Álprobléma-e akár a migráció, akár a közelünkben dúló háború? Mit tenne a Mi Hazánk a demográfiai katasztrófa megfékezésére? Miért lenne alapvető fontosságú a magyar vidék fejlesztése? A Fidesszel vagy a Tiszával lépne-e koalícióra a Mi Hazánk Mozgalom, vagy egyikkel sem? Miért lehetne minta Magyarország számára Dél-Dakota? Egyebek között erről beszélt Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, a párt választási listavezetője az InfoRádió Aréna című műsorában.
Mi a magyar politika előtt álló legfontosabb feladat a Mi Hazánk szerint a mostani választáson?
Sorsdöntő választás lesz, az egészen biztos, de hogyha úgy általában a magyar politikáról beszélünk, akkor arról is kellene szót ejtenünk, hogy lassan véget ér ez a kampány, amit a Fidesz és a Tisza Párt ilyen Monty Python-filmmé silányított. Egészen döbbenetes dolgokról lehetett hallani, amiről nem is akart az ember hallani, egymás magánéletéről szóló videókat várt az ország ahelyett, hogy sorskérdésekről beszéltünk volna, mondjuk a negyedik ipari forradalomról, ami épp zajlik a világban. Vagy a most kialakuló új világrendről kellett volna beszélni, és egy csomó olyan dologról, ami minden magyart érint. De itt sárdobálás volt, meg kiabálás, hogy kiskakas az egyik miniszterelnök-jelölt, mondta a másikra, a másik erre azt mondta, hogy a török szultán adja vissza a fél krajcárját, miközben fajsúlyos kérdésekről egyedül a Mi Hazánk Mozgalom beszélt. Akár a negyedik ipari forradalomról, amire ha jó politikai válaszokat ad egy kormány, akkor akár egy magyar gazdaság is csoda lehet, akár előnyök is lehetnek belőle, de óriási veszélyekkel is járhat. Ezekről nem nagyon hallottunk ebben a kampányban, úgyhogy szerintem jó lenne, hogyha a magyar politika úgy alakulna át, hogy máshogy működik. Lényegi kérdésekről szólna a magyar politika, nem lenne elképzelhetetlen az, hogy a két párt, mondjuk, a nemzet számára fontos ügyben együtt szavaz. Most már ki kell mondani azt, hogy ebben a négyéves parlamenti ciklusban voltak olyan ügyek, ahol a balliberális pártokkal szavaztunk együtt, amikor mondjuk egy korrupciós ügyet akartunk megakadályozni, de olyan is volt, amikor a Fidesszel szavaztunk együtt, legyen az szuverenitási kérdés, vagy ezernyi ügy, akár a készpénzhasználat alkotmányos védelme. De ez nem azt jelenti, hogy valaki valakivel koalíciót akar kötni, nem azt jelenti, hogy feladja az elveit, hanem így működik a parlamenti demokrácia. Ám most Magyarországon teljes őrület veszi körül a politikát, és szerintem ez nem jó.
De nem jó a Mi Hazánknak, ami egy radikális párt, hogyha felfokozott a hangulat? Korlátozza a mondanivalójuk elérését? Vagy nem érdekli az embereket a negyedik ipari forradalom, amikor az egyik oldalról egy hálószoba van, a másik oldalon meg kémek röpködnek, és ilyen videókat nézünk?
Az, hogy minket ki minek minősít, azzal én nem nagyon tudok mit kezdeni, az nem is az én dolgom, az az önök dolga, hogy megmondják, hogy egy párt milyen, hogy radikális, vagy nem radikális. Mit nevezünk jobboldalinak, baloldalinak? Ugye ez is nagyon érdekes kérdés lenne ma már 2026-ban.
Tiltakozik a radikális jelző ellen?
Nem, nem, nem, pont ezt mondtam, hogy nekem teljesen mindegy, hogy milyen jelzőket aggatnak ránk. Én olyat tartok normális magyar pártnak, amilyen a Mi Hazánk Mozgalom, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem igaz, hogy nem érdekli az embereket mondjuk a negyedik ipari forradalom, hogy arra milyen válaszokat akarunk adni, hogy miért lenne sokkal jobb minden magyar vállalkozásnak, a magyar gazdának, a magyar kereskedőnek, a magyar szolgáltatónak, mindenkinek miért lenne jobb, hogyha például megépítenénk azt a tudásközpontot Budapesten, amiről nagyon sokat beszéltem már. Az egyik újságíró azt mondta, hogy szinte személyes mániám lett – igen, merthogy válaszokat kell adnunk ezekre a kihívásokra, hogyan tegyük versenyképessé, hogyan tegyük innovatívvá az összes magyar vállalkozást, a teljes kkv-szektort, mert én bennük hiszek, én a magyar dolgozóban hiszek, a magyar munkavállalóban, a magyar vállalkozóban, a magyar adottságokban hiszek. Mivel most már december eleje óta minden nap járom az országot, rengeteg emberrel találkozom a fórumaimon, azt tapasztalom, hogy az embereket érdekli. Kifejezetten tágra nyílnak a szemek, amikor a negyedik ipari forradalomról beszélek, pontosan azért, mert hiánypótló, merthogy nem erről szól a magyar politika, hanem ilyen egybites, nagyon primitív üzenetek vannak, nagyon agresszív és nagyon mocskos lett a kampány és a politika Magyarországon, de ez nem magyar sajátosság. Átvettük az amerikai típusú kampányokat, ott már elég régóta ilyen egy kampány, tényleg a miniszterelnök-jelöltek magánéletéről szól, és nem olyan sorskérdésekről, amiről mondjuk én szoktam beszélni. De látom a lakossági fórumokon, hogy az embereket ez érdekli. Csak természetesen, hogyha a politikai pártok, illetve a média eléjük szórja ezt a showműsort, akkor a showműsort mindenki megnézi, mert mondjuk érdekes, egy popcornt odavesz maga mellé, és akkor megnézi, de valójában ebből nem kap válaszokat arra, hogy hogyan tudjuk mi, politikusok, pártok jobbá tenni az ő életét. Erre igenis van igény, én ezt tapasztalom minden nap a fórumaimon.
Akkor hozok egy bonyolult kérdést. Mihez kezdene, ha módja volna rá, mert bent van a parlamentben és olyan pozícióban van a Magyarországot érintő biztonsági kockázatokat valamilyen módon kezelni? Például, hogy a szomszédunkban háború van, meg néhány szomszéddal arrébb olyan háború van, amit mi a benzinkutakon minden nap kifizetünk.
Így van. Ez nem álprobléma. A kampányban azt is hallottam, hogy ezek álproblémák. Átéltem hasonlót 2015 környékén, amikor Ásotthalom polgármestere voltam, és az ország más részein hallottam, hogy ez egy álprobléma, és a Fidesz találta ki. Nekünk meg a mindennapunk része volt. Mi ebben éltünk, hogy éjszaka a házainkba, tanyáinkba betörtek, mondjuk tíz afgán férfi, hogy föltöltse a mobiltelefonját, hogy az embercsempész föl tudja őket hívni telefonon.
