Toroczkai: soha többé nem maradhat válasz nélkül a cigány provokáció – hazafiak felvonulása a badacsonyi magyargyilkosság helyszínén

Toroczkai: soha többé nem maradhat válasz nélkül a cigány provokáció – hazafiak felvonulása a badacsonyi magyargyilkosság helyszínén

Mint arról portálunk beszámolt, a szombati nap folyamán hazafiak tartottak felvonulást Badacsonyban a cigányok által meggyilkolt fiatal borász emlékére. A menet élére Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke és Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője állt.

A szervezők sok kérdést kaptak a hétvégi badacsonyi felvonulásukkal kapcsolatban, ezekre Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere válaszolt hétfőn a közösségi oldalán.

Soraiból kiderül, hogy a rendezvény szándékosan nem volt meghirdetve, mert ezúttal nem a létszám volt a fontos, hanem egy olyan bajtársi közösség megjelenése, akik régóta jól ismerik egymást. Mint írja, a cél kettős volt: egyrészt kegyeleti megemlékezés a Badacsonyban agyonvert fiatal borász mellett, másrészt kiállás a helyi barátaik mellett, akik megállították és mozgásképtelenné tették az őrjöngő gyilkosokat.

"Természetesen a hőssé vált biztonsági őrök is velünk vonultak. Üzenet volt, hogy a barátaink nincsenek egyedül. Minden magyar felelős minden magyarért!" – zárta bejegyzését a nemzeti radikális körökben örömteli módon ismét jelmondattá váló Szabó Dezső-i idézettel.

Toroczkai közösségi oldalán azt is elárulta, hogy egy gyors körbetelefonálás eredményeként gyűltek össze hirtelen közel százan. "Soha többé nem maradhatna válasz nélkül az, ami 2008-ban történt ugyancsak a Balaton partján, Siófokon, amikor Kállai Csaba országos cigányvajda vezetésével vonultak fel több százan, a megfélemlítés céljával" – emlékeztetett a szégyenteljes cigány-erődemonstrációra a pártelnök-polgármester.

A szombati megemlékezés szívhez szóló összefoglalója és néhány fajsúlyos gondolat Vad Boglárka tollából az alábbiakban olvasható.

Az írás és a képek a Betyársereg honlapján jelentek meg.

Emlékezz!

Gyerekként sokat jártam Badacsonyban. Keresztapám családjával ismerkedtünk a környékkel, és sok borospincében is vendégeskedtünk. A békés, szép környezetben fekvő Balaton-parti kisváros a szívemhez nőtt, azóta is mindig szép emlékek rohannak meg, ha arra járok.

De ma nem volt jó érzés ott állni. Leültünk ebédelni, pár méternyire onnan, ahol még ma is égnek a mécsesek a földön, egy fotó mellett. És nem volt kedvünk vidáman beszélgetni az étteremben, ahogy máskor szoktunk. Nem volt jó érzés a Park utcánál látni, nézni azt a helyet, ahol egy fiatalember meghalt. Az a fiatalember, akit cigány bűnözők vertek halálra.

Találtam az interneten egy listát. 351 olyan esetet sorol fel 1993 és 2013 között (a Kuruc.info listája – a szerk.), amikor is hivatalosan meg nem nevezhető rasszhoz tartozó bűnözők kínoztak, bántalmaztak vagy öltek meg magyar embereket. És ez a lista csak töredék, mert temérdek olyan eset van, amely nem kap hírt a médiában, nem jut el a köztudatba. És nincsenek listázva az azóta történt borzalmak sem. Az elkövető „fiatalemberek” származását, hála a fene nagy liberális demokráciának, már nem szabad se listázni, se említeni. Ma már csak a börtönőrök titokban elsuttogott beszélgetéseiből, a börtönökben dolgozók félve tett elszólásaiból, vagy onnan szabadult piti bűnözők elmondásaiból tudhatjuk, hogy a magyar börtönök lakóinak bizony 70-80 százaléka cigány. És azt is pontosan tudjuk, hogy a börtön afféle elit iskola a számukra, ahol nem csak erősre gyúrják izmaikat, de élesíthetik tudásokat minden rafkóság és mocskosság terén, egymást okítva, és persze uszítva.

