A tavasz a megújulás évszaka, a húsvét a feltámadás ünnepe. Nagypénteken keresztre feszítették Jézust, de ő harmadnapon feltámadt a halottak közül, ezáltal megváltva az embert a bűntől. Húsvét ünnepének üzenete az élet győzelme az elmúlás felett. Az idei húsvétra rányomja bélyegét a szomszédban zajló háború, ahol ember gyilkol embert, keresztény keresztényt. Erdélyi protestáns egyházaink püspökei ezen a beárnyékolt ünnepen is pásztorlevélben üdvözlik híveiket. Ezekből szemlézünk az alábbiakban. (A római katolikus egyház lapzártáig nem adta ki körlevelét.)
Jézus a középen
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke írja: két napja a kereszten meghalt Jézus, most pedig ott áll, mégpedig középen. Érdekes jelenség, hogy az élő Jézus mindig ott áll meg, középen. Nem kint a ház előtt, nem az ajtó előtt, nem a küszöbön, a szoba szélén, hanem a közepén. Ez pedig sokkal több, mint egy metafora – ez a közép. Jézus helye fizikális és lelki értelemben is, valóságosan ott van középen, mert ez az Isten jelenlétének a helye! És amikor ő megjelenik, pontosabban belép középre, és azt mondja „Békesség”, akkor radikális változás áll be a dolgok és jelenségek világában. Elkezdődik valami új. (…) Nemcsak a feltámadás fizikai csodája a megdöbbentő, a megható, hanem az az átalakító belső csoda, az az erő és fény, ami a szívekben, a lelkekben itt megjelent. Eltűnik a félelem, megszűnik a bizonytalanság, a rettegés. Jézus a feltámadott, az élő, a középen álló, kitépi a félelem és a kétség méregfogát – magyarázza a főpap.
Több mint két éve élünk együtt a koronavírus-járvány nehézségeivel, közvetlen szomszédságunkban pedig megjelent a háború. Hogy mit jelent ez az ott élő emberek számára, mindannyian el tudjuk képzelni. Hogy mit jelent ez Európa jövőjére nézve, azt már elképzelni sem tudjuk. Nem túlzás azt állítani, hogy az életünk a feje tetejére van állítva. De ebben a rettegésben velünk van a feltámadott Krisztus. Közöttünk van, megjelent – pontosabban el sem ment közülünk. Most az a fontos, hogy megengedjük, hogy ő megállhasson középen. Ne az életünk perifériáján, az ajtó előtt, küszöbön, hanem itt, az élet közepén! Ott az ő helye, az Isten helye az életünk közepén. És itt van ő most is veled, velem, velünk, az ő megdicsőült isteni valóságában – és ott áll meg keményen, kitartóan, gyógyítóan, ahol félelem, rettegés, kétségbeesés, bizonytalanság, szenvedés és kishitűség van. A létezés, a belső templomunk közepén megálló Jézus új életet ad, erőt, lendületet, hitet, gyógyulást és üdvösséget. Kitárja a végesség felett az örökkévalóság horizontját. És feladatot is ad a mában, felelősen és szeretettel szolgálni a világban, vállalni az ő küldetését, bizonyságot tenni róla – biztat az evangélikus főpásztor.
Lélek és élet
Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke kifejti: húsvét azt üzeni, hogy az erőszak sokszor nyer ugyan csatát, de minden látszólagos siker ellenére a jó Isten mindig a teremtő szándékával egybecsengő, magasztos dolgoknak tartogatja a végső diadalt. A kibontakozó tavasszal együtt húsvét azt üzeni, hogy az élet és mindaz, ami Istentől van, elpusztíthatatlan, miként elpusztíthatatlan a fény és temethetetlen a világosság. Halandók, megölhetők, keresztre feszíthetők vagyunk, de mindaz, ami bennünk Istenhez tapad, ami Istentől eredeztethető, és ami az Isteni világrenddel van összhangban, elpusztíthatatlan! Ezért örömüzenet húsvét ünnepének jelentése, mert erről a derűről szól, ami az élet diadalát hirdeti a megsemmisülés és a pusztulás látszólagos győzelme felett. Ezt üzeni Jézus életpéldája, mert bár kereszthalált szenvedett, tanítása, evangéliuma, világmegváltó szándéka itt van ma is velünk. Egész élete figyelmeztetés és példa számunkra, hogy megértsük azt az örök igazságot, hogy lélek által lehetünk csak igazán emberek. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”– idézi Máté evangéliumát az egyházfő, megállapítva: Különös jelentősége van a mában ennek a tanításnak, amikor azt látjuk, mintha egyre inkább a világ meghódítására, elfogyasztására, megnyerésére törekedne az emberiség, miközben egyre inkább kárt vall kiüresedő lelkében.
