A kereskedelmi háború jó, és könnyű megnyerni – nyilatkozta Donald Trump, amikor szóba került az acél- és alumíniumtermékek vámjának kivetése. Az USA elnökének kijelentése nagy port kavart, azóta is uralja a tőzsdei hangulatot. Nem ez volt persze az első alkalom, hogy a protekcionizmus, ami korábban csak kampányszlogen volt, a gyakorlatban is megjelent. A kereskedelmi (hideg)háború első fordulóját szintén Donald Trump robbantotta ki 2018 januárjában. Ekkor a túloldalon Kína és Dél-Korea állt, amikor a napelemekre és a mosógépekre vetett ki az Egyesült Államok 30 százalékos védővámot.
Hosszú csend következett, de március elején Trump bejelentette a már említett alumínium- és acéltermékeket érintő 10, illetve 25 százalékos védővámot. Az eredeti ötlet – nyers formájában – igen súlyosan érintette volna a kanadai, mexikói, sőt az európai piacokat. Nem meglepő, hogy a nagyhatalmak vezetői egyből felszólaltak. Az EU válaszcsapást ígért az intézkedésekre, amire rögtön jött is az amerikai ígéret: szemet szemért elv alapján Trump jelezte, hogy kész vámot kivetni az Európából érkező gépjárművekre.
A helyzet rendkívül feszült, és egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a hidegháború totális kereskedelmi háborúvá fajuljon.
Ezt megelőzendő, az amerikai kormányzat igyekezett, igyekszik visszagyömöszölni a szellemet a palackba, ami, mint tudjuk, nem éppen egyszerű feladat. Nem véletlen, hogy a Trump-adminisztrációból többen is távoztak, akik a szabadkereskedelem feltétlen hívei voltak. Ugyanakkor az USA már sokat finomított kezdeti álláspontján, már ami az acél- és alumíniumvámot illeti. Annyi kivételt vezettek be, hogy már csak egypár országot érint a vám ténylegesen, de például Kanadát és az EU országait nem. Ami Kínát és az Egyesült Államokat illeti, nehéz eldönteni, hogy mi is a helyzet. Egy ideig úgy tűnt, hogy elérkezett egy szép, új világ, ahol Kína mint a szabadkereskedelem védelmezője lép fel a protekcionizmust hirdető Egyesült Államok ellen. A korábbi hírek arról szóltak, hogy a háttérben megkezdődtek az egyeztetések a szuperhatalmak között, hogy békés úton rendezzék a külkereskedelemmel kapcsolatos vitás kérdéseket. Ezzel szemben ezen a héten igencsak felgyorsultak az események, az ember csak kapkodta a fejét, hogy éppen Kína vagy az USA milyen újabb termékekre vetné ki a pótvámot.
A kereskedelmi háborúval kapcsolatban korábban négy forgatókönyvet azonosítottunk, melyekből egy már elavult. Az első esetben ugyanis azt tettük fel, hogy az érintett országok nem reagálnak a gyakorlatban. Mivel Kína érdemben és arányosan reagált az amerikai lépésekre (a legutóbbi az 50 milliárd dolláros ellenlépés), már a második forgatókönyv van érvényben. A kínai válasz érthető, hiszen anélkül ez a gazdaság szenvedné el a legnagyobb veszteséget (két éven belül a GDP 0,6 százaléka veszne el), míg az USA GDP-je 0,3 százalékkal bővülne. A kínai válaszlépések miatt viszont a második forgatókönyvbe léptünk, amelyben a Kínát érő veszteségek csökkennek, és már az USA is veszít a GDP-ből, bár csupán 0,2 százalékot.
Ha az Egyesült Államok válasza egy még agresszívebb, aránytalan, számos országra kiterjedő vámkivetés lesz, akkor már a harmadik forgatókönyv jön. Ekkor az USA se nem nyerne, se nem veszítene, de a kínai gazdaság a GDP-je 1 százalékát is elveszítheti, és az EU is érintett lenne, méghozzá negatívan. A negyedik kimenetel
a totális kereskedelmi háború, amelyben a világ többi része is vámokat vet ki az amerikai termékekre, és ez már globális recesszióval fenyeget.
Két év alatt az USA GDP-jének 2 százaléka válna köddé, de az EU is több mint 0,5 százalékot veszítene.
Mindez mit jelent Magyarország számára? Tekintettel hazánk mély kereskedelmi integrációjára, nagyobb recessziót, mint az EU átlaga. Magyarországot elsősorban a járműgyártáson keresztül érintené a totális kereskedelmi háború, persze nem direkt módon, hanem a német megrendeléseken keresztül. Az autóiparra épülő, kiterjedt hazai beszállítói hálózatban is gondokat okozna a kieső járműipari megrendelés. Magyarországnak tehát egyáltalán nem érdeke, hogy a helyzet tovább eszkalálódjon, mi ugyanis egyértelműen a nagy vesztesek listáján szerepelnénk.
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