Ők azok a lények, akik már nem tudnak büszkék lenni arra, hogy cigányok. Akik sértésnek érzik ezt a szót, és leköpik azokat a társaikat, azt a kevés cigány embert, akik becsülettel élnek, tisztességgel dolgoznak. Mert Magyarországon a rendszerváltás óta már a sokadik nemzedékük nő fel úgy, hogy szüleit, rokonait sose látta dolgozni. A sokadik olyan nemzedék, mely a semmiért kap pénzt, melyet a négyévenkénti választásokon való részvételért és szavazatért tart el több milliónyi magyar ember.

Toroczkai cigány állatoknak nevezte a gyilkosokat, de én még állatnak sem hívnám ezeket a lényeket. (…) Ezek a lények pedig pusztán azért bántottak, vertek halálra egy magyar embert, mert felidegesítette őket, hogy nem tehetik szabadon, a szabályokkal szembe menve azt, amire éppen kedvük szottyan, amit ösztöneik diktálnak. Azért öltek, mert úgy hozta a kedvük. És menekültek, mert hitték, ők mindent megúszhatnak. Egykoron, még a rendszerváltás után volt tanulmány, hivatalosan elkészített jelentés arról, hogy igenis létezik cigánybűnözés, igenis vannak olyan bűnelkövetési formák, melyeket zömében cigányok követnek el. A tanulmány kitért eltérő szocializációjukra, és arra is, hogy képtelenek asszimilálódni, sőt, erre szándékuk, akaratuk sincs. Ma már ennek a szónak a kimondása, a cigánybűnözés említése, leírása is sipákolást és ajvékolást vált ki a liberális oldal képviselőiből. Mert ma már az „emberi jogok” csak akkor válnak igen fontossá, ha a kisebbség erős tagjairól van szó, és sosem akkor, amikor a magyar áldozatok kerülnek szóba. Ma már csak akkor, abban a kevés ritka esetben lehet kimondani és leírni a cigány szót, ha véletlenül ő az áldozat. Olyankor kötelező a rassz megjelölése.

Hírdetés

Ezeket a gyilkoló, agresszív ösztönlényeket olyan magyar emberek tartják el, és fizetik börtön-iskolájukat, mint a Badacsonyban halálra vert fiatal borász. Az ő adójából is finanszírozták annak a két alkalmi munkásnak a jobbára munka nélkül töltött napjait, de még fegyverük megvásárlását is, akik utána hálából agyonverték. Csak mert megtehették. Mert pontosan tudják, hogy ahogy az első rendőrségi közlemények is mosdatni próbálták aljas tettüket, úgy minden liberális jogvédő az ő oldalukra fog állni, és mindent megtesznek azért, hogy mielőbb szabadulhassanak. Mert pontosan tudják, hogy a rasszista kártya mellett elő lehet húzni a többi aduászt is: szegénység, mélyszegénység, hányatott gyermekkor, pszichés problémák. Ne legyenek kétségeink: náluk ez életforma, a kultúrájukban az erőszak, a gátlástalanság, az önkontroll teljes hiánya éppen annyira elfogadott, mint az, hogy szinte még gyermekként szülnek.

Sargentini asszony a jelentésében a kisebbségi jogokért sipákol, pedig itt aztán nekik csak jogaik vannak, kötelességük semmi, vagyis inkább magasról tesznek rá. És nem, nem a sváb, a román, a rác vagy a tót kisebbség. A cigányok.

„Tűnődik a bíró, mennyit ér egy élet,
Büntetésből kiró három és fél évet
Mehetsz, szegény asszony összes bíróságra
Nem találsz a földön sehol igazságra
Szabadon járkálhat, ki vérünket ontja
Hírös város vétke levegőnket rontja
Nem üvölt a sajtó, chartárs egy sem tüntet:
Hadd hulljon a magyar! Nékik ez nem bűntett.”

