember idejét. Alig találni egy kósza percet, ami eseménytelenül zajlana. Akció akciót követ, egymást váltják a frappáns ijesztgetések és undorító szörnyek, na meg a meglepően találó humor, amit az átlagnál mérföldekkel lendületesebb magyar szinkron is remekül kiszolgál. Gyengeség pedig azért, mert elmaradnak a Creggerre jellemző, briliáns írói megoldások. Nincsenek csavarok, egyik szereplő sem rejteget sötét titkokat vagy kifürkészhetetlen jellemjegyeket, és a film eleji pazar felvezető percek után olyat is ritkán látunk majd, hogy két ember szóba elegyedne. Kissé az is zavaró, hogy a film előszeretettel lövi el korán a saját meglepetéseit, mintha azzal számolna, hogy úgyis az összes néző tudja, mi történik. A kimért feszültségteremtés viszont pont annak a pár nézőnek jött volna jól, aki nem játszotta a játékokat, miközben azok számára is hatásos hangulatot teremtett volna, akik igen.
Mögötted van!
A „klasszikus” Kaptár-filmekétől abszolút elütő, minőségi látványvilág a film talán legnagyobb érdeme, de legalább annyit dob az összképen a csetlő-botló főszereplő, Bryan is, aki szinte az összes tipikus rossz horrorfilmes döntést meghozza, mégsem tudunk rá haragudni. Austin Abrams szerethetően hozza a pánikoló civilt egy felfoghatatlan katasztrófa közepén, a történet végére pedig hatásosan érik kompetens túlélővé – mintha tényleg egy játékos irányítaná, aki fokozatosan maga is kiismeri a programot. A cselekmény utolsó perceiben ráadásul meglepő fordulatot vesz a története, ami sokakban csalódást kelt majd, de kétségtelenül ötletes megoldás, különösen, ha előzményként tekintünk a filmre, mely a játékok felé kívánja terelni a közönséget. Reklámnak azonban soha nem érződik. A kontextus nélkül is jól működik az esetlenség hajmeresztő horroraként, ahol a néző szíve szerint végig instrukciókat üvöltene a vászon felé. Sokkal több is lehetett volna, ha nem spórolják ki belőle a mélységet, de így is szeretni fogjuk!
Ha szereted a Vasárnap történeteit, riportjait és életmód-cikkeit, iratkozz fel hírlevelünkre itt, és hetente elküldjük a legjobb olvasnivalókat.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