Fura autóroncsok sokáig voltak.
Nemrégiben még le kellett zárnunk félpályán az ásotthalmi, királyhalmi nemzetközi határátkelőhelyet a magyar–szerb határon, mert az állam nem tette a dolgát, és nem szállította el a roncsautókat, az embercsempészek hátrahagyott autóit, és a tüntetésünk után néhány héttel kezdték el elszállítani. Annak ellenére küzdenünk kellett ezért, hogy a Fidesz sorban nyerte a választásokat a migrációra hivatkozva, de ez nem egy álprobléma. Attól függetlenül, hogy a Fidesz kétségtelenül a kampánya részévé tette, a migráció Európában létező probléma. Magyarországot eddig az alacsony bérekkel védték leginkább a tömeges bevándorlástól, de most már a néhány éve tapasztalható új kormányzati gazdaságpolitika szervezetten hozza a vendégmunkásokat, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint a migráció, gazdasági bevándorlás.
Hadd tegyek egy talán mellékkérdést, de arra lát valami magyarázatot, hogy miért nem voltak azok az autók szétszedve, kifosztogatva? Én sokat jártam egy időben arra, és azt láttam, hogy ott vannak az autók, de még a kerekek is rajtuk vannak.
Egy idő után eltűntek.
Egy idő után eltűntek?
Persze, persze, eltűntek. Visszatérve, a háború, amire kérdezett, az sem egy álprobléma, csak erre szerettem volna kilyukadni, hogy a Fidesz ugyanazt csinálja most ezzel, mint a migrációval, hogy van egy valós probléma, amit ő a kampányelemévé silányít, amit én nem tartok jónak, mert ez sokszor kontraproduktív. Azt mondják az emberek, hogy jaj, ez fideszes propaganda, de ettől ez létező probléma. Sajnos egy Magyarországgal szomszédos országban, itt a szomszédban a második világháború óta a legkiterjedtebb, legvéresebb, legnagyobb háborús konfliktus zajlik most már jó pár éve, lassan olyan hosszúságú most már, mint a második világháború. Erre nem lehet azt mondani, hogy álprobléma, ez egy nagyon súlyos probléma, amiben rengeteg ember meghal, és erről kell beszélni. Érint magyarokat is Kárpátalján, bár lassan azt kell, hogy mondjam, hogy csak volt magyar közösség, mert gyakorlatilag a háború végére alig maradnak magyarok Kárpátalján. Ez egyébként etnikai tisztogatás, amit a kormánynak már rég az ENSZ-nél kellett volna jeleznie. Emiatt is folyamatosan kritizálom a kormányt. Mi szintén békét akarunk Ukrajnában, és ezt úgy próbáljuk elérni a magunk eszközeivel, hiszen mi egy ellenzéki párt vagyunk, és mindössze hat képviselőnk volt ebben a ciklusban, a négy évvel ezelőtti volt az az első alkalom, hogy a parlamentbe küldtek minket a magyarok, mi arra használtuk föl ezt a lehetőséget, hogy nemzetközi kapcsolatrendszert építettünk. Nagyon büszke vagyok erre, szerintem az egyik legnagyobb sikere a Mi Hazánk Mozgalomnak, hogy az európai barátainkkal, akikkel személyes baráti kapcsolatot ápolok én magam is, kapcsolatok épültek. Létrehoztuk a saját európai parlamenti frakciónkat német barátainkkal, az AfD-vel, amelyik most már Németország legnépszerűbb pártja, a bolgár barátainkkal, az Újjászületés vezetőivel, ők adják most az európai pártunknak az elnökét is. Nagyon személyes és nagyon jó elvi alapú szövetséget tudtunk kötni, és ugyanígy el tudom mondani, hogy hetekkel ezelőtt szerveztünk egy imareggelit és egy konferenciát a magyar parlament épületében, ahová meg tudtunk hívni parlamenti képviselőket az Amerikai Egyesült Államokból, Oroszországból, Brazíliából, Németországból, a világ minden részéről, és arról beszélgettünk, hogy hogyan tudjuk a saját országunkban a béke ügyét képviselni, hogy nehogy egy harmadik világháborúba torkolljon az új világrend kialakítása, ami egy egypólusúra tervezett liberálglobalista világrend helyett egy többpólusú világrend lesz. Én nagyon fontosnak tartom, hogy mi, nyilván szerényebb eszközeinkkel, hiszen ellenzéki párt vagyunk, folyamatosan építjük ezt a kapcsolatrendszert, és ebben nagyon jó és komoly sikereket tudtunk elérni..
Arra tud választ adni, hogy ki győzzön? Kit támogassunk? Mi, magyarok az ukránokat, akiket megtámadtak, vagy az oroszokat, akik megtámadták őket? És akik már nálunk is jártak többször is.
Szerintem a kérdés abból a szempontból nem helyes, hogy nem kell nekünk valamelyik oldalra állni. Nekünk persze el kell mondani az igazságot, és én minden ügyben, legyen az a Covid, legyen az gazdaságpolitika, legyen ez a szomszédban dúló háború, az igazságot, a teljes igazságot akarom mindig föltárni, tényfeltáró, oknyomozó munkát is végezve, ami általában nem jellemző egy pártelnökre. Van egy YouTube-csatornám, ahol ezeket nyilvánosságra hozom, legyen akár korrupciós ügy, mindig az igazságot próbálom kideríteni. A háború, itt, a szomszédban annál bonyolultabb, minthogy azt mondjuk, hogy itt csak az orosz az agresszor, és az ukrán az, aki védekezik, merthogy volt előzménye a háborúnak. Ez nem azzal kezdődött 2022-ben, hogy egyszer csak megindultak az orosz tankok. 2013 év végén volt a Majdan téri puccs, ami technikai értelemben egy puccs volt, most akárhogy is nézzük, véres eseményekkel, Odesszában több tucat orosz nemzetiségűt meggyilkoltak a szakszervezeti székháznál, sok minden történt, abban az országban van, illetve volt több milliós orosz kisebbség. Nyilván ez innentől kezdve egy ukrán-orosz ügy, de az újjáalakuló világrend ügye is lett. Én nem szeretném az időt azzal elvesztegetni, hogy ennek a háborúnak a részleteibe belemegyünk, mert nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy minél hamarabb béke legyen. Nekünk ez tényleg létkérdés. Egyébként a kárpátaljai magyarok szempontjából is létkérdés, hogy béke legyen. Az igazságos béke nagyon nehéz, eleve mi az az igazságos béke, de valamilyen békét kell kötniük. Különösen fontosnak tartom, hogy beszéljünk arról, mert más nem beszél róla, ami legalább ennyire érint minket az energiakrízis miatt, és ez a Közel-Keleten dúló háború. Olyan gazdasági válság érhet el minket és az egész világot, amire kevés példa volt eddig, erről kellene beszélni. De látjuk, hogy ebben az ügyben aztán végképp nem szólal meg sem a Fidesz, sem a Tisza Párt, és nem követeli a békét a Közel-Keleten. A Fidesznek nehéz is lenne, hiszen Orbán Viktor nemzetközi kitekintésben talán legfontosabb két szövetségese és barátja indította ezt a háborút, Benjamin Netanjahu és Donald Trump. Nyilván a Fidesznek hallgatnia kell, illetve Gulyás Gergely, amikor nem hallgatott, akkor is elég ijesztő dolgokat mondott.
