Egészen kivételes esemény, hogy a nagyon „objektív”, nagyon „demokratikus és liberális”, a „legkülönbözőbb véleményeknek” és a „szabad vitának” teret engedő médiumokban hangot kaphat az izraeli narratívával nem egyező vélemény. A Covid és egyéb kérdésekben is a hivatalos nézeteket számos alkalommal megkérdőjelező Szakács Árpád valamilyen rejtélyes okból kifolyólag megjelenhetett az elkötelezetten cionista ATV egyik vitaműsorában. Mi több, volt bátorsága elmondani a véleményét, mely szerint a „Hamász létrehozása mögött az Izrael és az USA áll”. Sőt, az alábbi felháborító, „antiszemita” megnyilvánulást is megengedte magának: „semmilyen önvédelem nem legitimálhatja azt a bosszúállást, ami most Gázában történik, ahol 6000 gyereket és 4000 nőt gyilkoltak meg”. A jelenlévő cionisták csak hüledeztek. (Érdemes megjegyezni, hogy Tóth Gy. László politológusnak is volt mersze utalni az izraeli brutalitásra.)
Minden elismerésem Szakács Árpádnak, aki véleményének kimondásával nem kis kockázatot vállal. Javasolnám azonban azon keveseknek, akiknek megvan a kellő tudásuk, szívük és bátorságuk, hogy amennyiben valamilyen véletlen folytán módjuk van a nagy nyilvánosság előtt bemutatni a palesztinok álláspontját is, a félrevezetően „izraeli-palesztin konfliktusnak” nevezett véres eseménysorozat mélyebb összefüggéseit is állítsák reflektorfénybe. António Guterres ENSZ-főtitkárra nem véletlenül orroltak meg a cionisták. Ő ugyanis még a konfliktus legelején a lényegre tapintott, amikor az alábbi kijelentést tette: „A Hamász támadása nem légüres térben történt.” Amit a hivatalos, egyeduralkodó nyugati véleményhatalom a leginkább szeretne elkerülni: a palesztinai cionista térfoglalás tényeinek bemutatását! A témával kapcsolatban az alternatív weboldalakon (így a Kuruc.info hasábjain is), valamint palesztin, illetve más arab és iráni médiumok internetes felületein számos tanulmány, cikk olvasható.
Álljon itt azonban most néhány cáfolhatatlan adat, amelyeknek bemutatása révén talán a tudatosan félretájékoztatott magyar (és általában a nyugati) közvélemény is jobban megértené a Palesztinában zajló tragikus események okait. Ha esetleg Szakács Árpád, vagy bárki más, aki az igazság kimondását szívén viseli, és az üldözöttek melletti szolidaritás érzése is eltölti lelkét, valami véletlen folytán ismét szót kapna a hivatalos médiumok bármelyikében, ne mulassza el az alábbi táblázatokból kiolvasható adatok és tények ismertetését. A vitapartnerek torkán akad majd a szó – legfeljebb „konteózással”, „terroristázással”, „antiszemitázással” és „nácizással” lesznek képesek reagálni. Az érvekkel – mint oly sok más kérdésben – hadilábon állnak.
A suttogó propagandájukat persze a netes hasbarakommandóikkal és egyéb hasznos idiótáikkal teljes gőzre kapcsolhatják, ahogyan teszik is egy ideje, főként október 7. óta: a „kezelhetetlen”, „erőszakos” „barbár” migránsokhoz, négerekhez, a cigányokhoz hasonlítgatják a palesztinokat – tévesen, már csak azért is, mert az utóbbiak között sok orvos, költő, művész és más értelmiségi is van. Csak hát ugye nyilvánosan nem lehetséges a „palesztin kecske….-at” cigányokkal, feketékkel, migránsokkal, a libsik agyonajnározott kisebbségeivel együtt megrovóan emlegetni. Hiszen a liberális ideológia szerint nincsenek „javíthatatlan”, „rossz”, „lényegüknél fogva agresszív”, „vadállat”, „nem is emberi” etnikumok. Bár persze a palesztinok esetében milyen szívesen tennének kivételt, ahogyan izraeli vezetők tettek is. Hiába, napjaink liberalizmusa csak nem akar értelmes ideológiává összeállni.
