Valóságos kulturális kavalkáddal köszöntötte az őszt Nagykapos ás Királyhelmec városa is. Szinte felsorolni is lehetetlen, mennyi minden fért bele két napba az Ung-vidék és a Bodrogköz központjában is. A két nap alatt ezúttal péntek-szombat értendő, mindkét eseménysorozat szervezői úgy döntöttek, hogy egy vasárnap mindenképpen szükséges, hogy a széleskörű nagyközönség fizikailag és lelkileg is regenerálódjon.
Nagykaposon délelőtt tíz órakor „startolt a buli”, ünnepélyes megnyitóval a művelődési házban. Sor került a videó- ás képzőművészeti pályázat díjkiosztására, majd később egy partnerségi megállapodás aláírására a város és Nyíregyháza képviselői között. Ez utóbbi aktus lényegében szimbolikus volt: a két város már régóta szoros gazdasági-kulturális kapcsolatokat ápol.
Kárpátaljai vendégek is érkeztek az eseményre, jelenlétükkel legalábbis szimbolizálták, hogy szívesen részt vennének bármilyen határon átnyúló háromoldalú együttműködésbe, mely mindannyiuk számára csak előnyöket hozhat. A háborús helyzet miatt ez egyelőre lehetetlen, amit a három zászló is szimbolizált: az aláíró felek asztalán a magyar, a szlovák és az uniós zászló szerepelt. Tizenegy órakor koszorúzási ünnepségre került sor a városháza előtt.
Délután kettőkör kezdődött az Első Kézműves Sörfesztivál, a különféle hagyományos és gyümölcsös sörökön kívül minden megszokott vásári csemege, a lángostól a lacipecsenyén át a kürtőskalácsig a résztvevők rendelkezésére állt, hogy egy könnyed, oldott délutánt töltsenek szeretteik, esetleg újonnan szerzett barátaik körében. A zenei aláfestésről a Mona Lisa, Léko Stefánia és a Peter Bič Project gondoskodott.
A zenés délután csúcspontja kétségkívül a Takáts Tamás Blues Band volt. A frontember a legtöbb rockrajongó számára a Karthágó együttesből ismeretes, amelyet az „Elefánt!“ bekiáltások is jeleztek, utalva az együttes egyik legközismertebb lírai szerzeményére. A Blues Band immár harminchat éves múltra tekint vissza, sikereiket nem csak a féltucat nagylemez jelzi, de az a tény is, hogy a Rolling Stones, 95-ös budapesti koncertjük alkalmával őket választotta előzenekarként.
Az este tíz órai kezdés a koncert résztvevőit egyáltalán nem zavarta, az utcára telepített színpad mögött másfél méterre álló kétemeletes „bitofka” lakóit viszont valószínűlegen igen, de csakis abban az esetben, ha véletlenül aludni szerettek volna. Cserébe viszont egyszerűen ablakaikat kitárva, akár kikönyökölve adhatták át magukat a koncertezés maradandó élményének.
Másnap, szombaton a Városi Parkban zajlott a sokéves múltra visszatekintő „lecsófesztivál”. Az idézőjel azért indokolt, mert az egész őszi monstre rendezvénysorozat, hivatalos nevén a Nagykaposi Városi Napok, az egykori Nagykaposi Lecsófesztiválból nőtt ki. Mostanra ez egyetlen programponttá transzformálódott, a „Lecsó alapú ételek főzőversenyére”, de úgy nézett ki, hogy a nagyközönség ezt egyáltalán nem bánta. A főzéssel, illetve a magyarországi és itteni folklórcsoportok fellépésével szépen el is ment a délelőtt.
Szombat délutánra már csak egyetlen komoly programpont akadt, egy nyilvános véleménycsere az európai határmenti régiókról, a művelődési házban. Estig a Southern Comfort, és az Ovarius (az énekes, Óváry Anna a város Pozsonyba elszármazott szülötte) zenélt. A húzószám kétségkívül a Zaporozsec volt, a magyar rockzene egyik legmeghatározóbb résztvevője. Sok más sláger mellette természetesen elhangzott a „hagymapucolós” szám is, melyet az együttes rajongók egy-egy kiválasztott szavára komponált, talán számukra is meglepő közönségsikert aratva. Az utolsó szám után az említett panelház lakói is azzal a boldogító tudattal térhettek nyugovóra, hogy az évre remélhetőleg befejeződött a koncertidőszak.
A királyhelmeci Szüreti Fesztivál is kinőtte önmagát, a jelenlegi Bodrogközi Kulturális Fesztivál rendkívül sokrétegű, számtalan látnivalót és kellemes gasztroélményt kínál. A pénteki délelőtt a gyerekeké volt, a Szüreti Olimpia és a Szőlőszemfeszt is gyerekfoglalkozásokat, szórakoztató műveltségi és ügyességi vetélkedőket takar, délután a város díjait vehették át az arra érdemesek. Párhuzamosan zajlottak a Majláth-múzeum rendezvényei is, napközben a Királyi Bakchiádé keretén bekerül kézműves vásárra, bor- és ételkóstolóra került sor, este Szaxon Csaba adott koncertet.
Szombaton nyolckor kezdődött a hagyományos szüreti vásár, kilenckor az ünnepélyes szüreti felvonulás. Akinek nem volt kedve gyalogolni, a Millennium téren élvezhette a sátoraljaújhelyi Holdfény Mazsorett Csoport, a Lavotta Művészeti Iskola, a Csipkés együttes, A Bandits Dance Klub előadását, az Árvalányhaj, a Beyle Hagyományőrző Társulás, vagy a zétényi Bazsarózsa Asszonykórus műsorát. De részt vehetett a városháza üléstermében megrendezett zöldség- és gyümölcskiállításon, vagy a motoros találkozón és szentelésen, esetleg az új technológiák bemutatóján a szakközépiskolában.
A futballszurkolók a helyi stadionban adózhattak szenvedélyüknek, végig izgulva a Királyhelmec-Felsőzsolca öregfiúk mérkőzés minden pillanatát. Ismét beigazolódott, hogy öreg ember nem vénember, valamint az is, hogy az efféle meccseken ugyanúgy koppannak a sípcsontok és a bokák, mint a régi szép időkben, s a mindannyiunk által olyannyira kedvelt bíró sporttárs ítéleteivel sem ért egyet mindenki egyöntetűen. (Mint ahogyan a régi szép időkben sem.)
A gyerekeket nyilván a városnéző kisvasút, a Farma Happy állatsimogatója, esetleg a Százszorszép játéksziget vonzotta, szüleiket inkább a csábító illatok, melyek körbelengték a lacikonyhákat, ahol éppen egy jófajta malac is irult-pirult a nyárson, de nem szégyenében.
A nagykaposiakhoz hasonlóan a helmeciek is két húzószámmal készültek a délutáni koncertsorozatra, fél négykor Delhusa Gjon lépett színpadra. A magyar rockzene legendás sztárját Királyhelmecen sem kell bemutatni, koncertjével ismét bizonyította, hogy a „nagy öregek” zenéje még mindig időtálló. A délután további részében Czabányi Attila, az ELÁN Tribute, a Kelet Brass Band, Burai Krisztián, a GHP LIVE és a Jana Band szórakoztatta közönséget, este viszont a „Neoton Família” fellépése vonzott tömegeket. Megalakulásuk óta a közönség kedvencei, és úgy tűnik, a csillogó népszerűség az azóta eltelt alig néhány évtized alatt sem sokat halványult.
Sajnálatos módon a két rendezvény, a királyhelmeci és a nagykaposi, az éven napra pontosan egybeesett. Számos résztvevő szerint igazán kár: sokan vannak, akik mindkét helyszínre szívesen ellátogattak volna. A szervezők így sem panaszkodhatnak, impozáns nézőszám alakult ki itt is, ott is, nem utolsósorban a verőfényes, nyárt idéző időjárásnak köszönhetően.
Tóth Ferenc
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
