(…)
1. A meglepően magas, 70 százalék körüli választási részvételre kevesen számítottak. Akik egyáltalán el tudták képzelni, biztosra vették, hogy a 2002 után folyamatosan csökkenő részvétel ilyen megugrása az ellenzéknek kedvezhet. Magasnak számító választási részvétel mellett még soha nem nyert a Fidesz parlamenti választást, most ez is bekövetkezett, ráadásul elsöprő mértékben. A mostani eredmény a legitimitás tekintetében tehát erősebbnek nevezhető, mint a 2014-es.
2. Napközben, amikor sorban jöttek a rekordmagas részvételi adatok, két ellentétes magyarázat versengett egymással. Az egyik szerint az ellenzék sikeresen szólíthatta meg a bizonytalan szavazókat, a másik szerint viszont a Fidesz kampánya volt képes – elsősorban vidéken, kistelepüléseken – újabb szavazók bevonzására. Az adatok alapján most már nyilvánvaló, hogy a második történt. (…) Az adatok azt mutatják, hogy elsősorban a kisebb lélekszámú településeken a hagyományos fideszes bázis kibővült újabb szavazókkal, akiket feltehetően az „ország megvédésének” a célja és a migránsoktól való félelem vett rá a szavazásra.
3. Az adatok azonban azt is mutatják, hogy 2018-ban két Magyarország létezik. Részben a már korábban is tapasztalt város-vidék törésvonal miatt, de még inkább a politikai preferenciákban. A belföldi szavazók közel 48 százaléka a Fideszt választotta, a többiek az ellenzékre szavaztak. A két világ minden tapasztalat szerint egyre távolabb van egymástól, tájékozódásban és politikai véleményekben is. A Fidesz győzelmének az is a titka, hogy képes 2 milliónál is több embert egy táborban tartani, egy irányba terelni, miközben az ellenzék megosztott, nincsenek közös céljai és képtelen a hatékony együttműködésre. Amíg az ellenzéken belül nem erősödik meg jelentősen egy politikai erő (vagy a Fidesz nem gyengül meg valamiért), ez az alapképlet automatikusan biztosítja a Fidesz kormányzását.
4. Miközben a választási eredmények előzetes becslése nagy nehézségekbe ütközött, nem olyan nehéz előrejelezni, hogy mi fog most történni az ellenzéki oldalon. A kormányváltást kívánó szavazók csalódottságukban bizonyára az ellenzéki pártokat hibáztatják majd a Fidesz újabb ciklusáért, és az ellenzéki pártokba vetett – eddig sem acélos – bizalom jelentősen meggyengülhet. Mindez vezetési válságot és hosszabb köldöknéző periódust eredményezhet. A négy párt mindegyike alapvetően elégedetlen lehet. (…)
5. A Fidesz jövője ma nehezebben előrejelezhető. Szinte mindenkit meglepetésként ért, amikor 2014 őszén, a sikeresen megvívott parlamenti és önkormányzati választás után váratlanul beszakadt a kormánypárt támogatottsága, és több fontos időközi parlamenti választást is elvesztett a Fidesz. Hasonló helyzet a jövőben sem elképzelhetetlen, de ennek előrejelzése szerintem lehetetlen vállalkozás. Sokkal értelmesebb annak vizsgálata, hogy az újabb politikai siker kiket erősít meg és kikre lehet veszélyes a Fidesz tág értelemben vett politikai vezetésében. (…)
A nyilvánosság számára kevésbé látható belső hatalmi harc természetesen nem ér véget a harmadik győzelemmel sem, sőt, valószínűbb, hogy már 2022-re tekintve újabb lendületet vehet. Az egyes szereplők helyezkedése és az erőcsoportok küzdelme mellett a legfontosabb kérdés – kimondva-kimondatlanul – azonban az lesz, hogy maga és a párt számára mit tervez négy év múlva az az ember, aki ma kormányoldalon és ellenzékben is a legfontosabb egyesítő erő: azaz folytatja-e Orbán Viktor?
törökgáborelemez.blog.hu, Miért nyert (ennyire) a Fidesz?
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