Az ország pedig kénytelen tűrni, hogy egykoron, 2008-ban az enyingi cigányok „demonstratív vonulást” tartottak Siófokon. Kénytelen tűrni, hogy azóta is néha felvonulnak, demonstrálnak, „büszkeség” napokat tartanak, egyre jönnek a hírek a magyar emberek megöléséért kapott enyhe börtönbüntetésekről, a „jó magaviseletért”, kedvezménnyel szabadult cigány gyilkosok vidám és önfeledt életéről. A magyar pedig nyel, fél és félrenéz. Háttérbe húzódik, és már akkor sem mer megszólalni, tenni, ha borzalmat lát. Hát ma, Devecser és sok más, csak a médiában soha hírt nem kapó helyszín után ismét ütős választ kaptak a büszke cigányok. Ma a betyárok demonstrálták, hogy van még magyar büszkeség, és van még magyar összetartás.

Ma eltemették a fiatal borászt. Reméljük, könnyű lesz számára a föld. De családja, barátai, párja számára még nagyon sokáig nem lesz könnyebb az élet. Azok számára, akik végig kellett nézzék borzalmakat, sokáig nem lesz könnyebb az élet. És jó ideig nem lesz könnyebb annak a két igazi hősnek sem, akik feltartóztatták és megállították a gyilkosokat. Mert ők ma is azt kérdezgetik maguktól, mi lett volna, ha csak két perccel előbb érnek oda. Hosszú ideig nem lesz könnyebb annak a harmadiknak sem, aki minden erejével próbálta újra éleszteni az áldozatot. Ma azonban kicsit talán reményt kaptunk, hogy egyszer talán mindannyiunknak könnyebb lesz, mert rend lesz. Ma Tyirityán Zsolt, Toroczkai László és a Betyársereg újra megmutatta: ki lehet állni és fel lehet szólalni a kegyetlen cigánybűnözés és a cigánybűnözők ellen. Lehet és kell Toroczkai módjára a médiában, a Parlamentben és minden hivatalos helyen, és lehet és kell a betyárok módjára, demonstratív módon, összefogva és összetartva.

A két bátor embert, akik visszatartották a cigánybűnözőket, a Betyársereg ma tagjai közé fogadta. Testvérként és barátként üdvözölték a bátor fiatalembereket, akik nem féltek szembeszállni ezekkel az elvadult ösztönlényekkel. Toroczkai bejelentette, hogy harmadik társuk, aki az összevert fiatalember életben tartásán fáradozott minden erejével, és ma családi okok miatt nem tudott megjelenni, kitüntetést kap a Mi Hazánktól, de a Belügyminisztertől is kérte hivatalos kitüntetését.

Kegyeleti megemlékezésre érkeztünk Badacsonyba, mert úgy gondoltuk, a temetés a család végső búcsúja. Fájdalmas és intim esemény, ahol nincs helye kívülállóknak. De mi is szerettünk volna elhelyezni egy-egy mécsest az újabb, sokadik, de sajnos biztosan nem utolsó áldozat emlékére. A betyárok pedig, több mint százan, az első hívó szóra, az ország minden részéből érkeztek, hogy megmutassák: nincsenek egyedül azok, akik bátran mernek cselekedni embertársaikért, mert minden magyar felelős minden magyarért.

„Emlékezz most reá, gyújts egy gyertyát, magyar:
Lehet, hogy a sírhant holnap téged takar.
Pusztul jó világunk, a bűn embert ölet,
Sír Sólymosi Eszter, gyilkol a gyűlölet.”

További képek a kegyeleti felvonulásról:

Korábban írtuk: A "belső migráns emberállatok" által meggyilkolt borász emlékére tartottak felvonulást a hazafiak Badacsonyban


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »