Eső, esetleg havas eső
A címben szereplő, hóval kapcsolatos kifejezés nyelvtani szempontból talán nem egészen elfogadható, mindenesetre hűen leírja a valós helyzetet. Noha e két település két olyan járás területén fekszik, amelyekre hóriasztást adott ki az országos meteorológiai szolgálat, hóval igazán csak itt-ott, szimbolikus mennyiségben találkozhattak a polgárok. Már múlt hát csütörtökén is főleg eső esett, olykor havas esővel váltakozva, de ez pár órán belül elolvadt, a téli sport szerelmeseinek és a gyerekeknek nagy bánatára.
Péntektől mind a mai napig szintén eső az uralkodó csapadékforma, amihez köd társul és hideg, nagyon kellemetlen, nedves hideg, még akkor is, ha a hőmérő higanyszála a pozitív tartományokban tartózkodik. Való igaz, hogy e járások északi, tehát hegyvidéki területein a múlt heti hideg frontbetörések óta már volt némi kavarodás. Árokba csúszott autók és kamionok is előfordultak, de ahogy említettük, inkább északabbra, nagyjából a Vihorláti-hegyektől a Szalánci-hegységig és Kassáig.
Mint a mellékelt fotók tanúsítják, melyek az elmúlt hét csütörtökétől a mostani hétfőig terjedő időszakban készültek, a járási székhelytől (Nagymihály) Sátoraljaújhelyig terjedő területen volt és van sár, köd, hideg és locspocs, de hó egy szál se. Ez a terület, melyet a hivatalos geográfia „Kelet-szlovákiai síkság” néven tart számon, még akkor is, ha tulajdonképpen a magyar alföld legészakkeletibb nyúlványa, meteorológiai szempontból tulajdonképpen sem egyik, sem másik országhoz nem tartozik.
Ha például a ködös, hideg idő ide egyszer „beül”, akkor olykor három hétig sem hajlandó távozni. Hogy ez, illetve egyéb anomáliák, amelyeket sem a magyarországi, sem a szlovákiai meteorológiai szolgálat nem képes előre jelezni, mitől függ, azt igen nehéz megmondani. Annyi bizonyos, hogy a térség saját külön mikroklímával rendelkezik, amely sokszor produkál a hivatalos prognózisnak szögesen ellentmondó időjárást. Tapasztaltabb – tehát idősebb – lakosok meghallgatják mindkét felet, aztán a kettőből próbálnak összerakni valamilyen prognózist. (Érdekes módon ez a forradalmian új eljárás a napi politikai hírek hallgatásakor is igen jól bevált.)
„Havas pokol” ide vagy oda, a természet eléggé egyértelmű jeleket küld: per pillanat ugyan talán lehetetlennek tűnik, de úgy néz ki, hogy az éven is lesz tavasz. Az áradó folyóvizek jelzik, hogy a Kárpátokban már olvad a hó. Elég volt egy-két enyhébb nap és a bodza-, aranyeső-, magnólia, orgonarügyek mind megduzzadtak, már egészen halványan, de zöldülnek. Még egy kis idő, ás követi példájukat a barack és a cseresznye is. Sajnos. Mert ha úgy lesz, mint tavaly, megint jön egy kis április végi- májusi fagy és lőttek a kompótnak, amit felnőtt ember még csak-csak elvisel valahogy. (De akkor cefre se lesz, ami kissé jobban próbára teszi az edzett férfiúi lelkeket.)
Fagy, az lehet most is. Akár holnap is, amilyen bolond ez a klímaváltozás, vagy mi. Lehet locsolni, szalmát égetni, gyertyákkal körbe állítgatni a fákat, vagy akár teliholdkor körbejárva háromszor átköpni a bal vállunk felett. (Pesszimisták szerint ez körülbelül mind ugyanennyit ér.) Egy dolgot biztosan nem lehet: megállítani a kikeletet, ha annak eljött az ideje. És vannak abszolút biztos jelek is: egyrészt a darvak észak felé szállnak, ami azt jelenti, hogy ott valahol már vannak szabad vizek, teli táplálékkal. Megjöttek viszont a vadkacsák és libák, látszólag túl korán, mert nálunk még csak az áradó folyóvizek szabadok. A holtágak jege még tart, ami mutatja, hogy úgy tíz-tizenöt év után volt egy „rendes” telünk. (Gyakrabban ne is legyen.)
Aki a fenti ómeneket sem tartja eléggé megbízhatónak, hagyatkozhat a Végső Orákulumra: menjen le a kertészboltba retekmagért. Ha elfogyott, vagy ha már sorba kell érte állni, nyugodtan felásózhatja a fóliasátrat. Nincs mese. Itt a tavasz.
Tóth Ferenc
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
