Helyi kulturális eseményen futottam össze Tipán Árpáddal, valószínűleg anélkül, hogy bármit is tudtunk volna egymásról. Többen tudni vélték, hogy zenél, és az udvariasan semmitmondó kérdésre, hogy „És amúgy mivel foglalkozik?” az egyik főszervező odavetőleg csak annyit jegyzett meg: – Most alapított egy ifjúsági szervezetet.
Eddigi történelmi tudásunk és élettapasztalataink alapján az azért nemcsak úgy van, hogy bárki az utcáról egy hirtelen jött ötlettől vezéreltetve besétál az illetékes hivatalba s hűvös udvariassággal közli: – Jó napot kívánok, alapítanék egy ifjúsági szervezetet.
Szokás ilyenkor arról elmélkedni, hogy „Hosszú, nehéz, de szép út vezetett idáig”, meg hogy „Eddig elért eredményeink is azt igazolják…”. Ez esetben egyik sem lenne helytálló, egyrészt azért, mert alanyunk életkora ezt nem teszi lehetővé – az érettségi vizsga egy életre szóló izgalmai még belátható távolból sejlenek fel -, másrészt a szóban forgó ifjúsági szervezet igencsak újsütetű, hivatalosan alig két-három hete létezik. Az alapítás előzményeiről, a célokról és a tervezett jövőről a „Bodrogközi Magyar Fiatalok Szövetségének” elnökével egy hangulatos kávézóban beszélgettünk, szigorúan alkoholmentes nedűket kortyolgatva.
Hogyan is kezdődött ez az egész?
– Még a gimnáziumban írnunk kellett egy… hát, projektmunkát, vagy tanulmányt, tetszőleges témára. Hivő keresztényként „A hit és a tudomány filozófiája” címmel írtam egy értekezést…
Meglehetősen átfogó téma… sok nagy filozófusnak beletört már a bicskája…
– A középiskolai forduló után sikerült eljutni Kassára, és az előadás után odajött egy srác, aki depressziós volt, egyébként meg ateista. Feltett néhány kérdést, tartottuk a kapcsolatot Instagramon. Egy idő után megtért, hívő ember vált belőle, meg is bérmálkozott, és hát nagyon hálás volt. Ekkor éreztem először, hogy valami ilyesmivel kellene foglalkoznom.
És a folytatás?
– A BMKH (Bodrogközi Magyarok Közösségi Háza) részéről jött egy felkérés, és erre írtam „Nagyböjt fiatal szemmel” címmel egy eszmefuttatást. Meglepő módon érdekelte a jelenlévőket…
Tehát számodra is meglepő módon?
…igen, igen. Az is meglepett, hogy sok kérdést tettek fel, tehát biztosan van igény ilyen jellegű tevékenységre. Ez is megerősítette az elhatározást, hogy ilyen dolgokkal szeretnék foglalkozni. Csak még nem tudtam, milyen formában.
Egy ifjúsági szövetség, az már eléggé konkrét forma.
– Az előzményekhez tartozik még néhány diákbál szervezése, ahol nem csak a zenét tartottam fontosnak, de azt is, hogy a jelenlévők némi ízelítőt kapjanak az etikettből, esetleg az eleganciából is, tudják, ismerjék a kulturált szórakozás alapszabályait. Hogyan kell egy hölgyet felkérni, mit illik, mit nem.
A köztudatban a „diákbál” egy olyan pokoli fertő, ahol az éretlen ifjúság alkohollal és más tudatmódosító szerekkel a lehető legyorsabban igyekszik eljutni a megvilágosodás állapotába.
– Van ilyen, minek is tagadnánk. De véleményem szerint lehet másképp is. És aztán egy éjszaka alatt…
… te is megvilágosodtál.
(nevet) – Igen, mondhatjuk. Világos lett, hogy kell egy szervezett szövetség, ami közösséggé fogja a fiatalokat. Ami mellesleg máshol, sok helyen már van. Nálunk miért nincs?
Talán azért is, mert máshol sok minden van, ami nálunk nincs. És aztán?
– Kiposztoltam az Instagramra egy felhívást, hogy akit érdekel, jelentkezzen.
De úgy a fő csapásvonalakat felvázoltad, gondolom. Említetted a közösségépítést…
…igen, ezenkívül fontosnak tartom a hagyományápolást és a keresztény értékeket. A honfoglalás korában az ember még egyensúlyban élt a környezetével és a felső hatalmakkal, ha ebből sikerülne átmenteni valamit, mindenkinek a hasznára válna. Mi tette Európát naggyá? A kereszténység.
Európa jelenlegi vezetői mintha másképp vélekednének. A hagyományos családmodellt is beleértve.
– Véleményem szerint keresztény vezetőkre van szükségünk. Akár egyháziakra is. És egy gyereknek két szülője van. Egy apja és egy anyja.
Közelről jobban látod, milyenek a mai fiatalok?
– Érzékenyek. Könnyen sértődnek. De ha lehetőséget kapnak, képesek tovább fejlődni. Ezzel a szövetséggel egyáltalán nem az a célom, hogy villogjak. Inkább csak legyünk együtt, szeretettel. Akár alázattal, egyszerűen.
És már van hol együtt lenni?
(nevet) – Egyelőre valamelyikünk lakásán találkozunk. Meg kávéházakban. Például ebben.
Minden rendes mozgalom így kezdte. Köszönöm szépen a beszélgetést.
Tóth Ferenc
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
