Nyitókép: Körkép.sk (illusztrációs felvétel)
Hatszázkilencvenkilenc euró, igazi sátáni szám. Ennyit húz ki egy egyszerű kisnyugdíjas pénztárcájából a drágalátos társulás, egyetlen aláírásnak köszönhetően. Hogy valóban foglalkoznak társasutazások szervezésével, ahhoz kétség sem férhet. Csak éppen ingyenes nyereményként tüntetik fel. Igenis, vannak a világon rendes emberek, akik a kisnyugdíjasok utazási vágyainak kívánnak teret adni, merő emberbaráti szeretetből.
Hét éjszaka négycsillagos szállodában, reggeli-vacsora, luxusautóbusz, közkívánatra ebéd, hajókázás üvegfenekű hajóval. Na jó, a helyszínen fizetni kell 47 eurót a török szervezőnek. (Ez megint olyan sátáni prímszám, csak eggyel és önmagával osztható.) És teszik mindezt nem a nyári hőségben, amikor Törökországban köztudomásúlag meg kell dögleni, hanem tavasszal. (Amikor úgysincs ott senki.) 47 euróért? Hát ki az a korlátolt, maradi lelkületű szerencsétlen, aki ezt nem írja alá?
Alá is írták, tizennégy öreg néni két faluból, átlagéletkor hetvennyolc év. Azt már nem olvasták el szegények, hogy a repülőjegy 249 euró, repülőtéri illetmények 59 euró, üzemanyag-hozzájárulás 49 euró, transzfer a hotelből 30 euró (újabb sátáni számok). Ez összesen 387 euró. Eddig. Nincs benne a visszaút.
Hogyan lehetséges az, hogy kétségbevonhatatlan élettapasztalattal rendelkező, öreg, feltehetőleg valamely bölcsességre már biztosan szert tett emberek hajlandóak aláírni ilyen, nyilvánvalóan átverő jellegű szerződést?
Hát, azért nem csak úgy megy. Kell hozzá egy meggyőző, harsány, részletesen kidolgozott és kegyetlenül cinikus színjáték. Fellépők: a.) a pénzszippantyúzó masinéria teljes szereplő gárdája. b.) nyugdíjas. Helyszín: festői kisváros, boráról méltán híres. A nyugdíjast körutazásra invitálták, ingyen ebéddel. Hát melyik nyugdíjasnak nem esik jól egy potyaebéd? Vagy akárkinek? Plusz termékbemutató. (Értsd: a Sátán színre lép.) Derék, sokat próbált nyugdíjasunkat autóbuszból kilépve, konferenciaterembe belépve, eszméletlen zűrzavar fogadja. Ricsaj. Lárma. Nyüzsgő tömeg. A pódiumra fel- és leszaladó szervezők. Asztaluktól boldogan felugró emberek, akik „Nyertem! “kiáltásokkal tarkítják a hangzavart. (Akár csak a pokol tornácán.) Az emelvényen állvány, tábla, kivetítő, a táblán színes körök, vonalak, mint a Nazca-fennsíkon, grafikonok, EKG-, szeizmikus- és szinuszgörbék, meg amit akartok.
Nagy nehezen a mamát is asztalhoz ültetik ebben a nagy kupiban, és kap színes prospektusokat, ceruzát és radírt, irattartót, kifestőt, viharlámpát és jegyzetfüzetet, ahogy illik. (Közben vagy hatan ugrottak fel boldogságtól ujjongva, végső extázisban a színpadra rohanva, fokozva az eddigi őskáoszt.)
Természetesen – perceken belül – kiderül, hogy a mama is „nyert “. Törökországi utazást, ingyen! De ez még semmi, mert ugyanakkor nyert még hozzá egy „exkluzív szettet” is, hát nem azt is tökingyen, a kutyafáját neki! Hogy ennek a mamának micsoda szerencséje van! (Mondják a körülötte nyüzsgő sátánfattyak, pardon, szervezők, akik mind nyomban cuppanós puszikkal gratulálnak is neki.)