Jó, de a miniszterelnök azt mondta, hogy az egy marhaság.
Ez így van, másnap azt mondta, hogy ez marhaság volt, de ettől még ijesztően hangzott, hogy Gulyás Gergely azt mondta, hogyha Donald Trump kérné, akkor akár katonailag is részt veszünk a Hormuzi-szoros felszabadításában.
A katonai jelzőt, azt hiszem, nem használta. Gulyás Gergely azt mondta, hogy megfontolnánk, hogyha segítséget kér.
Igen, nem tudom, hogy az újságírói kérdés szó szerint hogyan hangzott el, de mindenesetre ijesztő volt a válasz, semmiféleképpen nem támogatja a Mi Hazánk Mozgalom, hogy bármilyen módon részt vegyünk ebben a konfliktusban, semmi közünk hozzá, és nagyon veszélyes a háború, ami a Közel-Keleten zajlik, mert ennek a nagyon magas üzemanyagárakon keresztül nagyon-nagyon súlyos következményei lesznek a gazdaságunkra, illetve már meg is érkezett ez hozzánk.
Ott is béke kell. Hozzászagolni sem nagyon tudunk. Egy ország egyik ellenzéki pártja sem nagyon. Akkor mit csináljunk? Próbáljuk kibekkelni?
Ehhez kevésbé tudunk hozzászólni, mint az ukrajnai háborúhoz. Az ukrajnai háborúban mégiscsak az Európai Unió érintett, nem is akármilyen módon, rengeteg pénzt küld Ukrajnába, és Magyarország, a magyarok pedig nettó befizetőkké váltak. Tavaly októberben történt meg először, hogy az Európai Unió kasszájába, a brüsszeli kasszába a magyar adófizetők több pénzt tettek bele, mint amennyi érkezett. Nyilván ez a visszatartott források miatt van, de ez akkor is elfogadhatatlan. Ezzel mindenképpen kell majd kezdeni valamit a választások után, hogy ez ne így legyen. Ne legyen nekünk totálisan ráfizetés az uniós tagság. Ezzel majd kell foglalkozni, az Európai Unió nyakig benne van ebben az ukrajnai háborúban. A Közel-Kelet helyzete nyilván sokkal bonyolultabb, de azért politikailag igenis elvárható lenne a magyar miniszterelnöktől, hogy kritikával illesse ezt a háborút, de ilyet nem hallunk sem a Fidesztől, sem a Tisza Párttól, egyedül mi vagyunk azok, akik ott is békét követelünk.
Abba viszont lehet beleszólásuk, hogyha úgy alakul a választás, hogy mi legyen a rezsicsökkentéssel. Annak a forrása állítólag az olcsóbb orosz energián megképzett extraprofit állami elvonása. Mi legyen vele?
Meg kell tartani. A magyarok jelenleg nem tudnak többet fizetni, sőt, nemcsak a lakossági rezsi esetében, hanem én a vállalkozások esetében is fölülvizsgálnám, mert a vállalkozások rendkívül magas energiaárakat fizetnek, és ez hátrányba hozza a magyar gazdaságnak pont a legfontosabb részét, pontosabban a Mi Hazánk Mozgalom számára legfontosabb részét, a magyar kkv-szektort. A magyar gazdákra, a magyar kisiparosokra fókuszálva magyar központú, magyar fókuszú nemzetgazdaságban gondolkodunk, és ehhez szükség van az orosz olajra, szükség van az orosz energiaforrásokra. Logikus, ha már nekünk itt van egy vezeték, például a Barátság kőolajvezeték, ami szárazföldön könnyebben szállítja ide az olajat – kivéve nyilván, hogyha Ukrajnában mondjuk elzárják –, minthogy az óceánon keresztül valahonnan máshonnan, a világ másik részéről érkezzen. Bár most elég érdekes lenne, mert Katar sem nagyon tud már exportálni az ott dúló háború miatt. Nyilvánvaló, hogy Magyarország a közel-keleti háború miatt most még az eddigieknél is jobban rászorul az orosz olajra, tehát nem tudunk leválni róla, őrültség is lenne leválni róla. De ami a kérdésére és a rezsicsökkentésre vonatkozik, itt azért néhány trükkre szeretném fölhívni a figyelmet. Az egyik trükk az, hogy az elmúlt években az Ural és a Brent elszámolási különbségéből fakadó nyereséget nagyon szépen lenyelte a Mol is, de a legnagyobb részét az extraprofitadó elvonásával a kormány nyelte le. Mi nem tartjuk helyesnek, hogy nem látjuk ennek az útját, nem látjuk pontosan akár az olaj, akár a gáz esetében, hogy pontosan mennyiért vásároljuk, nagyon titkolózik a kormány ezekkel az adatokkal kapcsolatban, úgy kell egy-egy Lázár-infóról ellesni a 9 forintos árat, például amikor Lázár János erről beszélt, de nem tudjuk, hogy ez mennyire valós. Sokkal transzparensebbé szeretnénk tenni, hogy pontosan a magyarok mennyit keresnek ezzel, szerintem ennyivel tartozik a kormány a magyarok felé. Fel kell vetni a Mol tulajdonosi szerkezetének a kérdését is, hiszen a Mol hál’ Istennek az elmúlt években is rendkívül nyereséges cégnek bizonyult, amely terjeszkedni tud. Regionálisan egy nagyon fontos céggé vált. Legutóbb éppen Szerbiában a pancsovai feldolgozót szerezte meg, egy regionálisan nagyon fontos tényezővé vált, miközben a kormány a közpénz eltüntetésével kapcsolatos innovációnak bizonyuló alapítványi rendszeren keresztül tünteti el azt a részt, ami Orbán Balázs fennhatósága alá került. Amit mi állami részesedésnek gondolunk, az valójában már nem annyira állami részesedés, az inkább Fidesz-kormány közeli részesedés. Nem nagyon látjuk azoknak a pénzeknek az útját, egyrészt én ezt nem tartom elfogadhatónak, másrészt a Mol valójában multinacionális.
Tőzsdei társaság.
Így van.
Akkor mindketten tulajdonosok lehetünk. Többségünk lesz, mehetünk a közgyűlésre, leválthatjuk az igazgatóságot.
Persze, de egy multinacionális cég is valójában, hiszen vannak külföldi részvényesek is, mi pedig azt gondoljuk, hogy olyan energiakrízis idején, ami most közelít, akár fel kell vetni az állami kézbe vételét.
