Na, nem mintha friss levegőre vágyna szegény. A mikroténzacskók kifejezetten jól bírják a bezártságot. Sőt, mondhatjuk, hogy egyéb vágyaik is szinte minimálisak. Egy mikroténzacskó például a legritkább esetben ideges. Rohanó korunk stresszes életformájával is viszonylag könnyedén megbirkózik.
A ”sétáltatás” tehát ez esetben inkább csak afféle szimbolikus szóhasználat, amit jobb híján használ az ember. Másként nevezni különben bajos volna azt a két és fél perces és mintegy ötvenméternyi utat, amelyet a szóbanforgó mikroténzacskó az élelmiszerbolttól szerény hajlékomig megtesz.
Gondoljunk csak bele. Nem vitás, hogy a mikroténzacskó korunk technikai vívmánya. Tudós koponyák nemzedékeinek megfeszített agymunkájára volt szükség puszta létrejöttéhez. Valahol, messze, távoli gyárakban, zörgő-zakatoló gépsorok között sok-sok munkás áll váltott műszakban és a saját két keze munkájával termeli a mikroténzacskót, éjjel-nappal. Állnak ott fáradtan, olykor jókedvűen, olykor szomorúan, netán egy viszonzatlan szerelem miatt, olykor másnaposan, máskor meg abszolút fitten a szalag mellett és csak termelnek és termelnek. A kész terméket meg csomagolják – természetesen mikroténzacskóba -, majd autókra, kamionokra, tán még repülőgépekre is rakják. És mindezt miért? Azért a kábé kétperces, mintegy ötvenméternyi útért, amit ez a sok munkával létrehozott csomagolóanyag a bolttól a rendeltetési helyéig megtesz. És ott aztán- kidobjuk.
Hát ehhez képest a tiszavirág matuzsálemi életkort ér meg. Miért, kérdezzük önkéntelen? Mire jó ez az egész, ez a rengeteg sürgés-forgás, termelés, igyekvés, munkálkodás? Mire jó, ha a mikroténzacskót, miután betöltötte rendeltetését, azaz két percig burkolt mondjuk két kiflit, kidobjuk?
Voltak bátor és merész szellemek, akik őrült és vad kísérletképpen próbáltak ismét csomagolni valamit a mikroténzacskóba. Ma már tudjuk, hogy fantasztikus vállalkozásuk eleve kudarcra ítéltetett. A mikrotén zacskó olyan rémesen vékony, hogy kimondottan csak egyszeri használatra alkalmas. És még ha csak egy zacskó per egy ember lenne. De hát nem annyi! Két kifli egy zacskó, húsz deka szalámi még egy zacskó, amit még ráadásul zsírpapírba is csomagolnak, ami már önmagában is értelmetlen, miért, hogy a szalámi ne zsírozza be a mikroténzacskó belsejét, vagy mi? És még veszek két citromot, hogy legyen a teába, azt is gondosan bezacskózom, hogy a citromot ne érjék ártalmas légköri hatások, na de mivel a K- vitamin oly fontos az emberi szervezetnek, veszek három banánt is, zacskóba, jé, ilyen olcsó a retek, ide vele, hű, elfogyott a hagyma, nosza, vigyünk azt is.
Lejöttem kiflit venni és most itt állok hat mikroténzacskóval és már vibrál a szemem az idegességtől, mert ha szelektálom is a háztartási hulladékot, ezt mind ki kell csomagolni, jól összegyömöszkölni, hogy kisebb helyet foglaljon el, levenni az e célra rendszeresített kartondoboz tetejét, beledobni a zacskókat, jól megnyomogatni a tetejét, hogy még kevesebb helyet foglaljon el, aztán visszatenni a kartondoboz tetejét. Gyakorlatilag egy órája minden gondolatomat lekötötték a mikroténzacskók. És ezt a mostani hat darabot csak azért gyártották le keserves munkával, hogy engem hazakísérjenek, aztán a hulladékban végezzék. Amit újra hasznosítanak, azzal, hogy gyártanak belőle új zacskókat. És aki nem szelektál, az meg dobja egyenesen a kukába. A kukázók meg kiszórják, ha nem szórják, a szeméttelepre kerül, ami ott magasodik minden rendes város peremén.
Mi ennek az értelme? Hogy ily rövid és tartalmatlan lét után ily hamar ellobbanjon egy mikroténzacskó életének lángja? S ily kegyetlen gyorsasággal hulljon a kukába, majd a szemétdombon kössön ki, ahol a játszi szél felkapja s művésziesen kidekorál véle egy virágzó galagonyát? Esetleg egy zöldre festett kiskertkaput? Vagy dévajul széthordja a vízparton, az erdőben, a szántóföldeken, amit a horgászok, erdőjárók és mezőgazdászok oly erőteljes kifejezésekkel honorálnak? Mire van ez az egész? Miért e kín, ahogy a költő kérdezi?
Válasz nincs. A mikroténzacskók és a világegyetem rejtélyei kifürkészhetetlenek.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
