Új nevet kap, lényegében azonban változatlan marad a multinacionális nagyvállalatok és a szuverén államok közötti vitarendezési eljárás, amelyet a most készülő amerikai–európai szabad kereskedelmi egyezménybe szándékozik beilleszteni az Európai Bizottság a napokban megjelent javaslata szerint. Pedig csaknem 150 ezer uniós állampolgár mondott nemet a multiknak kedvező mechanizmusra a témában meghirdetett társadalmi konzultáción.
Nem bizonyult hiábavalónak a multinacionális nagyvállalatok lobbistáinak több száz találkozója a brüsszeli vezetőkkel az elmúlt két évben. A most formálódó transzatlanti szabad kereskedelmi egyezmény (TTIP) szövegébe ugyanis a hatalmas felháborodást kiváltott befektető-állam vitarendezési eljárás (ISDS) kissé átcsomagolt formája kerülne be az Európai Bizottság múlt héten közzétett javaslata szerint. A tervezet lényege változatlan, ugyanúgy különjogokkal ruházza fel a transznacionális vállalatokat, az Európa-szerte tapasztalt ellenállás miatt azonban más nevet adnának a nemzetközi bíróságoknak, ahol a multik elmaradt haszon miatt független országokat perelhetnének be a jövőben.
A Befektetési Bírósági Rendszernek (ICS) elkeresztelt vitarendezés értelmében a multik ugyanúgy kártérítést kérhetnének az unió és az Egyesült Államok közötti szerződés szerint, ha úgy látják, hogy egy-egy tagállam a saját honpolgárai egészségét és környezetét védő intézkedéseket hoz, amelyekkel egy adott vállalat termékeit kiszoríthatja a piacról. A TTIP-ben ennek azért van jelentősége, mert az amerikai nagyvállalatokra az Egyesült Államokban lazább fogyasztóvédelmi előírások vannak érvényben, így egy terméket csak akkor lehet kivonni a forgalomból, ha száz százalékig bebizonyosodik az egészségre vagy a környezetre ártalmas hatása. Az EU-ban ennek fordítottja az előírás: egy-egy termékről még a piacra kerülése előtt a gyártónak kell bizonyítania, hogy ártalmatlan az egészségre, illetve a környezetre. A két fogyasztóvédelmi szemlélet tehát alapjában különbözik egymástól, így ha az új névvel ellátott vitarendezési mechanizmus belekerül a transzatlanti szerződésbe, akkor a transznacionális vállalatok sokkal nagyobb eséllyel kaphatnak kártérítést egy-egy országtól a piacra jutás akadályozására hivatkozva. Mindez a jövőbeli törvénykezésre is kihat, a szabályokat ugyanis már eleve úgy kell megfogalmazni, hogy a befektetési bíróságok előtti per esetén ne lehessen kimutatni a multik „piacveszteségét”.
A most bemutatott javaslatban a szabad kereskedelmi partnerrel közösen kinevezett bírák ítélkeznének, és a rendszer elsőfokú és fellebbviteli bíróságokból állna, a fellebbezés a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mintájára működne. A Magyar Természetvédő Szövetsége arra is felhívja a figyelmet, hogy egy múlt heti varsói fórumon Cecilia Malmström, az unió kereskedelmi biztosa véletlenül elszólta magát – „mostantól a régi ISDS-t úgy hívjuk, hogy…” –, vagyis tényleg csupán a multiknak kedvező, sokat támadott ISDS átnevezéséről szól az új javaslatuk.
A vitarendezés másik sarkalatos pontja, hogy a multiknak kivételezett jogokat adó ISDS-t a bizottság továbbra is érintetlenül hagyja az EU és Kanada közötti szabad kereskedelmi egyezményben, vagyis az eddigi offshore bíróságok ugyanúgy ítélkezhetnek egy vállalat és egy állam közötti perben. Ennek különösen nagy a jelentősége, hiszen a transznacionális nagyvállalatok azonnal bekerülnek a számukra kedvező ISDS rendszerébe, amint Kanadában alapítanak egy leányvállalatot, vagy már van is ilyenjük. Ezt az egyezményt már tavaly lezárták, a ratifikálása maradt hátra.
A természetvédők arra is emlékeztetnek, hogy az ISDS-féle vitarendezés nagyon sok kritikát kapott az elmúlt két év során, ezért tavaly az Európai Bizottság arra kényszerült, hogy felfüggessze a transzatlanti tárgyalások befektetésvédelmi fejezetének tárgyalását, és társadalmi konzultációt is hirdetett az ügyben. A társadalmi konzultáció során – eddig példa nélkül álló módon – mintegy 145 ezer európai polgár mondott véleményt, és 97 százalékuk egyértelműen nemet mondott az ISDS-re. A Magyar Természetvédő Szövetsége álláspontja szerint „Brüsszel továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-polgárok véleménye ellenére különleges előjogot biztosítsanak a multinacionális cégeknek, akik akár hazánkat is beperelhetik a génmódosított kukorica termesztési tilalma miatt. Hasonlóképpen a Gabriel Resources kanadai befektető cég négymilliárd dolláros kártérítési perrel akarja kikényszeríteni a román kormánytól a cianidos technológiájú verespataki aranybánya-beruházás engedélyezését.”
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
