Nem mindenki mondhatja el, hogy közszereplőként tíz évvel korábban elmondott véleményét egy az egyben vállalhatja. Ez különösen így van a legnagyobb nemzeti sorstragédiánk: a trianoni diktátum kapcsán. Büszke vagyok rá, hogy én ezzel így lehetek.2010-ben a diktátum 90. évfordulóján a köztévében akkori országgyűlési képviselőként határozottan állást foglaltam a trianoni diktátum megkerülhetetlen revíziója és az elcsatolt magyarok önrendelkezése mellett, amely akár határmódosításhoz is vezethet.Mindez akkor hatalmas felhördülést váltott ki, de ma a 100. évforduló felé közeledve még inkább egyértelmű, hogy a trianoni, illetve a jelenleg hatályos és párizsi diktátumok szabta határok újratárgyalása megkerülhetetlen.Az elcsatolt területeink, elorzott természeti és épített kincseink, nemzeti vagyontárgyaink és az életétől, jogaitól, vagyonától megfosztott sok milliónyi honfitársunk miatti, máig elmaradt igazságtétel, jóvátétel elkerülhetetlen.Az elcsatolt magyar közösségek megmaradása, gyarapodása és az egész Kárpát-medence itt élő más népekkel közös felvirágoztatása már nem oldható meg a kudarcot vallott és egyébként is a területrablók által be nem tartott kisebbségi jogok rendszerében. A területi autonómia biztosítására egyik szomszédos bitorló állam sem hajlandó. A párizs környéki és párizsi békediktátumok felülvizsgálata és magyarság érdekeit figyelembe vevő kiigazítása a globalista-liberális megszállás miatt szétesés és önfelszámolás felé tartó Nyugat-Európável ellentétben az ön- és értékvédő Közép-Európa megmaradása szempontjából minden itt élő nép számára is kulcsfontosságú.És adódik egy jogos kérdés: értékben és politikai irányban hol van már az a párt, amelynek akkor parlamenti képviselőcsoportjában a legaktívabb képviselő voltam ? Károlyi útját járják, de ezért felelniük kell. De ez már egy másik történet…A beszélgetés 2. része:
A beszélgetés 1. része:
Forrás:gaudinagytamas.hu
Tovább a cikkre »
