„Tovább a lenini úton” – szólt egykor a bolsevik útmutatás. Szellemi örököseik pedig, a balliberális pártok és holdudvarukhoz tartozó véleményvezérek, jelen korunkra úgy aktualizálják a szívüknek kedves jelmondatot: tovább a szivárványos úton.
A nyugat-európai baloldal már az 1960-es években felismerte, a klasszikus lenini tanok és stratégiák nem fogják elhozni a várva várt „világforradalmat”. Magyarul kizárólag politikai síkon kevés a mozgolódás, ezért először a metapolitikai térben, tehát a szellemi életben, a kultúrában kell változást elérni. Ezt az eszmei korrekciót az úgynevezett „frankfurti iskola” teoretikusai ihlették meg, majd a sokat emlegetett „nagy ’68-os generáció” szolgált katalizátorként az ügyben.
A baloldali pártok kommunikációjában is jelentős változás állott be ezek után. Röviden fogalmazva arra jöttek rá, ha a nép nem óhajtja őket, a munkásosztály (a proletariátus) nem vevő szólamaikra, akkor egész egyszerűen le kell cserélni a népet, és új proletariátust kell keresni, kiket aztán lázíthatnak, használhatnak céljaik elérése érdekében.
A Nyugat-Európát már akkoriban elözönlő harmadik világbéliek képében meg is találták az új „proletárokat”, mely aztán kiegészült a valóságban sokszor nem létező szexuális kisebbségekkel, így vált a 21. század új totalitásává a genderizmus. Amikor viszont e folyamatok lendületbe jöttek a kontinens nyugati felén, hazánkban még bőven kommunista pártállami időket éltünk. Furcsa, de éppen ezért vagy ennek ellenére ezek az áramlatok mérsékelt módon szűrődtek be hazánkba (például akkoriban elképzelhetetlen lett volna egy homokosfelvonulás).
Nem úgy a rendszerváltás után, mikor releváns politikai tapasztalat híján – gondoljunk csak az MDF-kormányra, akik hozzá sem nyúltak a médiához, így a köztévé gyakorlatilag baloldali szócsőként funkcionált –, a sok esetben béna kacsaként mozgó jobboldali erők nem tudtak erőt felmutatni a bolsevizmus újramaszkírozásával szemben. Ez utat nyitott annak, hogy bekopogtasson az SZDSZ formájában a nyugati típusú liberalizmus, amely valójában, ha nem is nevezték így, a „frankfurti iskola” elveit követte, kétségbevonhatatlanul kultúrmarxista képződmény volt.
Kissé messziről indítottam okfejtésemet, de kijelenthető, kisebb-nagyobb mértékben minden balliberális párt eljutott arra a szintre, hogy képviseli a kultúrmarxizmust, melynek egyik harcos ágense a genderizmus.
Ez az oka annak, hogy ismét elérhetőek az LMBTQ-oldalak a budapesti városházán Karácsony Gergely győzelme után. Megszüntette azt a korábban, még Tarlós István által kezdeményezett pert, amelyet az előző városvezetés az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egyik döntése ellen indított – számolt be nagy örömmel az Index. A Hatóság korábban azért marasztalta el a fővárost, mert kiderült, hogy a Főpolgármesteri Hivatal blokkolja az LMBTQ témájú honlapok elérését számítógépes hálózatából.
Az irányjelzés egyértelmű, tovább a szivárványos úton.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
