Mindig meglepődnek a hazai jogállamiságért aggódó külföldi újságíró kollégák azon a kijelentésen, hogy Magyarországnak még sosem volt olyan jogszabályvezérelt kormánya, mint az Orbán Viktor vezette kabinet. Azt meg pláne nem értik, hogy a magyarok miért nem tiltakoznak a demokratikus intézményrendszer felszámolását célzó jogszabály-változtatások ellen. Hasonlóan értetlenkednek azok a fideszes politikusok is, akiket a média képviselői a kormányzat korrupciógyanús ügyeivel kapcsolatban „zaklatnak” hétről hétre az Országgyűlés folyosóin. A 2010-es kormányváltás óta gyakran hangoztatják, jogi értelemben lényegében megszűnt a politikai korrupció Magyarországon.
A nokiás dobozok valóban eltűntek, és a borítékok is elvékonyodtak. A lopást, a közpénzek megdézsmálását napjainkban azonban már törvények biztosítják. Nemzetközi tanulmányok és hazai kutatások is azt támasztják alá, hogy a több ezer milliárd forintos uniós támogatások és állami megrendelések terhére kiírt közbeszerzési pályázatok vastagon túlárazottak. Azt is kimutatták, hogy e pályázatok nagy része az állami döntéshozatalhoz érezhetően közeli vállalkozók néhány száz fős körének vagyongyarapodását idézte elő. Sőt ez az extrajövedelem egyáltalán nem számít „piszkos pénznek”, hiszen minden egyes elköltött forint mögött számla van, vagyis a milliókhoz, milliárdokhoz jogi értelemben legálisan jutott hozzá a „szerencsés” vállalkozó, azaz a politikus rokona, sofőrje, szomszédja vagy éppen a falu gázszerelője.
Ma törvény garantálja a letelepedésiállamkötvény-mutyiban érdekelt offshore cégek egyik hasznát jelentő kamatszintet. De például azt is jogszabály rögzíti, hogy állami vezetők külön háztartásban élő hozzátartozói is elindulhatnak közbeszerzéseken. Péntek óta azt is tudjuk, hogy hamarosan jelentősen megemelik a közbeszerzési eljárások értékhatárát. Ez azt jelenti, hogy árubeszerzés esetén az eddigi 8 helyett 15 millió forinttól, építési beruházás esetén 15 helyett 25 millió forinttól kell majd közbeszerzést kiírni. Magyarul semmilyen törvényellenes cselekedetet nem követ el az a politikus, aki a jogszabályok által garantált lehetőséggel élve gazdagszik vagy jövedelmező lehetőséghez juttatja a hozzá közel állókat.
Az ellenzékben lévő Fidesz szavakban még bőszen küzdött „az elmúlt nyolc év” korrupciós ügyei ellen, kormányra kerülve aztán úgy döntött, inkább törvényi kereteket teremt a közpénzek lenyúlásának. Ennek következtében egy esetleges kormányváltás esetén sem kell majd retorzióktól tartania, hiszen a rendszerváltás nagy tanulsága, hogy a korrupciós ügyekben a nyomozó hatóságoknak bizonyítaniuk kell a törvénysértés tényét. Ha a jogszabályok lehetővé teszik a lopást, akkor nem lehet törvénytelen cselekedetről beszélni, ergo bűncselekmény sem történt.
A korrupció latin eredetű szó, jelentése romlás, rontás. Többféle definíció létezik, a legáltalánosabb szerint olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, amelynek során valaki pénzért vagy más juttatásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. E definíció alapján a korrupciónak van egy erkölcsi szála is.
Sajnálatos, hogy éppen a magát keresztény-konzervatív politikai közösségnek valló Fidesz–KDNP feledkezett meg erről, és teremtett olyan közhangulatot – vagyis egy jogszabályvezérelt országot –, ahol a korrupció esetében nem a törvény szellemisége, hanem a betűje érvényesül. – Ha visszaélést tapasztalnak, tegyenek feljelentést! – így reagál minden esetben a kormány, ha korrupcióval vádolják. A törvény azonban a jogszabály alkotóit védi. Értelmetlenné vált az a vita, hogy kik loptak többet: a szocialisták vagy a fideszesek. Az utóbbiak intézményesítették a korrupciót, legalizálták és automatizálták a közpénzek magánzsebbe vándorlását. A gép forog, az alkotó pihen. A számlát pedig az adófizetők állják.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 31.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