Államosítást.
Mondok egyet, ezt még eddig nem nagyon mondtuk. Napok óta elemezzük ezt a lehetőséget szakemberekkel, merthogy egyrészt politikai háttér nélkül a Mol nem is lenne nyereséges, vagy nem lesz nyereséges. A politikának ott kell állni, állandóan ki kell harcolni, hogy akár az orosz olajat Magyarország meg tudja vásárolni, az országnak és a kormányoknak folyamatosan kell erőfeszítéseket tenni. Nem tartjuk azt helyesnek, hogyha magánzsebekbe megy, vagy akár a Fidesz alapítványain keresztül eltüntetik ezeket a bevételeket, vagy a profitot. Igenis megvizsgálnánk egy ilyen energiakrízis esetén akár az állami kézbevétel lehetőségét is. Egy stratégiai kérdés.
Honnan venne annyi pénzt, hogy ki lehessen fizetni?
Egyrészt az alapítványi részt valóban vissza kell alakítani állami részesedéssé, ehhez nem kell különösebb pénz. Ahhoz, hogy a többségi részvény birtokosa legyen, ahhoz még mindig nem gondolom, hogy lényegesen több pénzre lenne szükség, mint akár most a kormány által stratégiainak nevezett Vodafone-vásárlás, repülőtérvásárlás, ezeket szerintem megelőzné, mondjuk, a Mol kérdése. Egyébként szerintem a termőföld kérdése is, ha már ezeket fölsoroltuk, fontosabb, mint nemzetstratégiai érdekekre hivatkozva a Vodafone megvásárlása, sőt, még a repülőtér elé is venném ezeket, függetlenül attól, hogy azt alapvetően nem ellenezzük, hogy állami kézbe vegyük, de ezt a konstrukciót igen, amit a kormány csinál, aminek a végén egy franciaországi, jelentős részben a Blackrock, a nemzetközi nagytőke által birtokolt cég lesz majd az üzemeltető, ugye a VINCI-ről beszélek.
Ők értenek hozzá. Egy rakás repülőteret üzemeltetnek a világon.
Jó, de erre nagyon sok példát tudok mondani. Itt volt a Hungexpo esete. A magyar állam az adófizetők pénzéből létrehozta, aztán annak idején Gyurcsányék, a balliberálisok odaadták egy külföldinek, jött az Orbán-kormány, az még drágábban visszavásárolta, de továbbra is a francia multicég üzemelteti és szedi a pénzt, és amikor valaki szedi a pénzt, akkor utána valahogy a profit is ott fog maradni. Én ugyanezt érzem a repülőtér esetében is, de nem akarok nagyon elkanyarodni, tehát én a MOL állami kézbevételét vagy a termőföldek állami kézbevételét prioritás szempontjából előbbre sorolnám. Úgyhogy szerintem kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Most mi csak bedobjuk a köztudatba, aztán meglátjuk másfél hét múlva, hogy milyen lesz a parlament összetétele, és utána ott folytatjuk ezt a kérdést, hogy mindenféleképpen megvizsgáljuk.
Paks 2-vel mihez kezdenének, ha döntési pozícióban lesznek? Megtartanák, lassítanák, megszüntetnék vagy gyorsítanák?
Gyorsítanánk, ugyanis nagyon fontos. Itt nem arról van szó, hogy lesz két erőmű, hanem vagy lesz erőmű, vagy nem lesz Paksi Atomerőmű. Ugye, a Paks 1-nek, nevezzük így, az üzemideje már réges-régen lejárt, nagyon régóta hosszabbítgatják.
De szabályosan hosszabbítgatják, ez technikailag rendben van.
Az orosz, vagy hát szovjet, igen, ön mondta, hogy már az oroszok is voltak itt egy párszor, 1956-ban a szovjetek voltak itt, az oroszok 1849-ben voltak itt, de most nem akarok belemenni ebbe a kérdésbe, csak azt akartam mondani, hogy eszembe jutott most: orosz vagy szovjet, mindegy, de azok a mérnökök elég jó munkát végeztek, merthogy még mindig lehet hosszabbítgatni, már rég nem szabadna igazából hosszabbítgatni, de valóban, törvényesen és biztonságosan hosszabbítgatják, de ezt nem lehet az idők végezetéig folytatni. Azért kell a Paks 2, mert a kérdés valójában az atomerőműről szól, hogy legyen, vagy ne legyen. Ebben nagyon határozott és egyértelmű az álláspontunk, Magyarországnak szüksége van az atomenergiára, és szükség van a megújulóra is. Örülünk annak, hogy egyre több a napelem. Nyilván arra figyelni kell, hogy a mezőgazdasági munkálatokat mondjuk ne akadályozza, tehát ne a legjobb minőségű termőföldre szereljék föl a napelemeket. Van ma már szerencsére olyan technológiai újítás, ami azt is lehetővé teszi, hogy még segítse is a mezőgazdasági termelést a napelem, ilyen az áttetsző fényáteresztő is, vannak ilyen megoldások, erre azért figyelni kell. Nem eszetlenül, mint Debrecen mellett most már lassan 1000 hektárossá váló ipari parkban, ahol a legjobb minőségű földekre, negyven akárhány aranykoronás földekre betonoznak, és oda építik a BMW vagy a CATL gyárát. Debrecen esetében logikusnak tűnik, hogy ne a város azon oldalára építsük Magyarország egyik legnagyobb ipari parkját, ahol ezzel tönkretesszük a jövő nemzedékek szempontjából is a mezőgazdasági lehetőségeket. Egyébként miért oda épült? Ez fontos, mert nagyon jól tükrözi a kormányzati szemléletet: mert a BMW és a társai kérték ezt, hogy ott legyen, mivel a debreceni repülőtér azon az oldalon van. Nekik volt ez fontos, de azért legyen már mindig az első a magyar nemzet érdeke!
Van a programjukban egy érdekes rész, ami az Európai Unió és Magyarország kapcsolatáról beszél. Azt mondják, hogyha a következő választásra nem az önök igényei szerint alakul az európai politikai tér, a parlament, akkor meg kell fontolni az unióból való kilépést. Borvendég Zsuzsanna ült itt néhány napja, aki azt mondta, hogy azért ez nem úgy megy, hogy egyik nap eldöntjük, és a másik nap kilépünk, hanem erre fel kell készülni. Mikortól és milyen jelek alapján kezdenének el felkészülni erre?
