A magyar kormány úgy döntött, hogy kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Ennek jogi hátteréről Tóth Norbert nemzetközi jogászt kérdezte az InfoRádió.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC, International Criminal Court) statútumát, magyarul alapszabályát 1998-ban írták alá Rómában, ezért római statútumnak is nevezik. A szerződés négy évvel később, 2002-ben lépett hatályba. Jelenleg 125 részes állama van.
Az InfoRádióban Tóth Norbert nemzetközi jogász felidézte: az ICC-t egy régi elképzelés hívta életre. A második világháború után, a nürnbergi, tokiói pereket követően már felmerült az igény arra, hogy egy állandó jelleggel működő nemzetközi büntetőbíróságot hozzanak létre. A 90-es évekre érett be ez a folyamat, amit segített az is, hogy Jugoszlávia ügye, illetve a ruandai népirtás miatt két külön törvényszéket kellett felállítani az ottani bűncselekmények kivizsgálására. Végül 1998-ban írták alá ezt a szerződést, a szervezetnek is Hágában van a székhelye, mint ahogy sok más nemzetközi bírói fórumnak is.
A Nemzetközi Büntetőbíróság az alapszabálya szerint működik, amely négy bűncselekménytípus esetében állapítja meg a lehetséges joghatóságát:
Ezeket úgy is nevezik, hogy core crimes, vagy a nemzetközi büntetőjog magjába tartozó bűncselekmények, amelyek üldözését a nemzetközi közösség fontosnak tartja, és ezért létrehozott egy ilyen testületet.
Tavalyelőtt az orosz elnök ellen is adott ki az ICC elfogatóparancsot, majd a gázai konfliktus miatt a Hamász-vezetők mellett az izraeli miniszterelnökre is.
„Az ilyen elfogatóparancsokat, egyéb határozatokat, adott esetben ítéletet a részes államoknak végre kell hajtaniuk. De volt rá példa, hogy Mongóliában, Dél-Afrikában és más országokban is megkérdőjeleződött ezen határozatok végrehajtása, ami lényegében a statútum megsértése” – mondta Tóth Norbert.
Magyarország tulajdonképpen bent is van, meg nincs is bent a Nemzetközi Büntetőbíróságban, hiszen soha nem hirdették ki Magyarországon az erről szóló törvényt vagy rendeletet. Ezzel kapcsolatban a nemzetközi jogász elmondta: a magyar jog – egyébként sok más országhoz hasonlóan – úgynevezett dualista módon közelít a nemzetközi szerződésekhez. Ez azt jelenti, hogy két különálló területként látja a magyar alkotmányjog a magyar jogot és a nemzetközi jogot. És ahhoz, hogy a nemzetközi jogból magyar jog legyen, át kell alakítani a nemzetközi szerződéseket, transzformálni kell, ami pedig úgy történik, hogy kihirdetik őket.
„Tehát nem elég megerősíteni a magyar alkotmány alapján egy nemzetközi szerződést ahhoz, hogy azt a magyar hatóságok végre tudják hajtani, hanem ki is kell magyar törvényben vagy kormányrendeletben hirdetni ezeket, és magyar joggá kell őket tenni. Ez az alkotmányjogi része az ügynek, de van egy nemzetközi jogi része is, hiszen ratifikáltuk, megerősítettük, ami nemzetközi jogilag bennünket kifelé kötelez. Ám alkotmányjogilag a kihirdetés elmaradása miatt nem tudja Magyarország ezt végrehajtani” – mutatott rá Tóth Norbert. Hozzátette, hogy ez régóta, több mint húsz éve így van, és egyébként nem is az egyetlen nemzetközi szerződés, amely így áll, de talán ez a legismertebb mind közül.
Mint mondta, valószínűleg azért maradt így a helyzet olyan sokáig, mert a parlament politikai pártállástól függetlenül úgy gondolta, hogy
ez a szerződés a magyar köztársasági elnök alkotmányos jogállását sérti, és ezért alkotmányellenes lehet a kihirdetése.
A nemzetközi szerződések két részre oszthatók aszerint, hogy tartalmaznak-e szabályt a felmondásukra. Amelyik nem tartalmaz, azt a nemzetközi jog általános szabályai alapján lehet felmondani, viszont ez a statútum tartalmaz ilyen előírásokat. Bár nem ENSZ-szerv a Nemzetközi Büntetőbíróság, hanem egy különálló nemzetközi szervezet, de mégis az ENSZ főtitkára a szerződés és az azzal kapcsolatos iratok letéteményese, ő őrzi ezen dokumentumok hiteles példányait, és ezért végső soron őt kell tájékoztatni arról, hogy Magyarország fel kívánja mondani a szerződést.
Ez a nemzetközi jogász elmondása szerint úgy történhet meg, hogy miután Magyarország a szükséges alkotmányos eljárást lefolytatja – a magyar parlament törvényben felhatalmazza a köztársasági elnököt, hogy aláírja a felmondásról szóló törvényt –, akkor a külügyminiszter a New York-i magyar ENSZ-képviselet vezetőjén keresztül egy szóbeli jegyzék mellékleteként lényegében eljuttatja a felmondó okiratot az ENSZ főtitkárának. A kilépés a kézhezvételtől számított egy év elteltével lehet legkorábban hatályos. Ha valamiért Magyarország azt mondaná, hogy később szeretne kilépni, ez változhatna, de valószínűleg ez az egyéves határidő lesz majd alkalmazandó – fogalmazott Tóth Norbert.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
