Polgárháborús bűnbak, a Billy, a Kölyökkel hadakozó kormányzó, az oszmán szultánnal barátkozó nagykövet – csak néhány dolog, amely Egyesült Államok-szerte már életében ismertté tette Lew Wallace nevét. Az igazi világhírt azonban a Ben-Hur című regénye hozta meg számára, amely még napjainkban is az egyik legnagyobb példányszámban árusított könyv. De mi fordította a kereszténység iránt addig nem kifejezetten érdeklődő, a Szentföldön korábban sohasem járó tábornok figyelmét Jézus históriája felé? És milyen élményekből merített ihletet a legjobb barátja által elárult zsidó herceg kalandjainak megformálásakor?
„Maga az, Wallace tábornok?” – szólította meg a hálóinges férfi a vonat egyik hálófülkéjében ülő egykori bajtársát. A naptár ekkor 1876. szeptember 19-ét mutatott, a gőzmozdony pedig Indianapolis városa felé robogott, ahol a szervezők nagyban készülődtek az amerikai polgárháború veteránjainak soron következő összejövetelére. Már jócskán esteledett, amikor a saját kabinja felé tartó Robert G. Ingersoll felismerte a javában őszülő, de jellegzetes bajuszát és szakállát másfél évtized múltán is viselő északi főtisztet, Lewis Wallace-t.
A két férfi mindaddig csak látásból ismerte egymást. Ingersoll ezredparancsnokként szolgált az 1862-es shiloh-i ütközetben, ahol az északi erők egyik főparancsnoka éppen Wallace volt. Ő viszont csak a háború után találkozott a „Nagy Agnosztikus”, Ingersoll nevével, aki a szkeptikus gondolkodás bajnokaként és a korszak népszerű szónokaként beutazta Amerikát, hogy harcosan érveljen az állam és az egyház szétválasztása mellett. Miután üdvözölték egymást, Ingersoll kabinjában telepedtek le, hogy beszélgetéssel üssék el az utazásból hátralévő órákat. Vitájuk középpontjába hamarosan egy örök és kimeríthetetlen téma, Isten létezésének kérdése került.
Robert G. Ingersoll
„Úgy ontotta magából a gondolatokat és az érveket, akárcsak egy intellektuális vulkán” – emlékezett vissza Wallace a beszélgetésre, amely, bár ekkor ezt még nem sejtette, gyökeresen új irányba fordította az életét. Wallace ugyanis ekkor döbbent rá, hogy az alapokat leszámítva szinte semmit sem tud a kereszténységről.
Lew Wallace
Mindez pedig úgy felbosszantotta, hogy mikor másnap hajnalban a vonatról leszállva Indianapolis utcáit rótta, elhatározta, hogy beleássa magát a teológia nagy kérdéseibe. A tanulásnak pedig egy meglehetősen gyakorlatias módját választotta: nekikezdett egy Jézus korában játszódó történelmi regény megírásának, hogy ezzel kényszerítse rá magát a téma minél alaposabb körüljárására.
A tábornok alapos ember volt. Négy hosszú év után, végül csak 1880 novemberében került az amerikai könyvesboltok polcaira a Ben-Hur című könyve, amely mind a mai napig a világ egyik legismertebb és legnagyobb példányszámban értékesített irodalmi alkotásának számít.
A regény egy kitalált, Júdeában élő zsidó herceg, Judah Ben-Hur sorsát meséli el. A történet elején a gazdag ifjút barátja, a valós történelmi személyről mintázott római Messala azzal vádolja meg (hamisan), hogy merényletet próbált elkövetni a római provincia újdonsült kormányzója ellen. Messala árulása nyomán Ben-Hurt gályarabságra ítélik, a rabszolgasorból csak azt követően tud szabadulni, hogy egy tengeri csata során megmenti a hajó fuldokló kapitányát. Ezután visszatér a Poncius Pilátus által kormányzott Júdeába, hogy bosszút álljon Messalán, amire végül egy fogatverseny során lehetősége is nyílik.
A történet során rendre visszaköszönnek a Bibliából jól ismert epizódok is. A regény lapjain találkozhatunk a napkeleti bölcsekkel, láthatjuk, amint József és a terhes Mária Betlehem felé tartva áthalad Jeruzsálemen, később pedig ott állhatunk Ben-Hur mellett Jézus megfeszítése során is.
Wallace érezte, hogy regényével kényes témákat feszeget az erősen vallásos Egyesült Államokban, így mindvégig kínosan ügyelt arra, hogy a lehető legpontosabban ábrázolja nagyszabású történetének elemeit. Alapos kutatásokat végzett Washington, New York és Boston könyvtáraiban, hogy hitelesen mutathassa be az ókori Izraelt, a csak ritkán megszólaló Jézus szájából pedig kizárólag bibliai idézetek hangoznak el a könyvben.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
