„Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nékik, és éjjel-nappal mehessenek.” (2Mózes 13, 21)
Ez az ige egy nagyon tiszta tükör. Meglátom magam, megijedek, szégyellem engedetlenségemet, hitetlenségemet.
Ifjabb koromban, amikor még gyermekeim kicsik voltak, megtörtént velem, hogy dolgoztam éjjel-nappal.
Rohanás a munkahelyre, villamos, autóbusz, földalatti, újra autóbusz, tülekedés, kínlódás a végkimerülésig. Akkor azt hittem, hogy ennek soha nem lesz vége. Nem láttam semmi fényt az utam végén, igaz, még az utat sem láttam sokszor.
Egyszer ennek is vége lett. Egy más, egy új szakasza kezdődött életemnek. Na ez sem volt könnyebb, csak más volt. A kísértő mindig rettegésben akart tartani. Féljek csak a holnapi naptól, meg a jövő évtől, rettegjek mindenért! Mert nem lesz segítség… És mi lesz HA?!
Az a bizonyos nagy HA mindig gyötört. Soha nem következett be az a bizonyos sötét HA az életemben. Miért? Mert Isten gyermeke vagyok. Ő az én gondoskodó, szerető édes Atyám. A sátán akart gyötörni, rabbá tenni. Sikerült is, sokszor, de csak egy időre. S valahogy mindig történt valami nagy dolog! Valami, amire nem számítottam, ami Isten tervében volt. Kihagytam a „bevásárló listámból” az Úr tervét. Magam terveztem, aggódva.
S Ő jött, és megmutatta szeretetét újra. Olyan események történtek, melyekről nem is álmodhattam. Nincs télikabát a gyerekeknek, holnap esni fog a hó és kis csizmájuk sincs.
Nincs és nem is lesz… Ez az én reális, valóságlátásom. Isten nem várta meg a holnapot! Még aznap, amikor én gyötrődtem, megadta a kabátra és a csizmákra valót. Hogyan? Nem tudom! Valaki, talán egy angyal – vagy kettő-három? – bedobott a levélszekrénybe egy pénzzel teli borítékot. Becsengettek, de amikor ajtót nyitottam, nem volt ott senki. Még az angyalszárnyak suhogását sem hallottam. De a pénz ott volt a borítékban. Lett kabát és csizma a gyermekeimnek. Megtanulhattam volna egy életre a leckét: „Kiálts hozzám, és én megfelelek néked!” „Kérjetek és megadatik!”
Mindig megijedek, ha nem követem az Urat. Olyankor botorkálok a reménytelen sötétben. Miért oly türelmes velem Isten? Mert Ő a SZERETET! Ez az Ő természete.
Óh, Istenem, növeld a hitemet, változtasd meg a természetemet! Segíts látni Téged, fényedet és követni! Életünknek vannak nehezebb és fájdalmasabb szakaszai, vannak könnyebb, örömtelibb, felszabadultabb korszakai. Akkor, amikor nehéz, amikor szenvedek, kínlódom, akkor elhagyott, elfelejtett Isten? Bevallom, sokszor hittem ezt! Szívem mélyén tudtam, hogy Isten jó és hűséges, nem felejt a sötétben, a viharban, a pusztában. De nem értettem, hogy miért kell megjárnom a halál völgyét, a tüzes kemencét, a viharos tengert, a reménytelen sivatagot. Nem értettem, mert elfelejtettem, hogy: „Az Úr hadakozik értem!” (2Móz 14, 14) „A halál árnyékának völgyében is velem van!” (Zsolt 23, 4) Nem kell egyedül járnom a szenvedés útját. Ha mint engedetlen gyermekét megvesszőzött, büntetett, gondja volt rá, hogy megvigasztaljon.
Mily sokszor imádkoztam azért, amit én akartam, követeltem magamnak, s nem mondtam: legyen meg a Te akaratod! Mérgelődtem, haragudtam, lázadtam, zúgolódtam az én Atyám ellen. Fáj, szégyellem! Miután megértettem, szívem-lelkem és az agyam is felfogta, hogy Ő mindenkor velem volt, most szégyellem magamat. Kérem bocsánatát. Most szeretném emlékezetembe, szívembe vésni, soha nem felejteni, hogy Ő hűséges, igaz szeretettel szeret, soha nem hagy magamra!
Csendesedj el, kedves Olvasóm, tekints vissza életutadon! Biztosan voltak a te életedben is nehéz, fájdalmas, reménytelenül sötét szakaszok. Hogyan élted meg ezt az időt? Ki segített át a félelmetes, gyászos, nehéz időkön? Ő, az Úr!
Terhed nehéz, sebeid fájnak, anyagi csőddel küszködsz, elhagyott, magányos vagy, félsz, mert reménytelen sötét van körülötted, szomjazod a szeretetet? Isten kínálja magát neked is: itt vagyok, veled maradok, éjjel és nappal tekintetem kísér, add át gondjaidat, bízzál bennem! Ne hadakozz, ne lázadozz, Ő azt ígérte né-pének és ígéri neked is: „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik néktek” (Mk11, 24). „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg az Úr benneteket!” (2Móz 14, 13)
Csillapodjon szíved, ne zúgolódj, ne lázadozz, hallgasd, mit üzen most neked. Ő fog átvezetni életed nehéz útszakaszán. Gyógyírt, balzsamot hoz sebeidre. Azt akarja, hogy haladj előre, de nem kesergő, szomorú, lázadó szívvel, hanem örömmel, hálaadással. Fogadd el Isten feléd nyújtott kezét! Előtted megy, kövesd!
Édes Atyám, köszönöm, hogy gyermeked lehetek. Bocsáss meg keserű lázongásaimért, hitetlen félelmeimért! Tudom, hogy velem voltál, óvtad életemet, vezettél, ha engedelmeskedtem. Nem vertél meg, amikor lázadoztam. Alázattal kérlek, segíts, hogy ne felejtsem ígéretedet, bátorításodat és a sok áldást, amit kaptam tőled. Segíts majd emlékezni, amikor baj, félelem, csalódás, fájdalom, szomorítja, sebzi életemet, hogy Te nem hagytál el. Velem vagy, őrzöd életem, gondod van rám. Ó, vezess Uram végig és fogd kezem. Szeretlek, Istenem, köszönöm, hogy beszélsz velem igéden keresztül, tanítasz és vezetsz Szent Lelked által. Ámen.
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
