Az írás apropóját a HVG online felületén megjelent, Tóta W. Árpád nevével „fémjelzett” cikk adja.
Talán a Kuruc.info olvasóinak nem kell különösebben bemutatni a publicista személyét, valószínűleg mindenki igen jól emlékezik néhány alakítására, amelyek főképpen a példátlan magyargyűlöletről (fehérgyűlöletről) nevezetesek.
Nézzünk is néhány szösszenetet a publikációból:
• Megállapítja, hogy az orosz medve balga és nevetséges állat, a világ közröhejének tárgya.
• Élteti az ukrán civileket, akik mackónadrágban lövik szét az orosz tankokat.
• Az „illiberális demokráciát” leírja, mint egy nacionalista attitűdöt szerény egyéni prosperitással és szabadsággal, de a nemzeti érzés erős.
• Oroszország nagyhatalmi státuszát illúziónak állítja be.
• A hazai vetületeket a Fidesz nyakába varrja mint szégyentáblát.
• Orbánt mint csatlóst állítja be, de nem feledkezik meg a kormánymédiáról sem, parasztoknak titulálva őket.
• Politikai termékként jeleníti meg a Fidesz politizálását (ami igaz is), de nem sikerként könyveli el a különutas politikát, amit folytattak a térségben.
• Megismétli a nyugati narratívát, miszerint Oroszországnak brutális árat kell fizetnie a háborúért, az agresszióért, amit elkövetett. Nem felejt el nácizni velük kapcsolatban.
• Megismétli a hős ukrán határőrök legendáját (Kígyó-sziget).
• Szerinte Putyin elszámította magát, nincs elég ereje a háborúhoz és a területek megtartásához.
• Mindenki, aki közel állt hozzá, hazudott neki (Putyinnak), mint ahogy Orbán Viktort is átverik folyamatosan.
• Magyarországot mint a művelt, civilizált világ ellenségét mutatja be, a körülöttünk lévő népek mind kulturáltak és furcsán, idegenkedve néznek ránk.
Akit érdekel az eredeti cikk, a fenti linken megnézheti, nyilván nem egy különös szellemi élmény a fajtája jellegzetes fröcsögése.
Vegyük sorba az állításokat:
• Az orosz medve viselkedéséről számos elemzés látott napvilágot, leginkább az első napokban volt egy általános vélekedés arról, hogy mit is kellett volna cselekedniük és hogyan. Sőt az ukránok ugye nyilván meg is szerezték a haditervet. Majdhogynem egy sürgetést lehetett felfedezni a híradásokban feléjük, majd lábra kaptak mindenféle elméletek az utánpótlás nehézségeiről, a morál romlásáról stb. Később visszatérünk az időfaktorra.
• Mindannyian láttuk a képeket a kijevi nagymamáról, akit épp harcolni képeznek ki az ukránok, vagy lányokról fegyveresen. A civilek egyébként a való világban nem kevés személyes bátorsággal valóban odaálltak a menetoszlopok elé, de az izraeli szokással ellentétben őket nem ütötték el. Láthatóan egyezkedni próbáltak velük az oroszok. Nyilván megelőzendő a komolyabb atrocitásokat később keményebb eszközökhöz is nyúltak. A legutolsó tárgyalásokon az orosz és az ukrán felek megegyeztek a humanitárius folyosók nyitásában. Az orosz fél ezt amúgy is biztosította, ezért a végeredmény minimum furcsa. Az oroszok szerint ezt azért kellett megtenni, mert az ukránok nem engedték elmenekülni a civileket és a külföldieket sem! Lehet, hogy ezért lőtték 4-én az ukránok a saját csapataikat Mariupolnál? (Azov) Természetesen az ukránok nem erősítették meg az ezzel kapcsolatos orosz híreket.
• A politikai berendezkedést egy országon belül meghatározza az adott nép szokásjog rendszere. Ha ez nem így van a gyakorlatban, akkor senki nem érzi magát komfortosan. Nem kell ideszámítani az író fajtáját, hiszen még Izraelben sem igazán gondtalan az élet szerintük. Itt faji öntudattól vezérelve viszont vezető pozíciókba törekszenek. Ha megnézzük pártbérenceik „programját”, akkor három markáns pontot figyelhetünk meg. A gazdanép kezéből szeretnék kivenni a pénz-, a had- és a külpolitikai irányítást. Ezért küzdenek elvakultan az euró bevezetéséért is, de mindenki emlékezhet az időszakra, amikor hazánkban haderőfejlesztés indult. Mindenféle egyéb jó helyeket találtak azonnal az erre fordított összegeknek. A külpolitikában is központi irányvonalat követnének, tulajdonképpen a fent említett cikk is erről szól, zsidó dagályossággal és hisztériával körítve.