Nem kell jel hozzá, azonnal neki kell kezdeni felkészülni, ugyanis ez valójában arról szól, hogy Magyarország meg tud állni a saját lábán. Itt a fő probléma nem az európai uniós tagság vagy kilépés, ezt mindjárt kifejtem, hogy miért nem tartom ezt lényeginek. Az igazán fontos kérdés az az, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországot az eddigi kormányok gyalázatos gazdaságpolitikája következtében lélegeztető gépi funkcióban rákapcsolták az Európai Unióra, ami azt jelenti, hogyha holnap kilépnénk az Európai Unióból, vagy összeomlana az Európai Unió – és egyébként szerintem ez most sokkal aktuálisabb kérdés, mint az, hogy mi kilépünk vagy nem lépünk ki – akkor mi lesz Magyarországgal? Napokon belül csődbe mennénk, egekbe szökne a munkanélküliség. Ezekre a kérdésekre kell választ adni. Annál is inkább, mert a mi német szövetségesünk, az AfD, ma már Németország legnépszerűbb pártja, és most már van esély arra, hogy abszolút többséget szerez bizonyos tartományokban is.
Az országos kormányzástól még messze vannak.
Ez főleg koalíciókötési kérdés, merthogy nem akarnak velük az úgynevezett jobbközép pártok koalíciót kötni, de ez a német belpolitika, én ebbe nem nagyon szeretnék belemenni. De lépegetnek szépen előre a német szövetségeseink, és mondjuk Kelet-Németországban az abszolút többségre is esélyesek. Úgyhogy van arra esély, hogy egy napon mondjuk ők kormányzzák Németországot, de Franciaországot is említhetném, ahol mondjuk úgy, hogy az EU-szkeptikus, euroszkeptikus pártok egyre erősebbek, és akár lehet arra is esélyük, hogy kormányoznak. És van mind a franciáknál, mind a németeknél ilyen gondolat, ha ők esetleg kiléptetik Németországot az Európai Unióból úgy, mint ahogy a britek kiléptek a brexit esetében. Az Egyesült Királyság kiválását még túlélte az Európai Unió. Németország kiválását nyilván nem éli túl. A kérdés az, hogy volt-e olyan magyar kormányzat, vagy egyáltalán van-e olyan párt – a Mi Hazánkon kívül jelenleg nincsen, nem maradt versenyben –, amelyik szeretné felkészíteni Magyarországot arra, hogy a saját lábán meg tudjon állni. Jelenleg ez a fő problémánk, hogy nincs ilyen gazdaságunk, nem vagyunk ilyen helyzetben. Ezt kell tehát erősíteni, ezért akarunk azonnal nekilátni a saját gazdaságpolitikai programunk megvalósításának, ami arról szól, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozásokat, a magyar mezőgazdaságot, a magyar turizmust, minden ágazatot erősíteni kell. Ezért kell a tudásközpont, a magyar mesterséges intelligencia-fejlesztő fiatalokat viszik el a Szilícium-völgybe például. Az egyetlen párt vagyunk, amelyik az állami támogatását nem pusztán magára költi, hanem létrehoztunk ilyen intézményeket, mint például a Hungulf Expo, ahol tavaly már 120 magyar vállalkozó, feltaláló fiatalnak, gazdának, méhészeknek például lehetőséget tudtunk adni arra, hogy kiállítsanak. Az Öböl-menti dúsgazdag országok nagykövetei, diplomatái és még olajsejkek jelenlétében is be tudták mutatni a magyar produktumokat, és nagyon nagy sikereket tudtunk elérni. Vannak konkrét eredményeink, a Hungulf Facebook-oldalán ezeket meg lehet nézni.
De ez mezőgazdaság, ha jól értem.
Nem csak mezőgazdaság, mert például az én kedvencem, ami tavalyi sikertörténet, két huszonéves bajai fiatal feltalált egy olyan dróntechnológiával működő ablaktisztító berendezést, eszközt, amit ott ők kiállítottak. Én odahívtam a szaúd-arábiai nagykövet urat, akivel nagyon jó, mondhatom azt, gondolom, nem sértődik meg, hogy baráti szintű kapcsolatot alakítottunk ki az elmúlt négy évben, ugyanígy az Egyesült Arab Emírségek-beli, az ománi vagy éppen a katari nagykövetekkel, és én odahívtam őket, mondtam, hogy nézzék már meg ezt a jó kis szerkezetet. Magyarországon elég kevés felhőkarcoló van, náluk viszont szinte más sincs, mint felhőkarcoló. Ma már két szerződést kötöttek ezek a fiatalok a mi segítségünkkel azzal, hogy odahívtam a nagyköveteket Szaúd-Arábiában, és legalábbis nagyon remélem, hogy dúsgazdaggá válnak majd ezek a magyar fiatalok. Mi annyit kértünk, hogy itthon fektessenek be, vagy éppen az ipart fejlesszék majd,. Ugyanezt kértük a méhészektől, vagy akár a mezőgazdasággal foglalkozóktól is. Nagyon-nagyon sok lehetőség van, nagyon sok magyar innováció van, de nincs kormányzati segítség, támogatáspolitika, adópolitika, amit át kellene alakítani ehhez, vagy piackutatás. A hétvégén Csongrádon volt a hazai vásárunk – más pártok ilyeneket sem szerveznek –, azzal pedig a belső piacot, a legrövidebb ellátási láncokat népszerűsítjük, de ez sem kap kormányzati segítséget. Más országokban ez természetes, Franciaországban is ott van a központban. Strasbourgban sokat járok az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének tagjaként, ott a város központjában ott vannak a helyi régió termékeit árusító boltok, és nemcsak a franciák, hanem a turisták is ott vásárolnak. Ezt a szemléletet kellene végre kormányzati szintre emelni, nem beszélve mondjuk a vízgazdálkodás kérdésének a megoldásáról, kapavágás nem történt e tekintetben, de végül már Orbán Viktor most megígérte.
Működik a Vizet a tájba a program most, hogy sokat esett az eső, azért ezt jó részben civilek csinálják, vagy civilek is csinálják.
Civilek is csinálják, a Mi Hazánk Mozgalom négy éve éjjel-nappal állandóan, újra és újra előveszi ezt a témát a parlamentben is, és most gazdák előtt éppen a héten ígérte meg Orbán Viktor, hogyha megnyeri a Fidesz a választásokat, akkor nekilátnak ennek a munkának, hát 16 évig nem csináltak semmit. Úgyhogy én most már szeretném rákényszeríteni a következő országgyűlést arra, hogy a Mi Hazánk Mozgalom programjában szereplő vízmegtartást, vízgazdálkodást oldja meg egész Magyarországon. Ehhez nagyon sok munka, sok pénz is kell, de enélkül Magyarországnak nincsen jövője.
Hogyha megvalósulna ez az új szemlélet, és lennének ilyen vállalkozásaink, mint a felhőkarcolókat drónnal tisztító vállalkozás, hol lennének az igazán nagy piacaink? Mert most az Európai Unióba exportálunk, meg onnan is importálunk, ha kiszállunk, akkor vámok jönnek.
Pont arról beszéltem, hogy nekünk meg kell tartani az európai piacokat. Föl sem merül bennem az, hogy az európai szuverén nemzetek közötti gazdasági együttműködésre nincsen szükség. Szerintem arra nagyon nagy szükség van. Arra nincsen szükség, amit Brüsszel csinál azzal, hogy állandóan a genderelméletet, meg LMBTQ-t, meg hogy két férfi, két nő alakítson családot üzenetet erölteti. Ezeket nyilván nem akarjuk, hogy ránk erőltessék.
