A világjárvány és a növekvő járműszám alaposan rontott a közúti morálon, a Covidnak ráadásul még fel sem mért hatásai vannak, hisz igen új az általa okozott betegség és szövődményei is – mondta érdeklődésünkre Zerkovitz Dávid.
A keddi 5 halálos áldozatot követelő mindszenti után csütörtökön újabb halálos baleset történt egy vasúti átjáróban, ezúttal a sárvári vasútállomásra behaladó tehervonat elé hajtott egy autó, a sofőr nem élte túl az ütközést. Csütörtök délután pedig Mélykút és Bácsalmás között ütközött személyvonat és autó egy vasúti átjáróban, szerencsére itt csak könnyebb sérülések történtek.
A MÁV szerint 2020 óta folyamatosan nő az ilyen balesetek száma. Idén már majdnem a tavalyi esetszám felénél tartunk, és nem a vasút hibájából.
Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológust először arról kérdeztük, mi játszódik le egy olyan sofőr fejében, aki azután hajt a sínekre, hogy az tilos.
„Helyzet- és pszichológiai tényezőkre lehet bontani az összetevőket. Pszichológiai tényező lehet
- az időkényszer
- a hajszoltság
- a fáradtság, ami gyenge alkoholos befolyásoltságnak megfelelő ítélőképességet és ennek megfelelő kockázatvállalást tud kialakítani”
– mondta Zerkovitz Dávid.
Helyzeti tényező:
- a vonat távolságának megítélésében az ember gyenge.
„Ez nem egyéni gyengeség, így működünk: ha egy felénk mozgó tárgyra hirtelen ránézünk, a távolságát, sebességét nagyon nehezen tudjuk megítélni.
Az agyunk pici fotókat készít egymás után a képről, és a kettő közti méretkülüönbségből próbálja meg kitalálni, hogy a szerelvény milyen sebességgel érkezik”
– ecsetelte.
Mint aláhúzta, az ilyen helyzeteket „a legnagyobb veszélynek” kell megítélni, óriási a vonat féktávolsága, teljesen másképp mozog, mint egy jámű, a fékezés is lassabban indul be, még egy modernebb szerelvénynél is, „egy sima autóvezető ezt el sem tudja képzelni” – tette hozzá.
Még azt is kiemelte, hogy ha valaki autóba ül, kevésbé gondolkodik gyalogosésszel vagy lát egy mozdonyvezető szemével.
„Gyalogosként sem gondolunk bele, hogy esetleg egy oszlop kitakar minket az autós szeme elől” – folytatta.
A kulcs szerinte a „biztonsági ráhagyás” lenne a közlekedés szereplőitől,
nem azzal kell törődni, hogy valaki türelmetlen mögöttünk, vagy azzal, hogy sietnünk kell.
A fáradtsággal összefüggésben elmondta: ha valaki több napig nem alszik rendesen, fáradtan ébred, sokat ásítozik, érzi, hogy kiszáradt, szúr a szeme, néha be-bebólint, becsukódik a szeme, akkor azonnal ki kell állni a forgalomból, akár csak fél órát is pihenni; és még ez sem működik mindig.
Hogy miért szaporodtak el ilyen mértékben a vasúti átjárós közlekedési balesetek, arról azt mondta, a pandémia nagy részt felelős azért, hogy most hirtelen lettünk többen, többet az utakon, és sokak rutinja két év alatt jelentősen kopott, és a Covidnak vannak hosszú távú egészségügyi mellékhatásai is, a memóriának is lehet funkciózavara. A pandémia „holdudvarhatása” mellett nyomatékosította, egyre több jármű van az utakon, növekszik a városi közlekedési konfliktusok száma is, romlik a morál.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