Szinte hihetetlen, hogy miközben még javában tombol a járvány, közvetlen szomszédságunkban – mit sem tanulva ebből a megpróbáltatásból – újabb keresztet ácsol ember az embernek: a háború borzalmának a keresztjét. Hihetetlen, hogy miként a háborúk borzalmairól hallottuk, csecsemők, gyermekek, asszonyok, ifjak, idősek lettek ártatlan áldozatai az értelmetlen vérontásnak vagy váltak szülőföldjüket elhagyni kényszerülő földönfutókká. Most, amikor az áldozatokért, a menekültekért imádkozunk, tudatában vagyunk annak, hogy az ember hódító önzését hangzatos világmegváltó jelszavakba csomagolja, mígnem az eldördülő fegyvert is a béke eszközének hazudja. Húsvét ünnepén imádkozzunk a békéért, kérjük a jó Istent, óvja meg világunkat a háború pusztításától, imádkozzunk mindazokért, akik elszenvedői ennek a háborúnak. Befogadásukra nyissuk meg szívünket, és ha kell, nyissuk meg otthonainkat is! Individualista világunkban tanuljuk meg újból, hogy egymásra utaltak vagyunk, és mindnyájunknak szüksége van az együttérző szeretetre. Egyedül ez ad esélyt arra, hogy ebben a nagypénteki tragédiához hasonló háborúban általunk is megmutatkozzék Isten gondviselése, és a megpróbált ember visszanyerhesse az emberi jóságba vetett hitét – fogalmaz az unitárius főpásztor. Hozzáteszi: a húsvéti evangélium derűje abban rejlik, hogy minden látszat ellenére végső soron mindig a magasztos, a fennkölt, az isteni renddel összhangban lévő érték győzedelmeskedik.
Jézus él
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke jelzi: bárhova fordulunk, bizonytalanság vesz körül. Hasonló helyzetben vagyunk, mint a tanítványok Jézus kereszthalála után. Ők sem értették, miként juthattak oda, hogy az a csodálatos három esztendő, amelyben olyan nagyszerű dolgok történtek, nyomtalanul eltűnt. El sem tudták képzelni az életüket mesterük nélkül. A jóléti társadalmak megdöbbenve és kétségbeesve kérdezik, mi fog történni velük. Eljutottunk odáig, hogy semmit sem értünk, és azt kérdezzük, hogyan lehet az, hogy keresztyének ölik egymást a szomszédunkban. (…)
Az, hogy ma keresztyénként itt vagyunk és hiszünk Krisztusban, a mi megváltónkban, azt jelenti: Jézus él, mert e hit nélkül nem jött volna létre és nem is létezne keresztyén egyház. Feltámadása azt jelenti, igaz a Biblia tanítása arról, hogy az ő kezében van az egész világ sorsa, és ő dönti el, mi történik velünk. Énekeljük együtt a Tudom az én megváltóm él kezdetű énekünket! Nem elég tudnunk, hogy ő az egész világot megváltotta, hanem hinnünk kell: Jézus a mi bűneinkért is meghalt a kereszten, s feltámadásával nemcsak legyőzte a halált, hanem ezáltal személyesen is részesévé tett a megváltásnak.
Kétségbeesésünk és a haláltól való félelmünk már-már elviselhetetlenné teszi mindennapjainkat, ezért arra buzdítunk mindenkit, hogy azt, amit tudunk, valljuk meg és mondjuk ki. Ne hallgassunk a sötétség erőire, hanem a betegágyon, a menedékhelyen, a háború pusztítása közepette is tudjuk megvallani: Jézus él és általa mi is élni fogunk. Lehet, sokan Isten számlájára akarják írni e sok halottat, a pusztulást, pedig ez csak az ember bűne miatt történik. Jézus kétezer éve vezeti az embereket és mutatja az utat, amelyen nekünk járnunk kellene, ugyanis akik őt követik, és benne bíznak, azok megmaradnak – biztat a református egyházfő.
Összeállította: Szekeres Attila
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