De üzletelni lehet.
Így van. Üzletelni, kereskedni fontos, gazdasági kapcsolatokra nagyon nagy szükség van. De egyébként, ha mondjuk a németek vagy a franciák kilépnek az Európai Unióból és ezzel összeomlik az Európai Unió, akkor is azt mondom, hogy kétállami megállapodásokkal ezeket az előnyöket továbbra is biztosítani lehetne Magyarország számára. Nemcsak a magyaroknak lenne ez érdeke. Mi lenne Ausztriával, de akár Németországgal is a most ott dolgozó magyar munkaerő nélkül? Ők sem nagyon akarják, hogy a magyarok onnan kivonuljanak. Persze én azt akarom, hogy minden magyar jöjjön haza Ausztriából, Németországból, olyan gazdaságot akar a Mi Hazánk Mozgalom építeni, hogy haza tudjuk hozni őket. A tudásközpontot kifejezetten úgy terveztük meg, hogy Budapestre tudjuk hozni azokat a például a mesterséges intelligenciát kutató magyar fiatalokat, akik a Szilícium-völgyben dolgoznak. Ott már tettünk is ez ügyben lépéseket, föltérképeztük, hogy mennyien vannak, hogy ne a Metát, meg más globális nagyvállalatokat erősítsenek, támogassanak, hanem az egész magyar gazdaságot. Amikor Szaúd-Arábiában voltam tárgyalni – ezért jó, hogyha egy politikus a fapados repülővel jön, és nem valami magángéppel –, hazafelé tudtam beszélgetni az utasokkal, a gép fele magyar oktatókkal volt tele. Kiderült, hogy mindenki valamilyen területen valamit oktat. Ugye, vízgazdálkodásról beszéltünk, el szoktam mesélni ezt a példát, hogy a szaúd-arábiai fővárosban, Rijádban, amikor a követségi autó jött értem, és mentünk a városon keresztül, döbbenten néztem, hogyan zöldül ki az a város, parkokat építenek, és kiderült, hogy az uralkodó a világ egyik legzöldebb fővárosává akarja tenni Rijádot úgy, hogy az Arab-félszigeten, egy végeláthatatlan sivatag közepén fekszik a város, 50-60 Celsius-fokos meleg van, és mégis parkokat építenek. Kiderült, hogy többek között magyar szakemberek, magyar mérnökök tervezik meg azt, hogy hogyan lehet zöld egy ilyen sivatag közepén is egy város. Ezeket a magyarokat a világ minden részéről haza akarjuk hozni, hogy a teljes nemzetgazdaság felvirágoztatását szolgálja az ő tudásuk. Ezek nagyon fontos lépések ahhoz, hogy Magyarország versenyképes legyen. Ha versenyképessé tudjuk tenni a magyar gazdaságot, tudunk támogatást a magyar vállalkozások mögé tenni, akkor a következő lépés, hogy ha versenyképes, akkor piacot kell találni. Ez személyes tapasztalat a Hungulf Expo kapcsán. Egyrészt a hazai vásárokon azt teszteljük, hogy mennyire van még a magyarokban igény magyar árut vásárolni, és nagyon sikeresek ezek a hazai vásárok, tehát a magyarok igénylik, hogy magyar árut vásároljanak. De annak nyilván megfizethetőnek kell lenni, ha méregdrága, akkor nem veszik meg a magyar élelmiszert, hanem akkor az élelmiszerhulladékot vákuumcsomagolva veszi meg a hipermarket polcain, ami miatt a legbetegebb nemzetté lettünk az Európai Unióban például, a daganatos betegségek statisztikáját a magyarok vezetik, sajnos pontosan a táplálkozásunk miatt. Ez egy nagyon komplex kérdés, és nagyon fontos lenne, hogy ellenőrzött magyar élelmiszert fogyasszanak, főleg a Mercosur egyezmény után, amikor majd Dél-Amerikából is özönlik majd az Európai Unió piacaira a már tényleg ellenőrizetlen élelmiszer. Azt, hogy Dél-Amerikában, mondjuk Kolumbiában, mit, hogyan készítenek abból, amit ide behoznak, azt elképzelni sem nagyon akarom. Nagyon-nagyon fontos, mindannyiunk számára létkérdés, hogy legyen ellenőrzött, rövid ellátási láncon keresztüli magyar élelmiszer a polcainkon és otthon a konyhánkban. Ez nagyon fontos kérdés, és a belső piac is működőképes, azt tapasztaljuk, van igény. Ha lenne mögötte, mondom, kormányzati támogatás, és szándék, az Európai Unióban is nagyon sok mindent el lehet adni, és például mi kiemelten kezeljük a programunkban is a biogazdálkodás kérdését, az ökológiai gazdálkodás kérdését, hiszünk a családi gazdaságokban, ami nemcsak gazdaságpolitikai kérdés, azért kell az államnak áldozni, mert a népesedés szempontjából is nagyon fontos. Egy dokumentumfilmet készítettem Dél-Dakotában, az Egyesült Államokban, egy olyan államban, amely a hasonló európai gyökerű kultúrkörünkből az egyetlen olyan állam, ahol ma elérik a fertilitási ráta szempontjából a 2,1-es bűvös számot, ami a népesség fenntartását jelenti. Mindenhol fogy már az európai kultúrkörhöz tartozó népesség, és ezért utaztam el oda, készítettem egy 45 perces kis dokumentumfilmet, egy videót, fönt van a YouTube-csatornámon, amelyből kiderül, hogy az első oka annak, hogy olyan sok tervezett gyermek születik, és olyan egészségesen élnek ott az emberek, hogy nincsenek metropoliszok. A Magyarországnál kétszer nagyobb területű államban a legnagyobb város, Sioux Falls 150 ezer lakossal, mondjuk, mint Pécs, akkora, és nincsenek metropoliszok, szinte mindenki farmokon él, mi úgy mondjuk, hogy háztájiban, saját gyümölcsük van.
Nálunk az emberek, a munkalehetőségek miatt, általában a városok felé gravitálnak.
Nem, ez egy kormányzati politika volt. Magyarországon 30 éve a vidéket lángszóróval irtja a magyar politika. Erről nagyon sokat tudnék mesélni.
Rá tudná venni a magyarokat, hogy éljenek tanyán?
Hogyne, bár én nagyvárosban nőttem föl, Szegeden, lakótelepi lakásban, aztán Budapesten a VIII. kerületben laktam fiatalon sokáig, és kiköltöztem most már 12 évvel ezelőtt egy tanyára, és én már egy faluba sem költöznék vissza a tanyáról. Az a legmagasabb, hogy mondjam, életminőség, amit az ember ott el tud érni.
De a tanya az egy önálló gazdasági egység is, az képes saját magát fenntartani. Ön nem dolgozik a tanyán, nem? Nem ganézza ki reggel a malacokat.