• Oroszország nagyhatalmi státuszát még Tóta W. gazdái sem kérdőjelezték meg hivatalosan, csak az alulinformált, feltörekvő újságíróik tették, megfelelési kényszerből.
• Nyilván arra utalgat, amit már többen köreikből kijelentettek, hogy blokkoltuk az ukrán csatlakozási szándékot a NATO-ba, holmi nyelvtörvény kapcsán. A körülmények egyébként sem tették volna lehetővé, most meg pláne nem.
• Nagyon fájó pont lehet a brüsszelita politikusok szemében az ordító eltérés az energiaárak tekintetében, ami fennáll hazánk és közöttük, szabad szemmel jól láthatóan messziről is. A paksi bővítést is ezen az alapon szeretnék megakadályozni.
• Az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók valóban súlyosak, de a vetületeire később térünk vissza.
• Valamiért nem került be a nyugati hírekbe az orosz verzió a kígyó-szigeti hősökről, akik megadták magukat – testületileg. Nem áll módomban ellenőrizni az információ valódiságát, de az elhallgatás beszédes lehet.
• Most itt két pontot kihagyunk, a Magyarországgal szembeni averzióit vesszük tekintetbe. Minden szomszédunk egyöntetűen – a szerbeket kivéve -, országunknál tevőlegesebben támogatja az ukránokat. Nézzük magyar szemmel: nincs olyan szomszédunk, aki ne bitorolna magyar földet, ami a Szent Korona tulajdona. Éppen ezért nem szavazás kérdése a tulajdonjog. A ragadós példától valóban félnek is, mint az utolsó év fejleményeiből láthattuk például Szlovákiában, mint kirívó példa.
Nézzük most a számítások kérdését, ki és miben számította valójában el magát. Amerika és a NATO arra számolt, mint a közép-európai államok, Ukrajna is kitűnő támaszpontja lehet a terveiknek, ezért pénzt, embert, időt nem kímélve finanszírozták Ukrajnát. Az oroszbarát kormány megdöntése után tulajdonjogot szereztek a volt Szovjetunió legjobban iparosodott vidékén, nemzetközi multinacionális cégek mintájára szervezték az államigazgatást, jelentős külföldi élőerő bevetésével. (A németek is kaptak most a nyakukba egy amerikai felügyelőt ennek szellemében, igen csodálatos darab.) A Biden-féle családi vonatkozásokat a területtel kapcsolatban itt most nem taglalom, mindenki ismerheti, vagy utánanézhet.
De itt már a medve közbeszólt, elvitte a Krímet, majd létrehozott, létrehoztak keleten két szakadár „köztársaságot”. Ukrajnával lenyelették a békát, Minszkben aláírták a megállapodásokat, amire nagy ívben tettek sok éven keresztül. A Nyugat, élén az USA, tovább folytatta Ukrajna felfegyverzését. Mindeközben a demokrata értékek mentén pont nem érdekelte őket, hogy mi lesz az országban élő kisebbségekkel, jól megtapasztaltuk a demokráciát ebben a tekintetben is.
Oroszország többszöri diplomáciai figyelmeztetése ellenére sem hagytak fel terveikkel a demokráciával (üzletekkel) kapcsolatban, ezért a Nyugatot valóban meglepte a heves válaszreakció, amit kaptak, miután ignorálták az érdemi tárgyalásra való felszólításokat.
Érdekes kérdés, bár már ez idő tájt nem nyitott: Zelenszkij nemzetközi harcoló brigádot szervezett, majd négy nap elteltével bejelentette, hogy máris tizenhatezren vannak (vasárnapra ez a szám az ukrán külügyér szerint már 20 ezer környékén tart – a szerk.), mármint Ukrajnában! A logisztikai és egyéb kérdésekbe ne menjünk itt most bele, mert nem tárgya az írásnak. Ezzel legalizálta az Ukrajnában lévő külföldi haderőt mint önkénteseket, egyúttal bevallotta az ottlétüket is. Az oroszok nyilván közölték, hogy rájuk nem vonatkoznak a nemzetközi konvenciók.
Most ott tartunk a történetben, hogy szépen komótosan felvonulnak pl. Kijev környékén. Aki látta esetleg a felvételeket, annak feltűnhetett: a gépjárműoszlopok tagjai egymás seggében közlekednek, egy azaz egy db harci helikopter fedezete mellett, mintha kiránduláson lennének. Éppen csak a fonott kosarak hiányoznak prémszegéllyel, amiben az ennivalót viszik. Láthatóan nincs tartani valójuk a kiképzett nagymamáktól, de még a fiatal, tűzben edzett menyecskéktől sem zavartatják magukat. Mackónadrágos ukránok meg végképpen nem lőnek rájuk, szájukban cigarettacsikkel. A Nyugat hathatós támogatása ellenére nincs mitől tartaniuk felvonulás közben.