„A bokám utazzon olyan messzire”, közli a mama, menjenek a fiatalok, nem nekem való már az. Azok boldogan el is utaznak, majd visszatérnek, már nem olyan boldogan.
Mamának marad az „exkluzív szett “. Egy lejátszó. Tán csak nem DVD? Ilyet boltba nem kapni… hát az biztos, de a múzeumot biztos érdekelni fogja. Gyártó nélküli „vacuum cleeaner”. Magyarul porszívó. Plusz egy meghatározhatatlan célú kütyü-gép-izé, egy valódi, hamisítatlan GC502 XW- 120, egyelőre senki nem tudja, mi célt szolgálhat. És még egy szép fényes serpenyő is. Fedővel. Az egész akkurátus kis tologó-szerkezeten, itt tessék aláírni.
Megtörtént. Hát persze, hogy nem „nyert” senki. Amit aláírtak, az egy kőkemény adásvételi szerződés volt. Gyakorlatilag, jogi, és minden egyéb szempontból megtámadhatatlan. A kis betűs részben (két A4-es oldal) az aláíró tanúsítja, hogy sem fizikailag, sem pszichikai ráhatással nem kényszerítették vásárlásra. És hogy tisztában van fönt említett cókmók – pardon, exkluzív szett – valós piaci értékével. Mivel mama temetési pénze egyszer már ugrott – egy jótét lélek eladott neki néhány fazekat meg lábost az „eredeti” 3000 euró helyett 800-ért, garantáltan huszonnégy karátos arany gombokkal, – a hozzátartozók akcióba lépnek. Kell egy ügyvéd. Van is, aki szépen elmagyarázza, hogy hét munkanapon belül bármely szerződés visszamondható. Még van három nap.
– Jól tegyék el a papírokat – válaszolja. – Hosszú időre is. A szerződés 20 -30 év múlva is érvényes és ez a társaság visszakövetelheti a pénzét kamatokkal, büntetésekkel együtt. Valószínűleg vissza is fogja.
Másnap jön a pénzbeszedő csávó. Legalább valami tetovált, nyaknélküli igavonó lett volna, de nem. Giliszta testalkatú, nyeszlett egyén. Udvarias.
– Jó napot kívánok, Mari néni itthon van?
Mari néni ekkor már a nyárikonyhában csücsül, csendben, mint nyuszi a fűben. – Egy hangot se! – intette az unokája és kulcsra zárta az ajtót. Majd kimegy az utcára füvet nyírni, miután a kiskaput is kulcsra zárta.
– Mari néni? Hát az elment az orvoshoz. Kaposra.
– Hát, de ki kellene fizetni a pénzt, nem mondta?
– Egy szóval se – ingatta a fejét az unoka. – Tudja milyenek ezek az öregek? – Csekket nem tud hagyni?
– Hát, tudok – fanyalog a pénzbeszedő, aki a csekkes megoldással szemben láthatóan nem szimpatizál. – De a héten biztos tessék feladni!
– Adja csak ide nyugodtan, majd én odaadom neki – nyugtatja az unoka. Mielőtt kárhoztatnánk a jeles férfiút, jusson eszünkbe az idevágó bibliai idézet: „Legyetek ravaszak, mint a kígyó.“
Nem is olyan régen idős néninél jártam, s lám a tisztaszobában ott az ismerős „exkluzív szett “. Serpenyő, porszívó, miegyéb.
– Magát is átverték, látom….
– Engem ugyan nem – büszkélkedik. – Jött a pénzbeszedő, a fiam meg azt mondta, adjon számlát. Hát erre úgy elhúzta a csíkot, hogy vissza se jött többet.
Egy aláírt adásvételi szerződés ettől még érvényes. Évek, évtizedek alatt az eredeti összeg szaporodik. Jónéhányan meglepődnek majd, hogy egyebek mellett mit hagyott rájuk a drága nagymami.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