Így van, bár ez volt a tervem. De most ne rólam beszéljünk, egyébként ez volt a tervem, el is kezdtem a mezőgazdasági kart, a Szegedi Egyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karát, csak az én tanyámba törtek be az első migránsok 2013-ban, amikor megindult ez a nagy invázió, és akkor bementem az akkori fideszes polgármesterhez a hivatalba és megkérdeztem, hogy mit kíván tenni, hogy megvédjen minket, akik 100 méterre lakunk a magyar-szerb államhatártól. Azt mondta, hogy semmit. Erre én berágtam, és azt mondtam, hogy akkor elveszem a székedet, és három hónap múlva én voltam a polgármester. Azóta pedig fölszívott a politika, és nem tudok gazdálkodni, de nagyon fontos, hogy állami kormányzati segítség nélkül ma nem is tudna már megélni egy családi gazdaság. Most olyan körülmények vannak, kezdve a vízgazdálkodás kérdésétől, de az adópolitikában is, rengeteg mindenben kellene állami segítség, élelmiszeriparban, a könnyűipart vissza akarjuk építeni, ez is benne van a programunkban, hogyha nincs feldolgozóipar, akkor nyilván ez is egy probléma, feldolgozott élelmiszert tudunk aztán akár exportálni is, és a saját piacunkat is el tudjuk vele látni. Ehhez nagyon-nagyon komoly kormányzati, állami politika kell természetesen, de olyat azért ne mondjunk, hogy nálunk nincsen erre lehetőség. Nálunk a tanya, amit Amerikában, Dél-Dakotában farmnak neveznek, nálunk a tanya az egy hungarikum, csak borzalmasan rossz állapotban van jelenleg a vidék, a tanyavilág, leépítették a szolgáltatást, az infrastruktúra, az utak állapota, tényleg minden katasztrófa vidéken, nem mintha Budapesten sokkal jobb helyzet lenne, ahol szintén több ezer kátyút számoltak most össze a tél végén. Nagyon elhanyagolták Budapestet, nagyon elhanyagolták a vidéket is, de ezen változtatni kell. Ebbe ne törődjünk bele. Én azt mondom, hogy ebben népesedési, demográfiai szempontból, önellátási szempontból, gazdasági szempontból és még exportlehetőség szempontból is vannak feladatok, és kell kormányzati politika, hogy ezt föl tudjuk emelni, ha azt akarjuk, hogy legyen egy normális, egészséges, gyarapodó jövőnk az országban.
A demográfiai folyamatok megfordítása érdekében, ha jól értem, úgy gondolja, hogy a politikának, egy kormánynak van dolga. De hogy lehet abba belenyúlni? A kormányok általában megpróbáltak, volt egy kicsi fölívelési időszak, a 2,1-et sose érte el, és most megint megyünk lefelé.
Ez így van, ez tökéletesen így van. Van az államnak, a kormánynak ebben szerepe, sőt, kötelessége ezzel foglalkozni.
Biztosabb körülményeket teremtsen? Mit csináljon?
Nagyon fontos: hogyha nem születik elég gyermek, akkor a magyarságnak, Magyarországnak nincs jövője, összeomlik a társadalmunk, ezek nagyon súlyos kérdések, muszáj ezzel foglalkoznunk. Igen, egy kormánynak van lehetősége és kötelessége is. Önmagában azonban, és én ebben, azt kell, hogy mondjam, hogy meghaladtam a többi pártelnököt, vagy a másik két miniszterelnök-jelöltet, aki még most versenyben van, merthogy én nem gondolom azt, hogy kizárólag pénzzel meg lehet oldani. Valóban, 2010 után, 2011-ben volt a magyar történelem legmélyebb demográfiai pontja, 2011-ben ez az úgynevezett fertilitási ráta, a teljes termékenységi arányszám, 1,2-re zuhant, ugye ez a szülőképes korú nőkre jutó gyermekek száma. Ez a legmélyebb pont volt a magyar történelemben, és a pénzügyi ösztönzőkkel innen 2011-től 2020 környékére majdnem 1,6-ig tudott fölfelé kúszni a ráta. De a Covid időszak óta, ahol legalább két katasztrofális dolog történt Magyarországgal, minden mutatónk zuhan, zuhan a gazdasági teljesítmény, zuhan az ipar teljesítménye, zuhan a népesedés, a demográfiai mutatónk már tavaly 1,25 százalékra is visszazuhant, ez már a tragikus Gyurcsány-Bajnai-kormány utáni legmélyebb pont volt. És én azt gondolom, hogy ennek két oka volt 2020 után. Az egyik a Covidra adott nagyon rossz kormányzati válasz, illetve hogy a NER-rendszer addigra már annyira naggyá nőtt, annyira mohó lett, hogy már egyre nagyobb károkat okoz, elkezdte a jól működő magyar cégeket is bekebelezni, egyre nagyobb károkat okozott a magyar gazdaságnak, és innentől kezdve visszazuhant minden. Ennek ugyanúgy vannak pénzügyi okai, hiszen ahogy mondtam, a kormány ugyan ad, bár a családtámogatások nem voltak inflációkövetők, ezt nagyon sokszor elmondtuk a parlamentben, de ad pénzt a családoknak, olyat nem lehet mondani, hogy nem ad vagy nem költ családtámogatásra. Egyébként mi minden családpolitikai intézkedést támogatni szoktunk, de közben 2019 után Magyarországon volt a legmagasabb élelmiszerinfláció, a családok élelmiszerkosara a duplájára, most már majdnem hogy háromszorosára nőtt, hogyha a 2019 óta eltelt időszakot nézzük. Tehát miközben a kormány egyik kezével adott valamit, a másikkal elvett. Ez is pénzügyi ok egy család számára. De ettől függetlenül is azt mondom, hogy önmagában pénzzel nem tudjuk megoldani a demográfiai problémát, nézzük meg, hogy a jóléti államokban, a mi kultúrkörünkben, Németországban is demográfiai probléma van. Azokban az országokban, ahol egyébként sokkal jobban élnek az emberek, de a mi kultúrkörünkhöz tartoznak, szintén demográfiai katasztrófa felé haladnak. Itt önmagában a pénz nem elég. Azt követően, hogy New Yorkban voltam az ENSZ ülésén, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnökeként, elmentem saját kontómra ezt a filmet elkészíteni Dél-Dakotába, végigutaztam az egész államot, beszélgettem rengeteg emberrel, és próbáltam válaszokat találni arra, hogy ott miért működik a demográfia, nálunk meg miért nem. És mondom, az első válasz, amit kaptam, az a vidékies életforma. Magyarországon újra el kell kezdenünk építeni a vidéket, a családi gazdaságokat támogatni kell. Erre kellenek innovatív ötletek, ezért említettem például a biogazdálkodást, mert annak van egy bővülő piaca az Európai Unión belül is, el lehet adni azokat a termékeket, az emberek egyre inkább egészségtudatosak. Főleg a nyugat-európaiak, akik ezt meg tudják fizetni, nem fognak akármit megvásárolni, ebben is van rengeteg lehetőség. Vagy például a magyar méhészeket hagyták tönkremenni az elmúlt években, egyedül mi vittük ki Borvendég Zsuzsannával az Európai Parlamentbe a magyar méhészeket, ott egy nemzetközi konferenciát szerveztünk európai parlamenti képviselőkkel, minden európai országból méhészekkel, de a magyar kormány nem foglalkozott megfelelő módon velük sem. Azért kell őket támogatni, és különösen az ilyen réspiaci termékeket, innovatív termékeket előállító magyarokat. Ahogy ön az előbb kérdezte, a városban élő magyarok közül is, ha megkapják ezeket a támogatásokat, szerintem nagyon sokan döntenének úgy, mint én annak idején, hogy kimegyek egy tanyára. Képzelje el azt, hogy reggel benéznek az őzek az ablakon.
