A Középső-Ipoly mente Ipolysággal egyetemben két időszakban – 1552-től 1595-ig, illetve 1626-tól Buda visszafoglalásáig – is az Oszmán Birodalom részét képezte. De nem volt itt nyugalom a köztes időszakokban sem: hol a török rajtaütések vagy átvonulások, hol a császári és királyi csapatok, hol Bethlen, Bocskai erre átvonuló, hadba induló katonái sanyargatták az ittenieket; szedték olykor többen is az adót, a sarcot.
Azt is tudnunk kell, hogy a határok nemcsak a birodalom és az ország közt változtak gyakran, hanem a török hódoltságon belül is. A XVI. század végén például a határ megjelölésére Tesmag és Ipolyság között a Szilberke-réteken húzott árkot nevezte el a nép pogányároknak. Tesmagi adatközlőim a múlt század 70-es, 80-as éveiben még emlegették, hogy a falu kataszterében sokáig dűlőnevek is őrizték a nehéz idők emlékét.
A rabló törökök azonban ezt a határt is többször átlépték, a bányavárosokat – Bakabánya, Korpona, Selmecbánya – is veszélyeztetve. (Koczó, 2013:138. p.) Másik társközségünk, Pereszlény (Pereszlín) meg egy időben az Újvári ejálet (helytartóság) Hond náhijébe (járás) tartozott.
Településünk (Ság) a XVI. század közepén a Nógrádi szandzsák Nógrádi néhijének része volt. A szandzsák az Oszmán Birodalomban a vilajet (helytartóság) kisebb területi egységeinek a neve. Szó szerinti jelentése zászló (törökül: sancsak). A magyar vármegye megfelelője. Eredetileg egy zászlóaljnyi katonaságot jelentett. A náhije az Oszmán Birodalom kisebb közigazgatási területe, a szandzsák része, adózási és gazdasági (a magyar járásoknak megfelelő) egysége. A hódoltságban számuk a katonai helyzettel együtt gyakran változott.
Ipolyság már elég korán adót fizetett a töröknek. Az 1559-es defterekben prépostságként szerepel. A nógrádi náhije (járás) adó-összeírásaiból tudható, hogy az adó összege ekkor csupán 7500 akcset ( Az akcse, akcsa török pénz. A 7500 akcse körülbelül 150 magyar forintot ért.) tett ki, ami jóval kevesebb volt a környező nagyobb falvak adókötelezettségénél. Ez talán azzal is magyarázható, hogy miután a török a monostort, azaz az erődített prépostságot felégette, a jobbágyok egy része elmenekült, a földek műveletlenek maradtak, s így nem estek adó alá.
Csak megjegyezzük, hogy a közeli Hídvég ugyanekkor 16 645 akcse összegű adóilletéket szolgáltatott be. Ságon ez idő tájt 18 házat írtak össze, s megemlítjük még, hogy a ma közigazgatásilag ide tartozó Pereszlényben akkor 9, Tesmagon 23 ház állt. (Velics- Kammerer, 1896-1890:132. p.)
Értékes ipolysági adatokat tartalmaz számunkra a Nógrádi szandzsák 1570-es deftere (Közli: Bayerle, 1973:42. p.). Ebben a helység Kariye-i Pripos Sagh – Prépost Ság faluként szerepel, s fizetett 11 000 akcset terményadóként, továbbá fizette a vásártartási díjat, a hídvámot, a prépostság rétjei utáni járandóságot. A vízimalom Píri aga tulajdonában volt. Mindez jelentős gazdasági előrelépés volt az ezt megelőző összeíráshoz viszonyítva: a településen ugyanis összeírtak 18 háztartást és 40 felnőtt férfit.
Ezeket név szerint említik az alábbi formában, kirajzolódva így Ipolyság akkori névanyaga is: Antal bíró; Bálind(t) bíró, Benedek testvére; Cak (Csák?) Ferenc, Bálind fia; Gal (Gál) Lőrinc, János fia; Simoni (Simonyi) Péter, Imre fia; Tot (Tót) Benedek, Balázs fia; Mesaros (Mészáros) Lőrinc, Gergely fia; Elek Mátyás, Mátyás fia; István bíró; Molnar (Molnár) Pál; Molnar Mati (Máté); Vaka Ambrus, Gergely fia; Türk (Török?) György, Tamás fia; Bartal István; másik Molnar Mété; Kodus János, Kodus Orbán, Pastor (Pásztor) Mihály; Pastor György; Simon János, Pap Simon; Sitas (Szitás)Péter, Mátyás fia; D´örd´(György) Markus; Koco (Koczó?) Mihály; D´örd´Ambrus;Alayos István, Bálint fia; Estergas (Esztergályos?) Péter, György fia; Lakatyarto (Lakatgyártó?) Sebestyén.
Mielőtt egy-egy adó-összeírást részletesebben is ismertetnénk, ejtsünk néhány szót az érintett időszak török adóztatási szokásairól.
A gabonánál és más terményeknél (széna, káposzta, zöldség, gyümölcs, hagyma) a tized nagyságát az előző három év termésátlaga alapján állapították meg. Amennyiben egy házban három-négy férfitestvér is lakott, s vagyonuk elérte a háromszáz akcsét, akkor külön-külön fizetniük kellett az 50 akcse harácsot. Abban a szandzsákban, melybe Ság is tartozott, a kapuadót két egyenlő részletben kellett befizetni, mégpedig Szent György (ápr. 24.) és Szent Demeter (okt. 26.) napjáig. A jegyzékek legfontosabb tételét képezte a búzaadó. A búza egysége a kile (kila) volt (1 kile=25,65 kilogramm), amiből egy kile 12 akcsét ért. Ugyancsak fontos tétele volt az adózásnak a szőlőtermő vidékeken a must, amit pintben számoltak ki (l pint =1,69 liter).
