– Bocsánat, olyan furcsa az akcentusa. Ön milyen nemzetiségű?– Magyar vagyok.– Áááá… Magyarország! Balaton, gulyás, Bukarest.– Budapest.– Tessék?– Budapest, nem Bukarest. Bukarest Románia fővárosa, Magyarországé Budapest.– Hm, tényleg? Akkor elnézést. Szóval, akkor az ön fővárosa – hogy mondta?… értem – Budapest.– Nem. Az én fővárosom Bukarest.– De hát most mondta, hogy magyar, a magyar főváros pedig – hogy is? ja, igen – Budapest.– Valóban, de én Romániából származom, erdélyi magyar vagyok.– Milyen?– Erdélyi. Az egy terület, viszonylag sok magyar él ott. Trianon miatt van.– Tirana, az nem albán?– De, Tirana albán, viszont én Trianont mondtam.– Aha. És az illető magyar vagy román?– Az egy kastély Franciaországban.– És amiatt él sok magyar Romániában… Hát, érdekes, akkor mindegy is. Pedig szívesen politizáltam volna. Kevés európai politikust ismerek, de erről az Orbánról már hallottam. Tehát önnek nem Orbán a miniszterelnöke?– De igen.– Ne haragudjon, ne járassa a bolondját velem, az imént mondta, hogy ön romániai.– Így is van.– De akkor hogy lehet a miniszterelnöke Orbán? Orbán nem a magyar miniszterelnök?– De igen, ám időközben a román miniszterelnököt is Orbannak hívják.– Egyesítette a két országot?– Nem. Ez egy másik Orban. Most választották meg.– Kezdek összezavarodni. Orbán az a tömzsi, őszülő, de úgy általában a politikusokhoz képest fiatalember?– Ahogy vesszük. 56 éves.– Mármint a magyar Orbán?– Igen. 1963. májusi.– És a másik?– 1963. májusi.– 1963 májusában nem a magyar Orbán született?– De.– És mikor született a maga miniszterelnöke?– Mondtam már: 1963. május. Mindkettő akkor született.– És mindkettő Orbán?– Igen.– És mindkettő Bukarestben székel.– Nem, a magyar Budapesten.– Igaz, megint elrontottam. Szóval Budapest, Bukarest. Orbán, Orbán. ’63. ’63. Nem lehet könnyű kiigazodni, de gondolom, ön mindkettőt jól ismeri.– Csak az egyiket.– A románt?– Nem, a magyart. Kíváncsiságból el szoktam menni Tusnádfürdőre meghallgatni. Meg ne kérdezze, Tusnádfürdő egy helység.– Magyarországon.– Nem, Romániában. Itt szokta elmondani évente a legfontosabb politikai üzeneteit.– Orbán?– Igen.– A magyar?– Igen.– Romániában?– Igen.– Már fáj a fejem. És miről szokott beszélni?– Leginkább a nemzetállamokról.– Az úgy nagy vonalakban mit jelent?– Hát, hogy egy etnikum és egy állam határai egybeesnek. Egyszerűbben: minden népnek joga van saját államra, de az csak az övé, mások meg menjenek a saját népük államába.– Ezt a magyar Orbán mondja?– Igen.– Romániában.– Igen.– De akkor a románoknak, ugye?– Nem, magyarok előtt szokott beszélni.– És azok mit csinálnak vele? Megkövezik?– Nem. Meg szokták tapsolni.– Na, jó. Ön hülyül. Én békés ember vagyok, de most azt mondom, hogy menjen a ………………… Felőlem románba, magyarba, abba az Orbánéba, amelyikbe óhajtja, és hogy melyik Bukarestben, azt majd eldönti.
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
