Nyitókép: pluska
Ugpalóc. Egy nagytelepülés az Ung folyó partján, nagyjából félúton Nagykapos és a járási székhely között. Lakosai az éppen aktuális gazdasági válságok idején külföldön, főleg az USA- ban kerestek és találtak megélhetést. Hazahozott dollárjaikból földet, házat vettek, majd új, emeletes házakat emeltek a régimódi parasztviskók helyett.
Csak hát az ún. „szocializmusban” az építtető két tervrajz között választhatott: volt egy sima kocka, meg volt egy kocka, kiugró kisebb kockával valamelyik szegleten. Ez volt a drágább. Természetesen mindkettő csakis szürke színben. Egész utcák épültek fel jókora, emeletes, lapostetős kockákból.
Alig néhány év alatt mintha csak színes, varázslatos forgószél söpört volna végig a falun. Az egykori szürke házsorok nemcsak citromsárga, égszínkék, lila, neonrózsaszín, piros, narancs és fűzöld, de minden egyéb elképzelhető és elképzelhetetlen színárnyalatban tündökölnek. A régi faablakok helyén villogó plaszt pompázik, az egykor kátránypapírral fedett tetőkön új bordázott pléh csillog. Minden ház újonnan szigetelt, minden udvar térkővel borított (aki esetleg így nem értené, annak „zámková dlazsba”).
Legendás állatok megfigyelése Ungpálócon
Elengedhetetlen kiegészítő a kerti törpe, kerti manó, kerti angyalka, gólya, mókus, kutya, macska, béka, bogár és számos más népszerű és közkedvelt gipszállatfaj. A fekete, arany, avagy bronzszínű kovácsoltvas kerítéseken kovácsoltvas szőlő, levelek és indák kúsznak, a kapuoszlopokon mitikus állatsereglet. Acsargó oroszlánok és kitárt szárnyú birodalmi sas a legnépszerűbb, de számos más legendás állatfaj is képviselteti magát, mintha csak valamelyik Harry Potter – kötetből léptek volna ki. Nem maradhat el a színes beton szökőkút, avagy a fából készült kútházikó sem, ez utóbbi csakis igazi vaslánccal, nagy kerekes tekerővel, igazi favödörrel. (Kút nincs alatta.)
Egyszer-kétszer életében mindenki túlél egy lakás-, vagy házfelújítást, építkezést. Még a valóságtól legelszakadtabb széplelkek is előbb utóbb beleverik orrukat a reális anyagi korlátokba. Honnan? Miből? Pláne ennyi idő alatt? Pláne itt? Ahol a munkanélküliség mindig is harminc százalék körül mozgott? (Hogy nem hivatalosan mennyi, azt csak a jóisten tudja, munkanélkülinek csak az számít, aki szerepel a nyilvántartásban.) Ahol a fizetések minimálbér- közeliek, vagy azzal egyenlőek, sőt? Ahol még az is, aki „csak” felújít, az is egyik hosszúlejáratú kölcsönből a másikba tántorog?
A tarkabarka házak előtt parkoló angol rendszámú, jobb kormányos kocsik némi támpontot nyújtanak a rejtély megfejtéséhez. A tulajdonosok nem szégyenlősek és nem is különösebben szívbajosak. Ha nem is kürtölik világgá, minden különösebb szabódás nélkül, talán egy kis büszkeséggel is mesélik, honnan a tőke a látványos házfelújításokra. A szociális háló a szigetországban valami fantasztikusan liberális. Bűvös cselek a papíron, fiktív gyerekekkel és egyéb mesés dolgokkal és dől a lóvé.
Köszönet, gentlemanek, kösz, angol király
– És ha valaki ellenőrzi? Hogy ezek a gyerekek tényleg azok a gyerekek?
A testes, jókedélyű gazda nagyot kacag ekkora méretű naivitás láttán.
– Ha ide állítok tízet, meg a jövő héten másik tízet, maga meg tudja mondani, melyik melyik volt?
Hát, nem. Ügyes emberek csak találtak egy rést az Egyesült Királyság girbegurba paragrafusai között. (Nem volt nehéz.) És se a felújított, betonudvaros házsorokat, se a szökőkutakat és törpéket, se a gipszlovacskákat és álbronz sasokat sem veszi vissza soha senki.
Az újgazdag falupolgárok egyébként nem garasoskodnak, ahogy az újgazdagok köztudomásúlag szoktak. Az itt dolgozó mesterembereket rendesen megfizetik és legendás borravalókat osztogatnak. Sőt, humoruk is van: megkérték a polgármestert, ugyan utaljon már ki valamilyen gyorssegélyt a „többieknek”, mert azoknak régi házai kilógnak a pazarul felújított épületek közül.
Azért esténként mindannyian elrebeghetnek egy hálaadó imát: „Köszönjük, felség, valamint angol gentlemanek, hogy ugyan tudtotokon kívül, de hozzájárultatok életkörülményeink látványos, egyesek szerint csodaszámba menő javulásához. Ámen.”
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