A legsúlyosabb érvüket is csak óvatosan hangoztatják, mert némiképpen gyenge lábakon áll – de mondhatnám úgy is, hogy nem eléggé szalonképes. Izrael hithű támogatói nekünk szegezhetnék (itt-ott meg is teszik) ugyanis az alábbi fogas kérdést: mi a teendő akkor, hogyha egy adott állam elpusztítására felesküdött terrorszervezet egy „szomszédos” nép soraiban elvegyül, annak társadalmába, életébe mélyen beágyazódik, és onnan intéz támadásokat a szóban forgó ország ellen. Melynek léte, biztonsága érdekében mindenképpen meg kell semmisíteni ezt a bizonyos terrorszervezetet, csakhogy éppen annak „beágyazottsága” következtében leszámolni vele csakis a polgári lakosság súlyos veszteségei révén lehetséges. Vagyis – hangoztatják a cionisták – a palesztinok elsősorban magukat okolhatják a legyilkolt gyerekekért, nőkért, civilekért: miért nem vetették ki maguk közül a Hamászt?
Nos, az érvelés egyik gyenge pontja, hogy a palesztinok azért nem tekinthetők „szomszédoknak”, ők legalább 1400 éve élnek azon a földön, ráadásul Izrael elüldözte, majd beszorította egy részüket a Gázai övezetnek nevezett parányi területre, melyet a hadserege blokád alá vett, kiéheztetett, nem egy alkalommal pedig bombázta a „világ legnagyobb koncentrációs táborában” összezsúfolódott szerencsétlen embereket. (A kitörési akcióikra, kétségbeesett lázongásaikra, kezdetleges rakétáikkal végrehajtott rakétatámadásaikra válaszul.) Felvethetjük továbbá a kérdést, vajon létezne-e Hamász, ha lett volna mérséklet és megegyezési készség az izraeli vezetőkben, és – ha már az ENSZ eleve némiképpen részrehajló 1948-as határozatát semmiképpen sem akarták végrehajtani –, akkor legalább a „kétállami megoldás” megvalósítása mellett kötelezték volna el magukat. A „kétállami megoldás” – ami a történelmi Palesztina területének mindössze 22%-át biztosítaná a palesztinok számára – ugyanis nem csupán az erőszakos cionista terjeszkedésre válaszul létrejött Hamász radikalizmusa következtében nem valósul meg, hanem sokkal inkább a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi illegális izraeli telepek létezése miatt! Ezeken a telepeken 700 ezer zsidó él, akik jelentős részben fel vannak fegyverezve, sok esetben erőszakkal támadnak a palesztinokra, és hallani sem akarnak a távozásról (miképpen Izrael kormányai sem kívánják ezt tőlük), mivel Ciszjordániát (a bibliai Szamáriát) és Jeruzsálem egészét is a zsidó állam elválaszthatatlan részének tekintik. Az alábbiakban bemutatott táblázatokból kiolvasható tények pedig arra utalnak, hogy aligha létezne a „palesztin civilek közé mélyen beágyazott Hamász”, amennyiben Izrael megértőbb és békésebb magatartást tanúsít a Palesztina földjén a cionizmus színre lépésekor is már több mint 1300 éve élő nép lányai és fiai iránt. Arról pedig nem is beszélve, hogy óvatosabban kellene a bosszú eszközéhez nyúlni: a cionista propaganda állításaival ellentétben ugyanis korántsem olyan egyértelmű, mennyi ártatlan élet kioltása nevezhető jogosnak az Izrael létét fenyegető „terrorszervezet” megsemmisítése érdekében. De a világ ez idő szerint leghatalmasabb állama és általában a nyugati világ egésze felett élvezett jelentős befolyás, ennek következményeképp a Nyugat korlátlan katonai, gazdasági, politikai támogatása óriásivá növeli a hübriszt, melytől elvakítva másképpen látszik a világ: az emberi élet keveset számít….
Következzenek tehát azok a bizonyos táblázatok, melyekből kiolvasható adatok fényében talán jobban megértjük mindazt a sok szörnyűséget, ami Palesztinában napjainkban is történik.
Számos súlyos kérdés merül föl a fentiekben bemutatott táblázatokban foglalt adatokkal összefüggésben. Pontosan írja le az elmúlt 75 év történetét a “palesztin-izraeli konfliktus” kifejezés, amikor láthatóan messze nem egyenlő felek küzdelméről van szó? Vajon, ha hasonló táblázatokban mutatnánk be mondjuk az amerikai spanyol gyarmatosítók és az inkák vagy az aztékok “konfliktusának” adatait, nem hasonló számarányokat kapnánk? Belegondolunk abba, hogy a feltüntetett adatok és számok milyen siralmas, nyomasztó, elviselhetetlen mindennapokról árulkodnak? Nem kellene előbb a bemutatott adatokat, tényeket, a belőlük levonható következtetéseket végiggondolni, és csak azután elmélkedni a Hamász létrejöttének körülményein és cselekedeteinek okain?
/Táblázatok forrása: ifamericansknew.org/
G.B.
(Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
