Beléptünk egy olyan koordináta-rendszerbe, ahol másfajta fizika törvényei érvényesek, és jelenleg még senki nem ismeri, milyen is ez a fizika – egy védelempolitikai ügyekre rálátó kormányzati forrásunk így jellemezte röviden azt a helyzetet, amely Donald Trump megválasztásával előállt.
Külpolitikával foglalkozó fideszes és kormányzati szereplőkkel is beszéltünk az amerikai elnökválasztás után, s két dologban mindenki egyetérteni látszik: ha valamikor, most aztán tényleg senki nem tudhatja pontosan, mit hoz a következő időszak akár az Egyesült Államok és az Európai Unió, akár Washington és Moszkva, akár a magyar–amerikai kapcsolatok tekintetében. És: ami utóbbiakat illeti, nem kell radikális változásoktól tartanunk.
Persze a legfontosabb jelenleg, hogy tényleg senki nem tudja, mi jön Trump elnökségével. Már csak azért sem, mert nem számoltak vele. Hiába Orbán Viktor elhíresült mondatai Donald Trump támogatásáról (amit később, éppen a republikánus jelölt esélytelenségétől tartva, a kormányfő kommunikációs stábja is igyekezett kimagyarázni), több forrásból származó információink szerint a magyar kormányzati apparátus egyáltalán nem készült rá, hogy végül ő lesz a befutó. (Ezzel persze nagyjából a világon mindenki így volt.) A washingtoni magyar nagykövetségről közvetlenül a választások előtt érkezett az utolsó elemzés a kilátásokról, és egy forrásunk szerint a feljegyzés készítői is csak Hillary Clinton elnökségének lehetséges következményeit taglalták.
– Úgy látom, most teljes a bizonytalanság. Persze nemcsak nálunk, mindenhol. A legnagyobb baj, hogy Trump nemcsak összevissza beszélt a kampányban akár világpolitikai jelentőségű ügyekről is, hanem leendő csapatáról sem tudni semmit. Ki lesz a külügyminisztere, ki lesz a védelmi minisztere; ezek is lényeges kérdések – hangoztatta egy külügyes forrásunk, hozzátéve, a washingtoni magyar nagykövetség munkatársaitól a következő hetek valószínűleg extrém munkamennyiséget követelnek, hiszen elsősorban az ő feladatuk információt szerezni Trump szándékairól és leendő kormányának tagjairól. (Az információhiányra egyébként jellemző, hogy az Európai Bizottságnál dolgozó forrásunk is arról számolt be: részt vett ugyan egy vezetői értekezleten szerda reggel Brüsszelben, amelynek témája az amerikai választás volt, de jobb híján ők is a politico.eu gyorselemzéseire hagyatkoztak.)
Barack Obama még novemberben Európába jön amolyan búcsúlátogatásra. Hillary Clinton azt ígérte, hivatalba lépését követően hatvan napon belül európai körutat tesz. Trump nem nagyon mondott semmi konkrétumot ezzel kapcsolatban, de a már idézett védelempolitikai forrásunk szerint Brüsszelben régóta arra készülnek, hogy az épülő új NATO-székház (amelynek már régen el kellett volna készülnie) átadását valamikor 2017 első felében informális minicsúccsal ünneplik a tagállamok vezetői, vagyis arra Trump is eljön, és remélhetőleg mond néhány konkrétumot, mit is gondol az Egyesült Államok és az unió kapcsolatairól, a NATO jövőjéről.
Védelempolitikai forrásunk szerint mindenki abban bízik, hogy azoknak a „horrorforgatókönyveknek” nincs semmi alapjuk, amelyek szerint Trump kvázi odadobja martalékul a balti államokat, Grúziát és Ukrajnát Putyinnak.