A NATO sietve magyarázkodik, hogy ez nem az ő harcuk, az USA félelmet nem ismerve ugyanezt mondja a nem nagyhatalom oroszok kapcsán.
Az oroszok jelenleg nem vetettek be a harci potenciáljukból túl sokat, az jelentős emberveszteséggel járna a túloldalon, főleg a civileket érintve.
Inkluzív a vérivó nagymamákat és a harcias amazonokat is.
Most nézzük a szellemileg szétesett, zavarodott Putyint, ahogy a médiánkban látjuk:
Most nézzük meg a határozott, kognitív képességei teljes birtokában lévő Bident:
Most ezzel a lendülettel rá is térhetünk a pénzügyi vonatkozásokra, ahogy a jelenlegi információk alapján lehet látni. Láthatóan a két ember közül egyiknek valami azért igen-igen sürgős, a másiknak nem. Mi lehet ennek az oka vajon?
Nem az USA szenvedi el a szankciókat, mi lehet a sietség oka? A düh és a kétségbeesés igen jól látható amerikai barátunkon. Szembeszökő a háta mögött ülő két nő arckifejezése, mert jól látszik rajtuk a helyzet átlátásának teljes hiánya. Technikailag annak örülnek, hogy nem alszik Biden, és milyen szépen, átéléssel mondja a leckét.
Ha egy mondatban lehetne jellemezni a helyzetet, azt mondanám: az oroszoknak aranya van, Amerikának nyomtatott papírja.
Járjuk körül egy picit azért jobban a történetet, lehet, érdemes lesz időt tölteni vele. A meghozott szankciók hatására a rubel árfolyam esik, nem picit. Most nézzük meg, mennyibe kerül az európai szabadpiacon az energetikai egységre vetített gázár ma, és mennyi volt egy éve. Nagyjából tízszeresét kell fizetni érte a mai napon úgy, hogy jelentősen nem korlátozták idáig a szállítások ütemét. Ennek tükrében a rubel vagy az euró veszített többet az értékéből?
Március 4-i hír, miszerint az USA fontolgatja az olajbeszerzést Iránból, akiket szintén szankciókkal kíván fegyelmezni. Acélipari orosz óriásvállalat kivonult az EU-ból azzal a mottóval, hogy inkább az ázsiai piacokra koncentrál, követve a Gazprom taktikáját.
Európa abban a tévhitben él, hogy az oroszokat a szankciókkal visszavezeti oda, ahonnét jöttek, ha Kína segít nekik, akkor majd jól elhozza onnét a gyártását és a probléma megoldva. Európai szemmel elképzelhetetlen ma az a tény: Kínának van saját, igen fejlett technológiája. Meg fognak állni a saját lábukon.
Európa követni látszik az ukránokat a tévúton, csak egy picit nagyobb méretekben játszik. Németország látványosan elköteleződött a szankciók mellett. A rövid távú hatásokat már most érzik, a hosszú távúakat úgy látszik, még nem igazán látták át.
Most elnézést kérek az IT-szakemberektől a hasonlat miatt, de mint gyakorló pék, úgy érzem, kiflivel meg zsömlével nehezebb elmagyarázni a helyzetet. Még akkor is, ha a beflit, meg a zsömfelt is számításba vesszük.
Ha van egy számítógépem, amit mondjuk a feleségemmel vagy az anyósommal közösen használok, és vannak esetleg olyan file-ok, amit nem szeretnék megosztani velük, akkor létrehozok felhasználói fiókokat, amibe bejelentkezve szépen kizárják magukat a szenzitív helyekről.
Pontosan ezt tette az USA is, mikor szankciókat hozott: szépen kizárta a nyomtatott papírjuk használatából immár az emberiség felét jóval kitevő népességet, akiknek az igényei ugyan alacsonyak, de tömegüknél fogva jelentős hatást gyakorolnak mégis.
Gyakorlatilag rendszergizda helyett user státuszba helyezte magát.
Ennek a következményei ma még szerintem beláthatatlanok. Ugyan látunk nagyon kellemetlen ellenszankciókat, amik egész iparágak működését tudják derékba törni, de ezek még csak nagyon rövid távú következmények.
Egy dolog mégis egészen biztos: egy korszak, a nagyjából egy hete tartó háború kezdetével véget érni látszik. Pontosan mit hoz a jövő, még nem tudni, de az átalakulás megkezdődött, valószínűleg 30-40 év távlatában nyugodtan lehet gondolkodni ennek kapcsán.
Tulajdonképpen jelen pillanatban egy dolog látszik, amit mindenképpen tennünk kell: ki kell maradnunk a háborúból: minden szinten.
Meg kell teremteni az energiabiztonságot a gazdasági versenyképességünk megtartása és növelése érdekében.
Rglvs Gy
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
