Nemrégiben jelent meg egy írásom Egy elfelejtett háború címmel. A cikket követő kedvező visszhangok hatására úgy gondoltam, hogy egy kicsit belepillantok Transzisztria mindennapjaiba. A különböző szakmai oldalakat olvasva egy újabb, Európa területén lezajló háború lehetőségének a rémképe bontakozott ki előttem. Ebben a rövid cikkben egy összefoglalást szeretnék nyújtani az aktuális helyzetről és a lehetőségekről.
Kevesen tudják, hogy a Dnyeszter menti konfliktust lezáró 1992. július 21-i tűzszünet megkötése után 2500 orosz békefenntartó maradt a térségben hogy vigyázza a tűzszünet betartását. Feladataikat eddig kitűnő eredménnyel végezték, hiszen az elmúlt huszonhárom évben nem fordult elő fegyveres konfliktus a térségben.
Napjainkban azonban változni látszik a helyzet, hiszen az ukrán erők blokád alá vonták a Dnyeszter Menti Köztársaságot. Az ukrán hadsereg Odessza és a köztársaság határa közé több száz kilométer hosszú védelmi vonalat épített ki, melyeket nehézfegyverzettel és orosz gyártmányú SZ-300-as légvédelmi rakétakomplexumokkal erősített meg. Ezzel párhuzamosan megsértvén a tűzszüneti megállapodásban foglalt kötelezettségeit, ellehetetlenítette az orosz békefenntartók bejutását a térségbe.
Az oroszok válaszul hadgyakorlatba kezdtek, ahol alacsonyan szálló repülőgépek és helikopterek támadásának elhárítását, valamint páncélozott járművek megsemmisítését gyakorolták. A feladataik között az álcázás, felderítés, célmeghatározás is szerepet kapott. A gyakorlat során kiemelt hangsúlyt kapott az AGS-17-es gránátvető és az Utyos nehézgéppuska készségszintű kezelésének elsajátítása.
Alexander Kofman, a Donyeck és Luhanszk Népköztársaság külügyminisztere kijelentette, ha támadás érné a Transzisztriai térséget és az ott állomásozó orosz csapatokat, akkor támogatást fognak nyújtani bajbajutott testvéreiknek. Figyelmeztette az ukránokat, hogy ebben az esetben egy újabb frontot nyitnának, mely elpusztítaná Ukrajnát.
Nina Shtanski miniszterelnök helyettes elmondása szerint Ukrajna és Moldova hibrid háborút folytat ellenük. A térség blokád alá vonásával jelentős mértékben romlott a gazdasági helyzet, ugyanakkor a folyamatos katonai erődemonstrációkkal destabilizálják a térséget.
Jevgenyij Shevcuk a köztársaság elnökének szavai szerint, az Ukrán erők csapatokat vonnak össze határaiknál, valamint ezzel párhuzamosan Moldávia katonai egységeinél intenzív kiképzés vette kezdetét.
Olaj a tűzre Miheil Szaakasvili kinevezése is, az odesszai régió élére. Alexander Kofman szavai szerint személye magában hordozza a háború kitörésének lehetőségét. Ez a háború könnyen továbbterjedhet a Romániával jó kapcsolatokat ápoló Moldovára is. A két ország között többször felmerült a német mintára történő országegyesítés lehetősége, és a román kormány a napi politikai szintjén is fenntartja ennek lehetőségét.
Román ügynökök és katonai tanácsadók már a 91-es konfliktus óta jelen vannak a térségben, ami szintén problémaforrás lehet.
A helyzetet súlyosbítja Románia NATO tagsága, mely által a lokális konfliktus pillanatokon belül globális katonai konfliktussá növi ki magát.
Előnye lehet, hogy „az ellenségem ellensége a barátom”. Amint Románia nyíltan területi igényekkel lép fel Moldávia felé, sérülnek az Európai Unió vezetőinek az európai határok megváltoztathatatlanságáról kinyilvánított nézetei, ugyanakkor pont ezáltal létrejöhet egy önálló Erdélyország alapjait képző autonómia Erdély és a Partium területén. Persze azt senki sem gondolhatja, hogy ezen folyamtok békés úton fognak lejátszódni, ezért is van szükségünk egy nagyhatalom segítségére. Ez a nagyhatalom lehetne Oroszország és akár az Eurázsia Unió is. De ez már egy újabb és hosszabb történet, melyet tovább bonyolít Magyarország NATO tagsága és erős euro atlanti kötődése éppúgy, mint gyenge gazdasága és végletekig lepusztított, feladatait ellátni nem tudó honvédsége.
Dér Zsolt
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
