Trump tanult a hibáiból és teljesítette a házi feladatát Tokár Géza2024. 11. 06., sze – 15:50
Míg 2016 előtt több véleményformáló még Donald Trump elnökválasztáson való indulását is viccnek tartotta, az üzletember-politikus a következő három választásból kettőt is megnyert – hiába az ellenszél. Trump támogatottsági mutatói a legtöbb csoport körében emelkedtek. Vajon miért is nyert?
Trumpnak a kampányban teljesen más jellegű kihívásokkal kellett szembesülnie, mint 2016-ban. A Republikánus Pártot a maga képére szabta, az utolsó pillanatokban új kihívója akadt, az előző elnökségének terhes örökségével kellett megbirkóznia.
Egy magához képest fegyelmezett kampánnyal azonban sokkal jobban teljesített, mint az előzetes elvárások, hiszen a legtöbb közvélemény-kutató cég kiélezett, szoros versenyt jósolt a volt üzletember és a demokrata párti Kamala Harris között.
Trump győzelme ehhez képest amerikai viszonylatban hamar, a késő esti órákban eldőlt és minden nagyobb csatatérállamban meg tudta verni az ellenfelét. Visszanyerte Georgiát és áttörte az úgynevezett „kék falat” – azaz a Demokrata Párt stabil választói államainak egy része is átszivárgott hozzá.
Korábban, Barack Obama kétszeres győzelme idején több divatos politikai elmélet is arról beszélt, hogy a bevándorlók, a kisebbségek és a fiatalok miatt a progresszív Demokraták évtizedekre kibérlik maguknak az elnöki tisztséget.
Trump győzelme és annak módja az alapjaiban megcáfolja ezt az elméletet. Az előzetes adatok szerint:
A győztes elnökjelölt a fehér férfiak mellett kiugróan nagy arányban megszólította például a latin-amerikai férfi szavazókat (a körükben 36-ról 54 százalékra ugrott a támogatottsága),
Megtartotta a női szimpatizánsait.
És míg négy éve csak az első szavazók 32 százaléka választotta Trumpot, most ez az arány a becslések szerint 54 százalék.
Amiről az elnökválasztás eredményén túl kevesebb szó esik, hogy Trump keze sem lesz túlságosan megkötve, hiszen a republikánusok a szenátusi választáson felülteljesítettek és többségbe kerültek – és valószínűleg az alsóházban is meglesz a többség –, a törvényhozás nem fogja vissza az új elnököt a fontos intézkedések meghozatalában.
Az Egyesült Államok egy alapjában véve megosztott ország, ahol az egyes demográfiai és etnikai csoportok, régiók és helyi érdekszövetségek gyökeresen eltérő alapelvek mentén szavaznak.
A Trump-kampány kezdeti fázisában több konkrét célt is megfogalmaztak:
Meg kell szólítani minél több férfit, miközben meg kell akadályozni a női szavazók elvesztését
– mutatott rá az amerikai Time magazin egyik kapcsolódó kommentárja.
Ez a gyakorlatban a gazdaság és a migráció témájának hangsúlyozását jelentette, miközben Trump igyekezett minél kevesebbet beszélni az abortusz korlátozásáról, az első ciklusának káoszáról, valamint a Capitolium ostromáról – mikor az előző választás eredménye ellen tiltakozó hívei szabályosan megostromolták a Joe Biden-t beiktató képviselőházat.
A kampány kezdetén, három éve még az sem tűnt biztosnak, hogy ismét Trump indul a Republikánus Párt jelöltjeként.
Az ostrom és elnöki ténykedése kapcsán több eljárás is indult ellene, amelyek akár a választáson való elindulását is ellehetetlenítették volna. De a volt elnökön segített, hogy a Republikánus Párton belül nem volt igazi alternatívája és nagyon korán be is jelentette a jelölését.
Trump 2022 novemberében közölte, indul, 2023 márciusára pedig már nem maradt kihívója – ez példátlanul gyors jelölési folyamatnak számít a merev amerikai pártstruktúrákban.
A kampány során több tényező is Trump kezére játszott.
A választók alapjában véve elégedetlenek voltak a Biden-kormány gazdaságpolitikájával.
Nem volt a helyzet magaslatán az államfő sem, aki korábbi ígéreteivel ellentétben 81 évesen is elindult az elnökválasztáson a Demokrata Párt jelöltjeként és csak négy hónappal a választás előtt, azaz gyakorlatilag a kampány hajrájában mutatkozott meg, hogy képtelen összeszedett gondolatokat megfogalmazni a nyilvános vitákon.
Biden már a jelölési folyamat előtt, államfőként is kevés interjút adott, nem szívesen mutatkozott a nyilvánosság előtt a média pedig csak óvatosan kritizálta – a Demokrata Párt támogatói és szimpatizánsai a júniusi Trump-Biden tévévitát követően tudatosították, hogy a jelöltjük nem tudja meggyőzni a nyilvánosságot és képtelen a fordításra a jobban álló Trumppal szemben.
Trumpnak kedvezett az ellene elkövetett július 13-i merénylet is: a merénylő puskalövése csak a fülén karcolta meg a republikánus jelöltet, az incidensről készített fotók és határozott kiállása pedig kedvező színben tüntették fel.
A republikánus politikus nyár közepén a legtöbb felmérés szerint egyértelmű fölényben volt Bidennel szemben, JD Vance személyében pedig megnevezte a fiatalabb, agilis alelnök-jelöltjét is.
Akadtak azonban aggasztó jelek:
A republikánus jelölt nem tudott mit mondani az abortusz betiltásának témájáról, ami rosszul érintette a női szavazókat.
Nem tudott kellőképpen elhatárolódni a radikális jobboldali célkitűzéscsomagtól, az úgynevezett Project 2025-től, ami alapvető módon alakítaná át az államot.
Ami viszont a legfontosabb fejleménynek tűnt:
Joe Biden visszalépése új helyzetet teremtett a választási versengésben. Biden július 21-én a demokrata politikusok és háttérszerepők egyre erősebb nyomására bejelentette, hogy nem indul az elnöki tisztségért. Az utódjának személyében – aki alelnöke, Kamala Harris lett – a Demokrata Párt szokatlanul gyorsan megegyezett és egységesen ki is álltak mellette.
Harris indulása új helyzet elé állította a Trump-stábot: a republikánus jelölt hirtelen az öregebbik és kevésbé energikusnak tűnő indulóvá vált.
A jellegtelen, de ebből kifolyólag nehezebben is támadható Harrisnek csak kicsit több, mint száz napja maradt az imázsépítésre.
A demokrata politikus jobban szerepelt kettejük egyetlen nyilvános vitáján szeptemberben, a Trump-ellenes kampány lendületet kapott, a legtöbb felmérésben pedig néhány hét alatt meg is előzte a republikánus ellenfelét.
Trump óvatosan korrigált: nagyobb távolságot tartott a radikális jobboldali programoktól, kijelentette, hogy nem támogatja az abortusz nemzeti szintű betiltását, bevonta az aktív kampányába a jobboldali internetes rádiós személyiségeket és Elon Musk milliárdost.
Mindössze egyetlen nagyobb hibát vétett: az egyik utolsó, new york-i kampányzáró nagygyűlésén egy meghívott humorista úszó szemétszigetnek nevezte Puerto Ricót – miközben a bevándorlók Trump egyik fő célcsoportját képezték. A baki nem ingatta meg a politikus támogatottságát, segített neki, hogy a kampány során Joe Biden egy harcias beszédében hasonlóképp minősítette az ő szavazóit is.
Kérdéses, hogy mi történik Trump győzelme után – két leghangsúlyosabb, a „mexikói falhoz” hasonló horderejű ígérete az amerikai védővámok bevezetése és az illegális bevándorlók milliós nagyságrendű kitoloncolása.
A második elnöki ciklusát azonban már egy bejáratott, a választáson bizonyított csapattal kezdi meg, nem pedig teljes kívülállóként.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