– Bármit is mondott a kampányban, bármennyire tájékozatlan, azt talán még ő is felfogja, hogy az ilyen lépésektől Putyin vérszemet kaphatna, ami egész Európa stabilitását veszélyeztetné, és az USA érdekeivel is ellentétes. Aki egy kicsit is ért a stratégiához, tudhatja, hogy az orosz elnök addig megy el, amíg falakba nem ütközik, és a jelenlegi olcsó olaj miatt nehéz helyzetben lévő Putyinnak viszonylag könnyű kijelölni a határokat, ráadásul a következő években Oroszország inkább tovább gyengül, mint visszaerősödik, de utóbbi sem lehet érdeke Trumpnak – fogalmazott. Egy másik, a NATO és Oroszország kapcsolataira rálátással bíró forrásunk szintén úgy gondolkodik, hogy nem lesz alapvető változás az amerikai védelempolitikában. Már csak azért sem, mert bár a sajtó felkapta Trump azon kijelentését, hogy aki védelmet akar magának Amerikától, az fizessen is érte, cizelláltabb formában régóta ez az üzenet az Obama-kormányzat részéről is. 2014-ből pedig NATO-határozat is van arra, hogy tíz éven belül mindenki bruttó nemzeti összterméke legalább két százalékát védelmi célokra költi. (Ez Magyarországon jelenleg 0,9 százalék, és a hivatalos menetrend szerint is csak 2026-ra érnénk el a kettőt.)
A magyar–amerikai kapcsolatokban viszont tényleg némi javulás jöhet, bár forrásaink szerint az sem lesz látványos, mert Trumpnak kezdetben valószínűleg kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mint hogy a közép-európai térségre figyeljen. A változás ezért elsősorban abban lehet érzékelhető, hogy elmaradnak az amerikai külügyminisztérium által megfogalmazott bírálatok a magyarországi korrupciós helyzet, a demokrácia állapota, a sajtószabadság vagy a civilek miatt. Sőt azt egyik megkérdezett kormányzati szereplő sem gondolta, hogy Orbán Viktor támogató mondatait különösebben számontartanák a Trump-csapatban, és viszonzásképpen a magyar kormányfő esetleg meghívást kapna kétoldalú találkozóra Washingtonba.
– Ezekre a mondatokra természetesen nem fogunk nyilvánosan hivatkozni, de mostantól Szemerkényi Réka nagykövetnek és stábjának egyik fontos feladata lesz, hogy szép csendben minden lehetséges módon emlékeztessék a Trumphoz közel állókat, mit is mondott róla a magyar kormányfő – fejtette ki külügyes forrásunk. Azt viszont többen is lehetségesnek tartották, hogy mivel Trump felesége szlovén, Ljubljanába előbb-utóbb (akár magánjelleggel) benézhet az elnöki házaspár, „ha pedig úgyis itt van a szomszédban, meg lehet próbálni átcsábítani Budapestre is”.
– Az Egyesült Államokban is bekövetkezett az az elitellenes forradalom, amelyről Orbán Viktor már korábban is beszélt, és most nagyon nem lennék azon európai vezetők helyében, akiket ez keményen fog érinteni – mondta a Magyar Nemzet Magazinnak a Fidesz külügyi stratégiáját ismerő képviselő, elsősorban a jövő évi francia elnökválasztásra és a holland parlamenti választásra utalva. Előbbin Marine Le Pen futhat be, utóbbin Geert Wilders szerepelhet jól. (Érdekes, hogy a beszélgetés után néhány órával a már említett politico.eu egész naptárt közölt 2017-re azokról az európai választásokról, amelyeken a populista jobboldal előretörhet.) A képviselő szerint ugyanakkor Trump sikere „nem hordoz belpolitikai tanulságokat Orbán Viktor kormányfő számára”, egész egyszerűen azért, mert „ő erről az elitellenes lázadásról már régóta beszélt”. És hetedik éve kormányozva – a transzatlanti kereskedelmi egyezmény vagy az EU–Kanada közti szabadkereskedelmi egyezmény támogatása ellenére – egyelőre sikerül azt a látszatot fenntartania idehaza, hogy ő is szemben áll ezzel az elittel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 12.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