Az összeírásból tehát az is megtudható, milyen növényeket termesztettek még, hisz ezek is adó alá estek. Ugyancsak egyik tételét képezte az összeírásoknak a sertésadó. Egy sertés után 2 akcsét kellett fizetni, s ez alapján könnyen kiszámítható a listákból, hogy mennyi sertést tartottak az adott időben a ságiak. Adóztak a malmok után is. Itt a malomkerekek számát vették alapul. Szintén adóköteles volt a hídvám, a méhészet, a menyegző. Az utóbbinál a hajadon menyasszony esetében 60 akcsét, az özvegyért a felét kellett fizetni. Volt időszak, amikor az adózás mértéke változott, kevesebb vagy több is lehetett az előbbinél.
Mindössze 6 544 akcset tett ki. A felnőtt férfiak száma (48) is több volt, mint Ipolyságon. Kariye Tesmag – Tesmag falu férfiainak névanyaga így nézett ki: Berko János, testvére György; Yenői Balázs, testvére István; Sabo (Szabó) Ambrus, fia János; Kucora György, testvére Imre; István kovács, János fia; Fabiyan (Fábián) Pál; Kerekes Bendek, fia András; Fabiyan (Fábián) András, fia Mihály, fia Imre; Fabiyan (Fábián) György; Hamar Dénes; Hamar János, András fia; Fabiyan (Fábián) Miklós; Hamar Tamás; Fabiyan (Fábián) István, fia Mátyás; Söcini (Setény ?,) Pál, fia György; Söcini András ; Hamar Ferenc, fia Orbán, fia Benedek; Hamar Bemedek, fia Gergely; Bálind (Bálint) Mátyás bíró, fia Péter, fia Fábián; Ambrus Albert, fia András, fia Lőrinc, fia Péter, fia János; Varga Péter; Tót Lőrinc, fia Mihály; Damiyan (Damján) Benedek; Bati Mihály; Tót András; Tót János, fia Mihály, fia András.
A befizetett adóösszeg pedig ilyen tételekből állt: 26 kapu után 1 300 a (akcse); 130 véka búza után 2 327 a; 124 véka kevert gabona után 744 a; 250 pint mustért 1 000 a; lencse és borsó után 55 a; méhkaptáradó 140 a; dézsmavám 80 a; tűzifa és széna után 500 a; kenderért 50 a; szalmáért 40 a; vízimalom után 25 a; hídvám díjból 212 a.
Mindez pedig a törökök további önbizalmának erősödését, hódítási tervük kiszélesedését jelenthette. Így egyre jobban beásták állásaikat e vidéken; tervezték a lerombolt hajdani kis erődök újjáépítését, a portyázások számának északi irányba terjedő növelését. Minderről vidékünk történésze, a török korral behatóan foglalkozó Matunák Mihály is tudósított, az alábbiakat írva egyik könyvében: „A bányavárosok Bécsben nov. 29-én (1574) a bég fenyegetése ellen segítséget kértek a királytól, kinek azt is jelentették, hogy a törökök a bányavárosok előtt nagy számban mutatkoznak s portyázásaik alkalmával nagy kárt tesznek. A budai basa a bányavárosok között fekvő falvakat lovas tisztjeinek, a spahiknak ajándékozta s osztotta ki. A lerombolt sági klastromot s Drégely falvának templomát, hogy a törökök annál könnyebben s gyorsabban űzhessék zsarnoki portyázásaikat, égetéseiket és pusztításaikat, megépíteni és erősíteni akarja, amint a városok erről mindenféle jelentésekből s a hódolt parasztok majdnem naponkénti figyelmeztetései folytán értesülnek.” (Matunák, 1901:28. p.)
Természetesen vidékünkön a törökök az adóbehajtást továbbra is kíméletlenül elvégezték, deftereiket pedig következetesen és pontosan vezették. Egy hét évvel későbbi, 1579-es újabb összeírást (Közli: Velics – Kammerer,1890) érdemes összevetnünk az előbb bemutatottal. Helységünket itt Prepos Ságh faluként jegyzik 18 házzal és 34 felnőtt férfival. A prépostsági birtokon tehát a hét év alatt alig történt változás, csupán az adózó férfiak száma csökkent hattal. Az adóösszeg 7000 akcset tett ki, s ilyen tételeket tartalmazott (A megnevezéseket és a személyneveket az idézett helyen közölt formában írjuk.): 18 kapu után 900 a (akcse); 270 kila búza után 3 240 a; 70 kila kétszeresért 420 a; 150 pint must után 600 a; méhkas-adó összege 200 a; bidát (új adó – pl. sertésadó) 370 a; fa- és széna-adó 450 a; len- és kender-tized 112 a; hagyma- és foghagyma-tized 32 a; kert-tized 100 a; káposzta. és répa-tized 115 a; rét hasznából jövedelem 200 a; bádhava (kisebb vétségekért kiszabott bírság, büntetés)- mátka- és hordó-adó 232 a; Tebri kocsmáros porciója Bertus malma után (amely Piri aga birtokában van (az összeg nincs jelölve). Emleget még a defter egy Lepönyel féle földet, amit az adatokat közzétevők is megkérdőjeleztek. Talán a Lipót (Lipóc) nevű földre utalhat? (Velics-Kammerer, 1890:290. p.)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
