Málenkij robot – egy kis munka. Ezzel a felkiáltással hurcoltak el több százezer, főleg sváb nemzetiségű embert Magyarországról a Szovjetunió munkatáboraiba a második világháború végén. A kis munka aztán hosszúra nyúlt. Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező az elmúlt években több okos, szépen kimunkált korrajzzal gazdagította történelmi filmjeink tárházát. Ilyen volt A vizsga, A berni követ és a Félvilág, most pedig a Gulág Emlékbizottság által biztosított jóval nagyobb büdzséből, a Gulag–Gupvi-emlékév alkalmából forgathattak filmet Örök tél címmel az ország egyik kevésbé emlegetett XX. századi tragédiájáról.
A film központi karaktere Irén (Gera Marina) sváb fiatalasszony, aki – miután kibombázták fővárosi lakásából – lányával visszaköltözik szüleihez. Férjét elvitték katonának – a film elején nem tudni, mi lett a sorsa. 1944 karácsonyán megérkeznek a szovjet csapatok a környékre, akik aztán a falu több asszonyát is behívják „egy kis munkára”: eleinte három hét kukoricatörésről van szó, de hamar kiderül, hogy legalább a háború végéig kell dolgozniuk a Donyec-medence egyik munkatáborában, és nem kukoricát kell törniük, hanem szenet lapátolniuk. Itt kell túlélniük – úgy, ahogy tudnak.
A film első fele rendkívül átélhetően, mégis visszafogottan mutatja be az elszakítás, a munkatábor és a kényszermunka tragédiáját, illetve azt, ahogy a jólelkű, társain segíteni akaró Irént megváltoztatja a táborban eltöltött első időszak. Ez a szakasz szép képekkel, kellőképp drámai jelenetekkel és megoldásokkal, jó ritmikával vázolja fel a fő kérdéseket: túl lehet-e élni úgy, ha segíteni akarunk másokon? Mi marad belőlünk, ha a túlélésért el kell hallgattatnunk a belső ösztöneinket? Túl lehet-e élni egyáltalán? A film második fele hivatott arra, hogy valamiféle választ adjon ezekre a kérdésekre, és itt mintha elveszett volna valami a feszességből. Ekkor érkezik meg a történetbe Rajmund (Csányi Sándor), aki cigarettával csencselve biztosítja kivételes helyét a táborban, és mivel beleszeret Irénbe, igyekszik megtanítani neki a túlélés általa felállított szabályrendszerét: ne gondoljunk a múltra, ne is álmodjunk a hátrahagyottakról, ne törődjünk mással, csak magunkkal. Olyan érzésünk lehet, mintha egy sportfilm edzőmontázsát néznénk, és innentől kissé megbicsaklik a történet íve: Rajmund és Irén kapcsolatát talán nem eléggé építették fel, és hamar ugrunk az időben egy nagyot, hogy a készítők elmesélhessék a kellően drámai – és egyébként jól működő – befejezést.
A második szekció kissé elsietett kivitelezése ellenére az Örök tél jó film. Elkerül egy sor hasonló mozira jellemző csapdát és giccses megoldást, a történet működik, a fényképezés kiváló, a színészek remekelnek, a főszereplőt alakító Gera Marina pedig még az erős mezőnyből is kiemelkedik. Kifejezetten mozivászonra való ez a film, így szerencse, hogy a Köbli–Szász páros következő alkotása, a második világháború után játszódó Apró mesék már oda készül.
Azt pedig csak remélhetjük, hogy ők, illetve más alkotók a többi, eddig megénekeletlen XX. századi tragédiánkat hasonló érzékenységgel dolgozzák fel a közeljövőben.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.02.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
