Szombaton délelőtt ünneplőbe öltözött Barót: a kistérség egyetlen középfokú iskolájában, a Baróti Szabó Dávid Középiskolában három osztály búcsúzott az alma matertől. A diákok tanáraiknak mondtak köszönetet a négy év alatt kapott bátorításért és az átadott tudásért.
Derzsi-Ráduly Kázmér iskolaigazgató a ballagó diákokat, osztályfőnökeiket, a gyermekeikre büszke szülőket és tanáraikat köszöntve úgy fogalmazott, a nagybetűs életbe kilépő fiatalokat az elmúlt négy évben igyekeztek a kihívásokkal szemben felvértezni, ezért így, az utolsó pillanatban már nem akar bölcseket mondani és tanácsokat adni, legfeljebb annyit, hogy az élet apró kihívásai ellenére higgyenek abban: jó helyen vannak, ott tartanak, ahol a Jóisten akarja, hogy legyenek. „Ne bosszankodjatok, ne veszítsétek el türelmeteket, ne veszítsétek el hiteteket. Csak bízva bízzatok, és folytassátok utatokat, küzdjetek tovább, mert minden a helyére kerül a maga idejében. Mi, szüleitek, tanáraitok, akik eddig kezeteket fogva mellettetek lépkedtünk, mostantól kicsit háttérbe vonulunk, de amíg tehetjük, innen támogatunk tovább” – mondotta az intézményvezető.
Benedek-Huszár János Wass Albert Búcsú elégia című versének első szakaszával köszöntötte a diáksereget. Mint mondotta, az elmúlt négy évben az alma mater falai között megnőtt az egykori fiókák szárnya, biztonsággal kirepülhetnek. A szemlélődők számára úgy tűnhet, kiürült a fészek, de szomorkodásra nincs ok: csak annak bizonyítékát láthatják, a szülők és a tanárok jól végezték feladataikat, felnevelték és tudást adtak az új nemzedék kezébe, amely most saját útjának indulhat neki. Útravalóul azt kívánta, a világnak bárhol adjanak is gyümölcsöt, ne feledjék, hol van a gyökerük, milyen fából származnak és hol teljesedett ki lombkoronájuk.
Bálint Panna Bianka XI. A osztályos tanuló a végzősök barátságát és segítőkészségét köszönte meg, s kívánta, jó szívvel emlékezzenek az iskola adta rengeteg szépre és jóra, a barátokkal közösen átélt élményekre és nevetésre. „Az elmúlt évek során nemcsak felsőbb éves diáktársaink voltatok, hanem olyan emberek is, akikre felnéztünk, akiket figyeltünk, akiktől tanultunk emberséget, kitartást, közösségi szellemet és csínytevést egyaránt. Ti vezettetek be minket a középiskolás diákélet világába, megmutattátok, milyen értéke van az összefogásnak, a közös munkának, és annak, hogy egy iskola valódi közösséggé váljon.”
A végzősök nevében búcsúbeszédet mondó Paula Radu arra hívta fel társai figyelmét: a ballagás nemcsak búcsút jelent az iskolától, hanem azt is, hogy életüknek olyan szakasza kezdődik el, melyben már nem a mások által kijelölt útvonalakat kell bejárniuk, hanem magát az utat is ők maguk szabhatják meg. „Ma nem csupán elbúcsúzunk az iskolától. Ma elindulunk azon az úton, amelyen mindenkinek a saját válaszát kell megkeresnie az élet nagy kérdéseire. Nem tudjuk, milyen viharok és milyen kikötők várnak ránk. De tudjuk, hogy a hajó nem azért épül, hogy a parton maradjon. Induljunk hát a Holnap hősének bátorságával az új vizek felé! Legyen életünk egyszerre keresés és szolgálat, szabadság és felelősség!”
Négy év kitartó munkája és kiemelkedő tanulmányai elismeréseként Érdemes diák díjban részesült Málnási Szabolcs, Geréd-Szabó Nikolett és Égető Imelda.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