A róka elviszi a kakasokat?
Persze, vannak kutyái az embernek, és akkor azok a rókát távol tartják, de azért képzelje el, hogy nekem is volt már olyan, amikor Budapestről hazamentem este, hogy egy róka ült a bejáratban – azért gondoljon bele, hogy ez milyen élmény, és igenis, a gyerekeknek mekkora élmény fölnőni egy ilyen környezetben.
Ha megvan az öt százalék és bent vannak a parlamentben, Budapesttel mi lesz a stratégiájuk? Ugyanolyan nyitottság a két nagy párt iránt, vagy különböző nyitottság? Mind a kettőtől mást-mást kaptak. A Fidesz agyba-főbe dicsérte a Mi Hazánk politizálását a legutóbbi parlamenti ülésen. Néha már úgy tűnt, mintha ártani akarnának ezzel önöknek.
Igen, mondtam is az egyik interjúban, hogy ha lehetne egy kívánságom a Fidesz felé, akkor inkább inkább szidjanak és ilyen nagyon primitív, egybites karaktergyilkosságokat próbáljanak ellenem elkövetni.
Teljesen őszintének tűnt az államtitkár, amikor azt mondta, hogy remek volt önökkel együtt dolgozni, a hangnem kiváló volt.
Az idő is mutatja, meg az eredmények is, hogy ennek igazából nincsen jelentősége, sőt néha kontraproduktív, sőt szerintem egyre többször most már kontraproduktív a Fidesznek, amit csinál. Viszont látni kell, hogy ebben tudatosság van. A Fidesz úgy próbálja elvenni a szavazóinkat, hogy úgy csinál, hogy hát tulajdonképpen ő is képviseli azt, amit a Mi Hazánk Mozgalom képvisel, holott a valóságban nem képviseli, még azokban az ügyekben sem, amiben legalábbis a verbális kommunikáció szintjén mondunk ugyanolyanokat. De van rengeteg különbözőség a Fidesz és a Mi Hazánk között, nem csak a korrupcióhoz való hozzáállás – mi tűzzel-vassal üldözzük a korrupciót, és egyedül a mi programunkban van működőképes koncepció az állami rendszerszintű korrupció felszámolására, a kormánytól független magyar korrupcióellenes ügyészség felállításával, amit ráadásul nem egy főügyész vezetne, mint mondjuk Ukrajnában vagy Romániában, bár ott is azért minisztereket visznek el bilincsben. Magyarországon ilyeneket nem nagyon látunk, Völner Pál államtitkár még mindig szabadlábon van, évek óta. Egy ilyen magyarországi ügyészség, amit nem is egy főügyész, hanem minden politikai erő által delegált ügyészekből álló grémium vezet, ahol minden egyes ügyésznek önálló vizsgálati jogköre van, ez azt eredményezné, hogy állandóan vizsgálat alatt tartanának minden politikai erőt, és ez nagyon jó lenne a magyaroknak, Magyarországnak, a politikusoknak nem, merthogy állandó vizsgálatoknak lennének kitéve.
Mennek koalícióba a Fidesszel vagy a Tiszával?
Nem akarunk koalíciót kötni velük, nem is gondolkodunk ebben. A Fidesz ezekkel az, ahogy ön is rákérdezett, udvarlásokkal úgy tesz, ahogy az előbb mondtam, mintha ugyanazt képviselné, mint a Mi Hazánk bizonyos kérdésekben, el akarja venni a szavazóinkat, hogy a teljhatalmát fenn tudja tartani. A Tisza Párt pedig egy másik taktikát alkalmazva beült a globalista frakcióba, meg Bódis Krisztára akarják bízni a család és társadalompolitikát, aki a Csipke Józsika mesekönyvet írta a gyerekeknek. Én beleolvastam, de nem szerettem volna tovább folytatni egy olyasmit, ahol mondjuk két hercegnő vagy két herceg lesz a mese végén, aki szerelmes csókot vált, én nem szeretném ezt a gyerekek kezébe tenni.
Nincs ilyen a mesében, én elolvastam. A tó tündérei megkérdezik Csipke Józsikát, hogy mit csináljanak. Annyit mond, hogy hát csináljatok azt, amit a szívetek diktál. Nem tűnik olyan nagyon veszedelmesnek.
Jó, de veszélyes, igenis ezek veszélyesek ezek a próbálkozások. Szóval visszatérve, nyilván világok választják el ideológiai értelemben, mondjuk, Bódis Krisztát a Mi Hazánktól, vagy akár a Shell globális alelnökét, Kapitány Istvánt a mi gazdaságpolitikánktól. Nyilvánvalóan ők nem azt a taktikát követik a szavazóink elcsábítására, mint a Fidesz, hanem amióta Magyar Péter megjelent a színen, azóta azzal rágalmaz minket, hogy mi szatellit párt vagyunk, és aki a Mi Hazánkra szavaz, az olyan, mintha a Fideszre szavazna. Mind a kettő esetében a Fidesznél és a Tiszánál is azt kell, hogy mondjam, hogy működnek ezek a taktikák, amiket alkalmaznak, de hál’ Istennek azért a Mi Hazánk jól körbebástyázta magát az igazság bástyáival, és ezért maradtunk mi versenyben. Előre megjósoltam tavaly, hogy a Fidesz és a Tisza ezt a módszerét csúcsra fogja járatni a választások előtti hónapokban. Ezt látjuk, legfeljebb annyi történt, hogy az 1 százalékos DK is az utolsó egy hónapban már csak erre építi a kampányát, hogy azért kell DK a parlamentbe, hogy ellensúlyozza a fideszes, a mi hazánkos többséget. De minket ez nem érdekel, az ő narratívájukkal nem foglalkozunk, aki ránk szavaz, az pontosan tudja, hogy mire szavaz. Mi nem koalícióban gondolkodunk, hanem abban, hogy a programunkat, amennyiben egy patthelyzet előáll, például ha a mérleg nyelve vagyunk, rá tudjuk a következő országgyűlésre kényszeríteni. Én erre készülök.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
