Trónus: az iráni válságról

Trónus: az iráni válságról

Az alábbi sorok Irán beismerő vallomása előtti napokban születtek egy videóhoz ami a körülmények miatt már nem fog elkészülni.

Pár nappal ezelőtt elkezdődött egy extrém gyors eseménysorozat, ami látszólag érthetetlen tempóban száguldott egy súlyos háború – akár világháború – kitörése felé. Egy amerikai halála, az iraki amerikai nagykövetség ostroma, Szulejmáni kivégzése, iráni rakétacsapások, egy lezuhanó utasszállító… Mindez lényegében egyszerre. Mi történt? És miért? Ez egy különkiadás az iráni helyzetről a Telegram követőim kérésére.

Nagy átok a társadalmunknak, hogy az emberek nem alkotnak saját álláspontot, hanem átveszik azt a narratívát, amit valahol hallanak. Nem érdeklik őket a tények, de megtartják a narratívát. Józan ész és logika alapján pont fordítva kellene tenni. Kiszűrni a hírekből a tényeket, amik megtörténtek, és eldobni a narratívát, a megmagyarázást.

Így lehetséges, hogy magyar emberek tömegei, akik világ életükben soha nem hallottak még Kászim Szulejmániról, hősnek, mártírnak, a legnagyszerűbb embernek nevezik. Nevetséges, mert nyilvánvaló, hogy az álláspontjukat aznap szerezték be. Azt persze ugyanúgy nem tudják, hogy kiféle, miféle, miket tett életében, mik a nézetei. Semmit nem tudnak róla, csak hogy hős, mert azt írta valamelyik honlap.

Én nem akarok erről az emberről állást foglalni, mert ugyan igyekeztem utánajárni, de még rengeteg forrás elolvasása után sem érzem úgy, hogy megitélhetném ezt a számomra teljesen ismeretlen személyt. Két dologban biztos vagyok. Hogy nem volt hős, és hogy nem volt terrorista.

Egy nagy befolyással bíró iráni katona volt, aki igen aktívan tett keresztbe a zsidó érdekeknek a térségben. Azt mondják, személyesen tehető felelőssé többszáz amerikai haláláért. Amit nem tesznek hozzá, hogy ezek nem terrortámadások voltak, és az úgynevezett áldozatok nem civilek voltak, hanem hadban álló katonai alakulatok, akiket háborús körülmények között győztek le. Méghozzá a Közel-Keleten, ahova Amerika hódítani érkezett.

Harcban ellenséges katonákat ölni nem terrorizmus, hanem a katona kötelessége.

Ugyanakkor drónnal kilőni őt sem gyávaság. Miért is volna? Ha gyávaság volna, akkor pilótás géppel lelőni is az volna. Vagy puskával messziről. Ilyen logika alapján minden gyávaságnak minősül, ami nem párbaj két személy között puszta kézzel. Csakhogy a háború nem játék. Ott életekről, és országokról van szó, ott minden fél be fog vetni mindent, ami rendelkezésére áll, és ez sose volt vagy lesz másképp. Szulejmáni sem személyesen, a két öklével végzett azokkal az amerikai katonákkal, vagy akár az irakiakkal az iraki-iráni háborúban, ahol harcolt.

Persze nem lett volna szabad megölni. Ez garantáltan csak eszkalációhoz vezet. A baj az, hogy Trumpot körbeveszik a zsidók. (Név szerint: Avrahm Berkowitz, Jared Kushner, David Friedman, Jason Greenblatt, Steve Mnuchin, Stephen Miller, Anne Neuberger, Gary Cohn, Reed Cordish, Rod Rosenstein, Elan Carr, Jeffrey A. Rosen, csak hogy tényszerűek legyünk)

Szó szerint egy egyre szorosabb gyűrűben tartják, ahol nem hall már más hangot, csak ezeknek a “tanácsadóknak” a károgását. És azt nagyon-nagyon régóta tudjuk, évtizedek óta, hogy Izrael mindent megtenne egy Iránnal vívott háborúért. Ahol persze nem nekik kellene harcolniuk, hanem a szolgáiknak, az amerikaiaknak. Hadd follyon a gój vére, miközben Iránt is kivéreztetik. Eggyel közelebb a teljes Közel-Keleti hegemóniához, ami mindig is a nem titkolt céljuk volt.

Tehát a gyilkosság ötlete vitán felül a zsidóktól kell származzon. Bármilyen ócska kreált bizonyítékkal állnak majd elő, az csak arra szolgált, hogy Trumpot, illetve minket hülyére vegyenek. Elhitették vele, hogy mindez stabilizációhoz fog vezetni, miközben pontosan tudták, és akarták is, hogy kirobbantson egy háborút.

Az iráni válaszcsapás pedig elkerülhetetlen volt. Szó szerint. Nem azért, mert Irán bármilyen mértékben is háborút akarna.

Hírdetés

Teljesen tisztában vannak vele, hogy a szaúdiak, izraeliek, európaiak és amerikaiak végtelen hadserege ellen esélyük sincsen. Hacsak Oroszország és Kína be nem száll a táncba, de egy totális világháború aztán tényleg nem érdeke senkinek.

A válaszcsapásuk azért volt elkerülhetetlen, mert ha nem reagálnak erre hevesen és látványosan, akkor másnap az összes elborult szunnita terrorcsapat iráni kormánytagokat fog ölni. Harmadnap a szaúdiak betörnek a határon. Negyedik nap maga a lakosság tör rájuk, hisz látják, hogy gyengék és védtelenek. Nem. Ezért nem hagyhatták ezt annyiban.

Ugyanakkor nem véletlenül nem voltak halálos áldozatok. Mellé céloztak, és még fülest is küldtek a támaszpontoknak. Ez az akció nem a Nyugatnak szólt valójában, hanem mindenki másnak. Reprezentálni kellett, hogy nem teljesen védtelenek. Ezt bizonyítja az is, hogy az iráni médiában számtalan halálos áldozatról jelentettek. Miért? Hogy demonstrálják az erejüket.

És itt következett be egy furcsa esemény, aztán több mint tizenkét óra hallgatás.

Lezuhant egy Boeing Teherán mellett tele civilekkel.

Csillagászatilag apró az esélye annak, hogy pont ott, pont akkor, csakúgy lehulljon egy gép az égről. Többmillió az egyhez. Ezek a gépek nem potyognak csakúgy le, nem ott tart a XXI. századi repülés. Millió repülésből egy végződik balesettel. Vagy tízmillóból egy.

Kizárólag két megfejtés létezik. Az egyik, hogy emberi mulasztás történt, a másik, hogy szabotázs. Ha szabotázs történt, akkor az megint csak a Moszadhoz vezethető vissza. De ha így lett volna, jó eséllyel nem olyan járatot választanak, amin felerészt irániak utaznak, felerészt kanadaiak.

Ez casus bellinek nem az igazi, sőt. Marad a másik variáció, és ez tűnik messze a legreálisabbnak. Már aznap is ez tűnt, az azóta szivárgó hírek pedig csak alátámasztják.

Az, hogy százak tátognak azon a kommentmezőkben, hogy minden amit mi látunk, hallunk, olvasunk, mind-mind zsidó-amerikai koholmány, az csak azt jelenti, hogy nem értik, hogy működik a világ. Az információs korban kizárólag a narratívát tudják kézben tartani, a tényeket nem.

Tény a gép lezuhanása, tény az időpont, a helyszín. Tény az utaslista. Tény, hogy Irán nem akarja kiadni a fekete dobozokat. Tény, hogy sokatmondó felvételek kerültek nyilvánosságra. Ezek mind tények. Tény, hogy ha ez egy moszados akció lett volna, akkor úgy intézik, hogy egyértelmű okot adjon Amerikának a háborúra. Ahogyan az is tény, hogy senki nem nyert ezzel az eseménnyel. Tény, hogy a véletlen meghibásodás esélye a helyszín és az időzítés miatt a semmivel egyenlő.

Ezek fényében kijelenthető, hogy 99% eséllyel az iráni légvédelem lőtte le a gépet, mivel teljes készültségben és feszültségben voltak, éppen várakozva egy amerikai megtorlásra. Persze, hogy lehettek más civil gépek is a légtérben, persze, hogy nem amatőrök az irániak, persze, persze persze. De azt értsük, hogy itt egyetlen üteg egyetlen operátorának a mulasztása elég volt a katasztrófához. Ahogy a maláj gép esetben, úgy itt is nincsen más racionális magyarázat, mint egy remegő kéz a ravaszon. Az eset nem alkalmas arra, hogy bármilyen politikai eseményt kiváltson, így teljesen ostoba és indokolatlan feltételezés, hogy a Nagy Testvér pusztította el a gépet.

Mindezek után hosszú-hosszú órák teltek el, és a világ lélegzetvisszafojtva figyelt. Irán azt mondta, hogy válaszcsapásra újabb válaszcsapást indít, és Dubaj is a célpontjai között lesz. Ezzel garantáltan belerántva minden környező országot a konfliktusba, és valószínüleg elindítva egy folyamatot, ami világháborút idéz elő.

Tisztázzuk, hogy ha bárki más lett volna az Egyesült Államok elnöke most, akkor már háború lenne. Trumpról bebizonyosodott az elmúlt években, hogy nem lesz Amerika megmentője, nem vet véget a bevándorlásnak, és főleg, nem vet véget a zsidó befolyásnak. Ugyanakkor tapasztalt üzletember, és tisztán látta a helyzetet akkor, amikor a legfontosabb volt. Minden a zsidók számításai szerint zajlott az utolsó pillanatig, de akkor Trump egyszerűen megtagadta, hogy eszkalálja a folyamatot. És ez nagy szó.

Hogy mi lesz a következő, azt nem lehet látni előre. Ami biztos, hogy az Irán elleni offenzívát nagyon-nagyon szeretnék bizonyos körök. Valószínüleg tovább fognak próbálkozni, és lehet, hogy nem mindig leszünk ilyen szerencsések. Egy Irán elleni háború nem olyan volna, mint Irak vagy Afganisztán, ezt vegyük figyelembe. Ez valódi világháború volna, ahova nem kétszáz katonát kellene elküldenünk. és ami legrosszabb esetben orosz expanziót is eredményezhet Európa felé.

Egy háború Iránnal végzetes volna minden fél számára. Kivéve egyetlen pici országot.


Forrás:nemzeti.net