„S alkata isteni volt; hiszen anyja lehelte hajának
Napragyogását, azt az igéző bájt a szemébe
S ifju pirosságát: művész tud ilyent csak elérni,
Hogyha fehér elefántcsontot munkál ki kezével
S színmárványt, parusit, vagy ezüstöt sárga arannyal.”
Vergilius: Aeneas
Az alább következő fogalmazás Piréz kollégának köszönhető. (Még ha nincs is benne köszönet.) Ő történelmi-holisztikus nyomozóirodát nyitott, miután elé került egy cikk (https://libertywritersafrica.com/the-first-romans-were-black-people-called-the-etruscans-read-full-history/amp/), amely nem kevesebbet állít, mit hogy a rómaiak ősei négerek voltak. Ezután kinyomozta a cikkben bizonyítékképpen bemutatott képek eredetiit. Minderről volt kedves értesíteni engem is, és csúful visszaélve szerkesztői hatalmával, visszautasíthatatlan ajánlatot tett az alábbi cikk megírására.
Amint a korszakos felfedezést közzétevő szervezet nevéből kihüvelyezhető, valamiféle „afrikai szabadságírók” követték el. A mű széles betekintést ad elkövetői és olvasói szellemi képességeiről. Az inkriminált írás rögtön az elején egy mellbevágó állítással kezdődik. „Olaszországban, ahol Róma áll, eredetileg fekete emberek laktak, akiket etruszkoknak neveznek.” Figyeljünk fel a rejtett információk átadására: Róma Olaszországban van. Ezt azért kellett beírni, mert az „afrikai szabadságolvasók” számára eddig rejtve maradt e meghökkentő tény.
Ezután a nagy jelentőségű felismerés után a szabadságírók leírják, hogy miképpen szállták meg a négerek Itália festői vidékét. Mármint az ókorban, nem most. Hivatkoznak Vergilius Aeneis című költeményére, amelyet nyilvánvalóan nem olvastak, ugyanis – szerintük – a főhős, Trója hercege, Aeneas swarthy, azaz sötét bőrű volt. Amint a fenti idézetben láthatjuk, ebbéli véleményüket elfelejtették egyeztetni Vergiliusszal, aki „napragyogású” hajáról és piros arcáról beszél. E tulajdonságokról közismert (ma már, a fekete Akhilleusz után), hogy roppant jellemzőek a négerekre.
A szabadságírók szerint úgy esett a dolog, hogy egész Európát szorgos, roppant kulturált és kreatív négerek lakták ama boldog időkben. Nagy építők, művészek és hajósok voltak. (Ez utóbbi képességükről ma is sokat hallunk.) Többek között megalapították Róma városát is, amiből az következik, hogy a Romulust és Remust szoptató farkas is fekete volt, és nem szürke. Így éldegéltek a népükre oly jellemző békében és boldogságban, egészen addig, míg nem jöttek a gonosz, buta, alulkulturált fehérek, és szétverték az egészet.
Ezek után is Rómában a négerek meghatározó mesterségeket töltöttek be, a kocsihajtóktól a katonákig, tábornokokig és császárokig. Legalábbis a szabadságírók szerint. Ezek után vizuális bizonyítékokat mutatnak be, összesen hármat, ami igencsak szerény szám a fennmaradt milliónyi ókori itáliai lelethez képest.
Ami a valóságot illeti, az etruszkok eredete, sőt, jórészt története is a homályba vész, nyelvüket a mai napig nem fejtették meg. Erős államot alkottak és Rómával is kapcsolatban álltak, az első római királyok a Tarquiniusok is etruszk eredetűek voltak. Háborúztak is a rómaiakkal, Porsenna nevezetű királyuk még el is foglalta a várost. Aztán az Kr. e. 4. század elején gallok özönlötték el Észak-Itáliát, és az etruszkoknak leáldozott.
Hogy négerek nem voltak az viszont biztos, ugyanis a római és görög történetírók bizonyára nem feledkeztek volna meg arról az apróságról, hogy az etruszkok feketék. Egészen egyszerűen nem voltak azok. Ez a színárnyalat azidőtájt meglehetősen feltűnő lett volna Európában.
A szabadságírók eljárása kísértetiesen emlékeztet a román történetírásra, mikor egy kétes történetű, ám nagyravágyó csoport ókori történelmet hazudik magának, a „szebb múltat” mozgalom keretében. A görögök és a rómaiak, mivel kapcsolatban álltak Afrikával, tarthattak néger rabszolgákat, bár – mivel sem a gyapot, sem a blues nem volt még felfedezve – fogalmam sincs, mire használták őket.
Ennyit a fekete szabadságírókról, akik művükben kétségtelenül a legnagyobb fokú szabadságot tanúsították a tényekkel szemben.
Minden esetre, legyünk óvatosak, hiszen mint mindenfelé látjuk, készül már a új történelem.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
